Magyar Ifjúság, 1989. január-május (33. évfolyam, 1-21. szám)
1989-01-06 / 1. szám
Dolgát félbehagyva tért év végi pihenőre a parlament. Karácsony előtt még közfelkiáltással munkaszüneti nappá, vagyis igazi nemzeti ünneppé nyilvánította március 15-ét, sok tartózkodással összevonta az építésügyi és aközlekedési minisztériumot, keserű szájízzel megszavazta az 1989-as költségvetést, valamivel vidámabban enyhítette a személyi jövedelemadó rendszerét, egyhangúlag önállósította a társadalombiztosítást, a külföldi tőke megnyugtatására pedig törvényt hozott a magyarországi beruházások védelméről. Nem kevés és nem lényegtelen munkát végzett tehát, de hagyott valamit januárra is: e hó 10-ére halasztották a demokratizálási folyamat egyik kulcsfontosságú törvényjavaslatáról, az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló vitát. Az egyesülési törvényjavaslat kétségtelenül legnagyobb érdeklődéssel kísért szakasza a politikai párt alakításáról, nyilvántartásba vételéről, felügyeletéről és megszűnéséről rendelkezik — pontosabban: nem rendelkezik, hanem mindezt egy később kidolgozandó párttörvény hatályába utalja. Erről a várhatóan éles vitákat kiváltó „késleltetésről” beszélgettem három képviselővel, még karácsony előtt. Életbelépésekor holttá nyilvánítva Dr. Südi Bertalan Bács-Kiskun megyei képviselő, aki a szintén januárban esedékes alkotmánymódosítás vitájában fog felszólalni annak érdekében, hogy a képviselők továbbra is interpellálhassanak a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, s ne vonják meg maguktól ezt a jogot, a párttörvénnyel kapcsolatban a következőket mondta el: — Ha nem volnék párttitkár, nem volnék olyan tudathasadásos állapotban sem, mint amilyenben vágyóik. A pártfegyelemre való hivatkozással szembe kell fordulnom a saját lelkiismeretemmel. Az engem megválasztók 85 százaléka párton kívüli, mégis a 15 százalék szervezetének intenciói alapján nem lenne szabad elmondanom, ami a szívem szerint való, s amire a választóim döntő többsége föl is hatalmaz. — Kérem, ossza meg velünk a gondjait, gondolatait! — Annak ellenére, hogy MSZMP-tag vagyok, az a véleményem, hogy egyszerűbb és korrektebb lenne, ha a párt(ok)ra vonatkozó rendelkezéseket is ebben a törvényben foglalnánk össze. Meggyőződésem, hogy ez az intézkedés, mármint hogy külön párttörvény szülessék, eleve holttá teszi ezt az egyesülési törvényt. Nem tartom szerencsésnek, hogy így misztifikáljuk a pártra vonatkozó intenciókat. Olyat is hallani, hogy majd csak az új alkotmány kidolgozása és elfogadása után, valamikor 1990- ben hozzuk meg a párttörvényt. Ha így lesz, ha a jelenlegi formájában fogadjuk el a törvényjavaslatot, akkor egyúttal holttá is nyilvánítjuk azt. Ez nem tesz jót nekünk, csökkenti a tekintélyt, a bizalmat. Ha valaki komolyan veszi a többpártrendszert, akkor a hatalom esetleges megosztását, a hatalom ide-oda „hullámzását” is be kell kalkulálnia, vállalnia kell. Még megvagyunk egypártrendszerben Dr. Bölcsey György budapesti képviselő az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának előadójaként fog szólni az említett törvényjavaslatokról. — Mi a véleménye arról, hogy a pártokról szóló rendelkezés kimaradt az egyesülési törvényjavaslatból, s a párttörvény meghozatalát bizonytalan időre kitolták? — Nem bizonytalan időre. Kilényi Géza miniszterhelyettes azt nyilatkozta, hogy a párttörvény tervezete legkésőbb február végére elkészül, s készen áll majd a vitára. Azért értek egyet azzal, hogy ezt kiemelten kezeljük — és a bizottság is így