Magyar Ipar, 1881 (2. évfolyam, 2-24. szám)

1881-01-24 / 2. szám

II. kötet. Budapest, 1881. január 24. 2. szám. Az egyesület hivatalos közléseit egyszersmind az egyesület „Industrie-Zeitung f­ü­r Ungarn“ czimü német közlönye hozza. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal az országos magyar iparegyesület helyiségében. Budapest, Ferencziek bazárja I. emelet. Szerkesztő : Az országos magyar iparegyesület tagjai e lapot ingyen kapják. Főmunkatársak: TARTALOM : MAGYAR IPAR (ezelőtt »ANYAGI ÉRDEKEINK«) AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPAREGYESÜLET Megjelen minden hő elején és közepén. MUDRONY SOMA: Nem tagokra nézve az előfizetés egész évre 3 frt., félévre 1 frt. 80 kr. Gelléri Mór, Streitman József, tilalmin* re'*z­­ A fusió. — Szemle. — A magyar iparkiállitások múltban és jövőben. (Folyt.) — Emlékirat az iparmuseum ügyében. (Vége.)­­» Alsó-ausztriai iparkiállitás. (Folyt.) — Gyakorlati iparűzés. — Különféle közlemények. — Nyugtázás — Nyilvános nyugtázás néhai úr. Szabóky Adolf síremlékére. — Hirdetések. A fúzió. Az iparügy terén működő erőknek egy hatalmas központi egyesületbe való egyesítése — a dolgok jelen állásában — nem oly kérdés többé, mely csupán a közvetlenül érintett egyeseket érdekli; e kérdés általános érdekűvé vált azáltal, hogy azzal számos oly alkotás kérdése is kapcsolatba hozatott, mely alkotások iparunk fejlesztésének elodázhatlan követelményeivé váltak: ilyenek többi közt az ipar­­múzeum, a Budapesten létesítendő iparkiállítás kér­dése stb. De ezen alkotásoktól eltekintve is, a­midőn a nemzet közfigyelme az ipar felé látszik fordulni, s a hazai ipar felkarolása a jámbor óhaj­tások stádiumából a tényleges megvalósítás stádiuma felé kezd áthatolni, majdnem magától érthető kívá­nalom, hogy az iparosság saját kebelében minden huzavonát, személyeskedést és viszálkodást félretéve, maga is lehetőleg egységes akarattal és elforgácso­­latlan erővel teljesítse kötelességét, teljesítse azt, a­mit viszont a nemzet tőle méltán várhat.­­ Hogy az iparosság épen most a kezdődő nagyobb ipari ac­iók kezdetét két táborra szakadva, egymás iránti versenygésben vesztegeti úgyis csekély erejét, s azt az oly calamitások sorába számítjuk, a­minek mindig azokat szokták érni, a­kik javu­latlan természetüknél fogva arra vannak kárhoztatva, hogy örökös jaj­­veszékelő sopánkodással mindig csak az elhalasztott kedvező alkalom hűlt helyét keressék. Nagyon sajnálnék, ha az iparosság magát az ily szerencsétlenek állapotába dolgozná bele,­­ azonban ettől nem tartunk. Lehetnek egyesek, a­kik talán erre játszanak, de a nagy többség, szilárd meggyőződésünk szerint, sokkal komolyabban át van hatva az ébredező tetterő érvényesítésének férfias akaratától, semhogy magát visszavonások által tét­lenségre hagyná kárhoztatni. És ezért, ha egyesek abban találnának örömet, hogy az iparosság körében viszálkodást keltsenek és tápláljanak, az iparosság működése az ily velleitások felett egyszerűen napirendre fog térni. Azon nagy érdeknél fogva, melylyel a fusio kérdése, mint említtettük, a hazai ipar szempont­jából bír, közlendőnek véljük az országos m. ipar­egyesület igazgatóságának válasziratát a magyar ált. iparegylet múlt számunkban közlött levelére. A magyar általános iparegylet tekintetes igazgató tanácsának. Budapest. A tekintetes igazgató tanács 1880. évi decz. 16-án kelt becses átiratát véve, az alulirt igazgatóság köteles­ségének tartotta ezt, valamint ezzel kapcsolatban a két iparegyesület egyesülése tárgyában kiküldve volt vegyes bizottság munkálatát tanácskozása tárgyává tenni. Míg azonban az érintett vegyes bizottságnak mun­kálatában, mely egyszersmind az egyesülésre irányzott őszinte törekvésnek félreérthetlen nyilatkozatát képezi, határozottan ki vannak jelölve azon elvek, melyek alapján az egyesülés létesíthető volna, sőt e munkálatban egy oly közös működési programm alapvonásai is le vannak téve, mely minden érvnél ékesszólóbban kitünteti az együttes erővel való működés kívánatos voltát, — addig a t. igazgatóságnak decz. 16-iki irata a legszorgosabban kitér minden oly nyilatkozat elől, mely támpontot nyújthatna még csak azon legelső alapkérdésre nézve is, váljon a t. igazgatótanács, a létező viszonyok között egyáltalában kíván-e az egyesülésbe bele­menni, annál kevésbbé nyújt felvilágosítást arra nézve, hogy esetleg mily feltételek vagy módozatok mellett vélné a tisztelt

Next