Magyar Ifjúság, 1989. január-május (33. évfolyam, 1-21. szám)

1989-01-06 / 1. szám

Dolgát félbehagyva tért év végi pihenőre a parlament. Kará­csony előtt még közfelkiáltással munkaszüneti nappá, vagyis igazi nemzeti ünneppé nyilvání­totta március 15-ét, sok tartóz­kodással összevonta az építés­ügyi és a­­közlekedési miniszté­riumot, keserű szájízzel megsza­vazta az 1989-as költségvetést, valamivel vidámabban enyhítet­te a személyi jövedelemadó rendszerét, egyhangúlag önálló­sította a társadalombiztosítást, a külföldi tőke megnyugtatására pedig törvényt hozott a magyar­­országi beruházások védelméről. Nem kevés és nem lényegtelen munkát végzett tehát, de hagyott­ valamit januárra is: e hó 10-ére halasztották a demokratizálási folyamat egyik kulcsfontosságú törvényjavaslatáról, az egyesü­lési és a gyülekezési jogról szóló vitát. Az egyesülési törvényjavaslat kétségtelenül legnagyobb érdek­lődéssel kísért szakasza a poli­tikai párt alakításáról, nyilván­tartásba vételéről, felügyeletéről és megszűnéséről rendelkezik — pontosabban: nem rendelkezik, hanem mindezt egy később ki­dolgozandó párttörvény hatályá­ba utalja. Erről a várhatóan éles vitákat kiváltó „késlelte­tésről” beszélgettem három kép­viselővel, még karácsony előtt. Életbelépésekor holttá nyilvánítva Dr. Südi Bertalan Bács-Kiskun megyei képviselő, aki a szintén januárban esedékes alkotmány­­módosítás vitájában fog felszó­lalni annak érdekében, hogy a képviselők továbbra is interpel­lálhassanak a Legfelsőbb Bíró­ság elnökéhez, s ne vonják meg maguktól ezt a jogot, a párt­törvénnyel kapcsolatban a kö­vetkezőket mondta el: — Ha nem volnék párttitkár, nem volnék olyan tudathasadá­sos állapotban sem, mint ami­lyenben vágyóik. A pártfegye­lemre való hivatkozással szembe kell fordulnom a saját lelkiis­meretemmel. Az engem megvá­lasztók 85 százaléka párton kí­vüli, mégis a 15 százalék szer­vezetének intenciói alapján nem lenne szabad elmondanom, ami a szívem szerint való, s amire a választóim döntő többsége föl is hatalmaz. — Kérem, ossza meg velünk a gondjait, gondolatait! — Annak ellenére, hogy MSZMP-tag vagyok, az a véle­ményem, hogy egyszerűbb és korrektebb lenne, ha a párt(ok)­­ra vonatkozó rendelkezéseket is ebben a törvényben foglalnánk össze. Meggyőződésem, hogy ez az intézkedés, mármint hogy kü­lön párttörvény szülessék, eleve holttá teszi ezt az egyesülési törvényt. Nem tartom szeren­csésnek, hogy így misztifikáljuk a pártra vonatkozó intenciókat. Olyat is hallani, hogy majd csak az új alkotmány kidolgozása és elfogadása után, valamikor 1990- ben hozzuk meg a párttörvényt. Ha így lesz, ha a jelenlegi for­májában fogadjuk el a törvény­javaslatot, akkor egyúttal holttá is nyilvánítjuk azt. Ez nem tesz jót nekünk, csökkenti a tekin­télyt, a bizalmat. Ha valaki ko­molyan veszi a többpártrend­szert, akkor a hatalom esetleges megosztását, a hatalom ide-oda „hullámzását” is be kell kalku­lálnia, vállalnia kell. Még megvagyunk egypártrendszerben Dr. Bölcsey György budapesti képviselő az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizott­ságának előadójaként fog szólni az említett törvényjavaslatokról. — Mi a véleménye arról, hogy a pártokról szóló rendelkezés kimaradt az egyesülési törvény­javaslatból, s a párttörvény meghozatalát bizonytalan időre kitolták? — Nem bizonytalan időre. Ki­­lényi Géza miniszterhelyettes azt nyilatkozta, hogy a párttör­vény tervezete legkésőbb feb­ruár végére elkészül, s készen áll majd a vitára. Azért értek egyet azzal, hogy ezt kiemelten kezeljük — és a bizottság is így foglalt állást —, mert