foglalt állást —, mert a pártok jelentősége sokkal nagyobb, mint más társadalmi szervezeteké. — Annyira, hogy bele se fért ebbe a törvényjavaslatba? — Belefért volna, ha eleve úgy indítjuk, hogy ebben részletesen, de külön rendezzük a pártok helyzetét. Ez a megoldás így most időben kitolja a pártok bírósági bejegyzését, ami a megalakulásuk jogi feltétele. De ez a törvény azért mégis megadja a pártok szerveződésének a lehetőségét. Ezt meg is kell adni, ettől nem kell félni, annál is inkább, hiszen a szerveződések csírái már meg is vannak, néhol már több is, mint csíra. Mindez szükséges velejárója a társadalom mai fejlettségi fokának. Szükség van arra, hogy több oldalról szemléljük a fölvetődő kérdéseket. Én nem féltem ettől a szocializmust. Alakuljanak csak meg a pártok, s amilyen tömegbázisuk lesz, nyilván akkora lesz a befolyásuk is. Én kommunista vagyok, de nem tartom rossz dolognak, hogy más pártokkal vitatkozzunk, mert a történelem bizonyította, hogy nem vagyunk elég jó bírálói önmagunknak. Pillanatnyilag azonban én is azt vallom, amit az MSZMP Központi, Bizottsága is, hogy ez a társadalom most még megvan az egypártrendszerben. -----De lehetnek más vélemények is. — Igen, ez egy vélemény, amit az Országgyűlés jogi bizottsága is oszt. Ez egy olyan jelentőségű törvény, hogy véleményem szerint meg kell vele várni az új alkotmányt, nem beszélve arról, hogy egy valóban széles körű társadalmi vitához is idő kell. Is bizalmatlansági reflexet erősíti Király Zoltán Csongrád megyei képviselő ezúttal nem készül külön fölszólalásra, ám véleményével, amelyet most lapunkkal is megoszt, többedmagával ő is hozzájárult az egyik képviselőtárs által az egyesülési törvényjavaslat feletti vitában elmondandó parlamenti beszédhez. — Nagyon rossz taktikázásnak érzem, hogy az egyesülési törvény nem rendelkezik a pártokról. És nem értem, jobban mondva nem akarom érteni, hogy ez miiből táplálkozik. Mert ha arról van szó, hogy így eleve kirekesztjük az alternatív szerveződéseket, lehetséges pártokat a politikai közmegegyezésből, akkor ezt egyszerűen nem fogadom el. És ebben a taktikában ennek a lehetősége is benne van. Azt kimondani, hogy 1990-ben majd eldöntjük, hogy elfogadjuk-e a többpártrendszert, az éppúgy nem járható út, mint amit 1987 decemberében egy vita során a Magyar Demokrata Fórumra utalva mondott nekem egy vezető: „majd mi eldöntjük, hogy tárgyalunk-e ezekkel”. Ez egy túlhaladott gondolkodásmód, ami sajnos még jelen van. Erről a kérdésről a társadalom egészének kell döntenie. Hiszek abban, hogy az MSZMP-sben azok az intelligens és fölkészült vezetők kerülnek többségbe, akik valóban elkötelezettjei a reformnak. Meggyőződésem, hogy ha egy pártnak politikai, szociális, gazdasági programot kell adnia, képviselő- és tanácstagjelölteket kell állítania, akkor nyilvánosan megméretik. És ha komolyan gondoljuk a szocialista pluralizmust, a politikai pluralizmust, akkor az MSZMP-nek és más szervezeteknek is terepet kell adni, hogy a gyakorlatban fejlődhessen mindegyikük politikai kultúrája, és aztán ezeken a nyilvános szerepléseken, vitákon keresztül jussunk el a következő választásokig. A törvényjavaslatban szereplő megoldás csak tovább erősíti a bizalmatlansági reflexeket, mindkét oldal kölcsönös félelmeit és ezáltal konfliktushelyzeteket teremthet. — Mennyi időt vehet igénybe egy korrekt párttörvény kidolgozása? — Nekem szakemberek mondták: egy nap elég hozzá. Javaslatunk: építsük be a pártalakulásra vonatkozó előírásokat az egyesülési törvénybe. Szőnyei Tamás 10