Magyar Ifjúság, 1988. augusztus-december (32. évfolyam, 36-53. szám)
1988-10-28 / 44. szám
és reménység Ezzel a címmel tart előadóestet Jónás Zoltán Egerben, a Bródy Sándor megyei könyvtárban no■ vember 3-án este 18 órától. Az Üzenetek, vallomások Sütő And-rástól alcímet viselő programban Balogh Ágnes működik közre. Az est bevételét a fellépők a Romániából menekült fiatalok kulturális támogatására szánják. Vitrac Viktor | „Vannak darabok, amiket az ember megír, és vannak, amik az ölébe hullanak... A Viktor is, a maga sajátos hamleti felhangjaival, melyeket még a süket is érzékel, hasonlóképpen hullott Vitrac ölébe — az utolsó szóig készen bukkant fel gyermekkora mélységeiből. Ő maga talán csak azt hitte, megbotránkoztatja vagy megnevetteti kora polgárságát ezzel a Strindbergből és a legjava Feydeau-ból kevert egyveleggel.” Az 1928-ban íródott színdarab, a Viktor, avagy a gyermekuralom, melyet e fenti sorok írója, Jean Anouilh, a híres drámaíró oly nagyra értékelt, hogy 1962- ben meg is rendezte, tagadhatatlanul önéletrajzi ihletésű alkotás. Hiszen Roger Vitrac, a szerző 1909-ben, története idején éppúgy kilencéves volt, mint hőse: anyja éppúgy szervedett a más szoknyák után futkosó férjétől, mint a darabbeli Emilias Vitrac, akit kortársai csak szőke óriásként emlegettek, ugyancsak messze túlnőtte a kilencéves korban elvárható testmagasságot, akár ifjú hőse, az egy méter nyolcvanas Viktor. Ugyanakkor Vitrac darabjában el is távolítja magától gyerekkora élményeit; ez az egyszerre hátborzongató és groteszk játék borotvaélen táncolva egyensúlyoz a komédia és a melodráma között. Mert lehetne Viktor története melodráma: a rövidnadrágos kisfiú kilencedik születésnapján rádöbben, hogy már semmire nem számíthat az életben. Hihetetlen fokú intelligenciája folytán ugyanis pontosan érzékeli környezete minden álszentségét, képmutatását, lelki sivárságát. S e konvencionálisan „nevezetes” nap néhány órája alatt leéli egész életét, huszonnégy óra alatt megöregszik, s eljut a halálig. E koravén gyermek egy meg nem értett zseni melodramikus fejlődéstörténete. Csakhogy Vitrac figurái — még tán Viktor is, aki szellemi fölényét arra használja föl, hogy kíméletlen pontossággal találja telibe mindenkinek a leggyengébb pontját — oly hihetetlenül, valószerűtlenül kisszerűek, hogy emiatt egy pillanatig sem andalodhatunk el a színpadi cselekményen. Vitrac még a halált is kifigurázza, hiszen szimbolikus megszemélyesítőjét, Ida Mortemart úgy állítja elénk, mint egy szép, ám a szellentés állandó ingerétől kínzott hölgyet. A „Fingóhölgy” alakjával tehát a végzet is profanizálva vagyon. A szürreális és groteszk elemek furcsa kettősségét, ami e darabot jellemzi, kiválóan érzékelteti a Pesti Színház előadása, Csiszár Imre rendezésében. Csiszár e kettősséget abban láttatja, hogy a polgári szalon, illetve a hálószoba falai — képletesen és valóságosan is — eltűnnek, s érzékelhetővé válik az elidegenedett ember térvesztése. A szekrény, illetve az ablak „átlényegülve”, sejtelmes fényekbe, ködökbe burkolózva ad helyet Viktor (Tahi Tóth László) megelevenedett vízióinak, miközben a többi szereplő marionettszerű pózba merevedik. Csiszár rendezésében az a nagyszerű, hogy nemcsak a darab gondolatiságát bontja ki érzékletesen, de a látvány, a színpadképek megkomponáltsága is lenyűgöző. (A díszleteket Fehér Miklós, a jelmezeket Szakács Györgyi tervezte.) A színészek a Vígszínházban megszokott játékstílust hozzák. Szegedi Erika alakítása tetszett, megformálásában egyszerre volt esendő és visszataszítóan groteszk a házasságtörő Teréz aszszony. Szilágyi Tibor időnként kellemesen lepett meg groteszk táncoskomikusi mozdulataival. (Képünkön Halász Judit és Tahi Tóth László a darab egyik jelenetében.) Décsi Ágnes mum Műterem Gyanítom, hogy igazi klasszikus értelemben vett műterme sosem volt Gruber Bélának, legfeljebb társakkal megosztott főiskolai helyiségben vagy „átfunkcionált” szobában dolgozhatott. Képein mégis vissza-visszatérő motívum a műteremsarok, a festőállvány, a csendéletté összeálló tárgyak csoportja, az ablakon át szemlélt, mintegy motívumként kiválasztott