a pártok jelentősége so­kkal nagyobb, mint más társadalmi szerveze­teké. — Annyira, hogy bele se fért ebbe a törvényjavaslatba? — Belefért volna, ha eleve úgy indítjuk, hogy ebben rész­letesen, de külön rendezzük a pártok helyzetét. Ez a megoldás így most időben kitolja a pártok bírósági bejegyzését, ami a megalakulásuk jogi feltétele. De ez a törvény azért mégis meg­adja a pártok szerveződésének a lehetőségét. Ezt meg is kell adni, ettől nem kell félni, an­nál is inkább, hiszen a szerve­ződések csírái már meg is van­nak, néhol már több is, mint csíra. Mindez szükséges velejá­rója a társadalom mai fejlett­ségi fokának. Szükség van arra, hogy több oldalról szemléljük a fölvetődő kérdéseket. Én nem féltem ettől a szocializmust. Alakuljanak csak meg a pár­tok, s amilyen tömegbázisuk lesz, nyilván akkora lesz a be­folyásuk is. Én kommunista va­gyok, de nem tartom rossz do­lognak, hogy más pártokkal vi­tatkozzunk, mert a történelem bizonyította, hogy nem vagyunk elég jó bírálói önmagunknak. Pillanatnyilag azonban én is azt vallom, amit az MSZMP Köz­ponti, Bizottsága is, hogy ez a társadalom most még megvan az egypártrendszerben. -----De lehetnek más vélemé­nyek is. — Igen, ez egy vélemény, amit az Országgyűlés jogi bi­zottsága is oszt. Ez egy olyan jelentőségű törvény, hogy véle­ményem szerint meg kell vele várni az új alkotmányt, nem beszélve arról, hogy egy való­ban széles körű társadalmi vitá­hoz is idő kell. Is bizalmatlansági reflexet erősíti Király Zoltán Csongrád megyei képviselő ezúttal nem készül külön fölszólalásra, ám vélemé­nyével, amelyet most lapunkkal is megoszt, többedmagával ő is hozzájárult az egyik képviselő­­társ által az egyesülési törvény­­javaslat feletti vitában elmon­dandó parlamenti beszédhez. — Nagyon rossz taktikázásnak érzem, hogy az egyesülési tör­vény nem rendelkezik a pár­tokról. És nem értem, jobban mondva nem akarom érteni, hogy ez miiből táplálkozik. Mert ha arról van szó, hogy így ele­ve kirekesztjük az alternatív szerveződéseket, lehetséges pár­tokat a politikai közmegegye­zésből, akkor ezt egyszerűen nem fogadom el. És ebben a taktikában ennek a lehetősége is benne van. Azt kimondani, hogy 1990-ben majd eldöntjük, hogy elfogadjuk-e a többpárt­rendszert, az éppúgy nem jár­ható út, mint amit 1987 decem­berében egy vita során a Ma­gyar Demokrata Fórumra utal­va mondott nekem egy vezető: „majd mi eldöntjük, hogy tár­gyalunk-e ezekkel”. Ez egy túlha­ladott gondolkodásmód, ami saj­nos még jelen van. Erről a kér­désről a társadalom egészének kell döntenie. Hiszek abban, hogy az MSZMP-sben azok az intelligens és fölkészült vezetők kerülnek többségbe, akik való­ban elkötelezettjei a reformnak. Meggyőződésem, hogy ha egy pártnak politikai, szociális, gazdasági programot kell adnia, képviselő- és tanácstagjelölteket kell állítania, akkor nyilvánosan megméretik. És ha komolyan gondoljuk a szocialista pluraliz­must, a politikai pluralizmust, akkor az MSZMP-nek és más szervezeteknek is terepet kell adni, hogy a gyakorlatban fej­lődhessen mindegyikük politikai kultúrája, és aztán ezeken a nyilvános szerepléseken, vitákon keresztül jussunk el a következő választásokig. A törvényjavas­latban szereplő megoldás csak tovább erősíti a bizalmatlansági reflexeket, mindkét oldal köl­csönös félelmeit és ezáltal konf­­lik­tushelyzeteket teremthet. — Mennyi időt vehet igénybe egy korrekt párttörvény kidol­gozása? — Nekem szakemberek mond­ták: egy nap elég hozzá. Javas­latunk: építsük be a pártalaku­lásra vonatkozó előírásokat az egyesülési törvénybe. Szőnyei Tamás 10

Next