kert, udvarrészlet. Az alkotás folyamata, helyszíne, lehetősége foglalkoztatta főműve, Festőműterem (1962—63) című képén is. A kép befejezetlen maradt, mert a hatvanas évek elejének egyik legnagyobb festőtehetsége, Gruber Béla alig huszonhét éves korában meghalt. Igazából el sem kezdte a pályát, hiszen az említett főmű tulajdonképpen főiskolai diplomamunkája volt. Művei szinte csak jelzik képességeit, sejtetik, hogy korai halálával mit veszített a magyar képzőművészet. Főiskolásként is megszállottan dolgozott; a Fészek Művészklub Herman Termében rendezett emlékkiállításán csak 1963- ban készített pasztelljei szerepelnek, ez az összeállítás is elég azonban ahhoz, hogy kiforrott művészi világról beszéljünk. A műtermi motívumok, csendéletek mellett udvarrészletek, a szanatórium kertje szerepelnek a pasztelleken, egy-egy fa, havas táj, boglyák. A tematikát illetően redukált ez a világ, szűkszavú az előadásmód. Ugyanakkor hallatlan erő, a képszerkezet iránti tökéletes érzék jellemzi a lapokat. A színek plasztikai erejét Cézanne szellemében használja ki, színvilága visszafogott, a színsíkokból komponált tér azonban igen összetetté válik. Jó néhány műve Nagy István, Nagy Balogh János iránti rokonszenvéről beszél, vonzódása humanizmusuk, plebejus elkötelezettségük iránt nyilván egyéni sorsából is következik: minőségérzéke, értékteremtő vágya a század nagy újítója, Cézanne felé fordította figyelmét. Ma, amikor a festészet, más előzmények után ugyan, de ugyanúgy számos ellentmondással néz szembe, mint a hatvanas évek eleje táján, nem árt e torzóban maradt életmű értékeire figyelni. S persze a jobb sáfárkodás érdekében azokról az ellentmondásokról, tragikus fordulatokról sem volna jó elfeledkezni, amelyek a Gruber Bélát követő tehetségek sorsát kísérték. P. Szabó Ernő 39 Elnézést A sikerkönyv kiadója elnézést kér. Ennek persze története van, ami számomra az Első kézből kiadvány megjelenésétől követhető. Ezzel a kötettel a Mezőgazdasági Kiadó örvendeztette meg olvasóit. A könyv faluról, hústermelésről és húsfogyasztásról, az ökológiai mezőgazdaságról, az érdekvédelemről, a vízgazdálkodásról, a vállalati tanácsokról, az ipar és a mezőgazdaság kapcsolatáról és magáról a mezőgazdaságról ad áttekintést, természetesen objektív alapállásból. Később ugyanez a kiadó jelentette meg a Kézikönyv a nők elsárkányosodásáról című munkát, ami arról szól, hogyan alakul ki a nők hét feje, ez ellen miként célszerű harcolni. (Ha ez egyáltalán lehetséges — de ez nem ide tartozik.) Az első könyv tárgyszerű és unalmas. A másik nem tárgyszerű, de érdekes. Na, erről a másodikról kritikát írt az Esti Hírlap újságírónője. Neki nem tetszik a könyv, megjegyzi róla, ez nem irodalom, és furcsállja, hogy egy ilyen kétes értékű kötetet olyan kiadó dob piacra, amelyiknek nem ez lenne a dolga. Erre a cikkre válaszolt a kiadó szerkesztője. Tényszerűen bizonyítja, mennyivel csökkent az állami támogatásuk, mennyivel emelkedett a könyvkiadás költsége, majd így folytatja: „Az állami könyvkiadóknak is a piacon kell megélniük. S mit kíván a piac? Az elsárkányosodás irodalmából megközelítően hatvanezer példányt, az ismeretgyarapító, szemléletformáló agrárökonómiából viszont jó esetben is csak ötszáz példányt.” A kiadó szerkesztője szerint is vitatható értéket képviselő sárkánykönyv hasznot hoz, a többi veszteséget okoz. Ezért van kényszerhelyzetben a Mezőgazdasági Kiadó, s ezért kér elnézést a szerkesztője, hogy ki mertek adni egy sikerkönyvet. Tudja, ez hiba, de hát a kényszer... Érdekes világ az, ahol bocsánatot kell kérni egy olyan könyv miatt, amit az emberek megvesznek. Még érdekesebb, hogy az meg teljesen természetes, ha az igényesnek tartott mezőgazdasági könyvekre mindenki ráfizet. Hihetetlen. Az a hihetetlen, hogy a jelek szerint senkinek a fejében meg nem fordul, esetleg a mezőgazdasági ügyekről is lehetséges lenne érdekesen írni. Elnézést kérek egy egészen eredeti gondolat megszellőztetéséért: minden könyvet úgy kell megírni, hogy azt elolvassák. Bár, mint láthatjuk, nálunk ez sem veszélytelen. Kiadják, kasszíroznak, aztán ebből jön a többi könyv. Első kézből. (bodzabán)