Magyar Ipar, 1897. július-december (18. évfolyam, 14-39. szám)

1897-07-04 / 14. szám

XVIn. kötet. Kö­NYVTÁR, Budapest, 1097. julius Tió 4. 14. szám. MAGYAR IPAR AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETI KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő: Gellért Mór. Főmunkatársak: Dr. Horváth János, Dr. Matlehovice Sándor, Ráth Károly. „IPARÜGYEK« eleve kellő határok közé szorítsa eme vérmes reménykedéseket, másfelől pedig megnyugtassa a kérvényezők nagy táborát, misze­rint a miniszter tényleg komolyan foglalkozik a törvényrevízió kér­déseivel , akkor az intelem formáját nem tarthatjuk egészen szeren­csésen választottnak. Nekünk leg­alább úgy tetszik, hogy a miniszter nem vallja magáénak a tárczája körében hagyományosan uralkodott «Prinzipienreiterei»-t; ha pedig egyszer belemegy az 1884: XVII. törvényczikk úgynevezett sarka­latos határozmányainak revíziójába, akkor nem látjuk be, mi szükség volt a petitumok előzetes osztá­lyozására és miért nem bízzák a nagy egyértelműséggel hangozta­tott kívánalmak princ­ipiális mél­tatását is arra az előkészítő retor­­tára, melyen az egész ügynek okvetlenül keresztül kell mennie, mielőtt a döntő miniszteri állás­­foglalás bekövetkezné. Várjon az évek óta szünetelő országos ipartanácsnak vagy vala­mely ad-hoc szaktanácskormány­­nak lesz-e alkalma a kérdést ala­posan megvitatni, azt nem tudjuk ; kizártnak tekintjük azonban, hogy nyolc­vanezer ipartestületi köte­lékben lévő önálló iparos polgár kérelmére nézve a kebelbeli ügy­osztályok valamelyike legyen a miniszter egyedüli tanácsadója s hogy például az országos ipar­egyesület és az iparkamarák ne nyilatkozhassanak az egyes for­mulázott kívánalmak jogosultsága felől. A leirat utal az Aradon 1890. évben megtartott II. orsz. ipar­­testületi gyűlés által ugyancsak az ipartörvény módosítása tárgyában felterjesztett emlékirat alkalmából kibocsátott rendeletre, melyben néhai Baross Gábor kereskedelmi miniszter a törvényrevízió kérdé­sében elfoglalt tagadó álláspontját többek közt következőkép okolta meg: «Ezen javaslatokat az országos ipar­tanács véleményének meghallgatása után beható megfontolás tárgyává tévén, azon meggyőződésre jutottam, hogy az ipar­testületek által hangoztatott kívánalmak, a­mennyiben azoknak teljesítése a gya­korlati szükség által indokoltnak mutat­kozik, nagyobb részben olyanok, melyek a fennálló ipartörvény keretében és az annak alapját képező irányelvek megvál­toztatása nélkül is megvalósíthatók és ez irányban a bizottság által elém ter­jesztett emlékiratban foglalt konkrét javaslatok alapján, az ipartörvény végre­hajtása körül mutatkozó némely hiányok pótlása, valamint a felmerült visszásságok orvoslása czéljából intézkedtem is. «Az ezen irányban kibocsátott azon körrendeleteimből, melyek a képesítéshez kötött iparágak lajstromának kibővítésére, a képesítés igazolásának szigorúbb ellen­őrzésére, a végeladások engedélyezésének korlátozására és az ipartestületek területi hatáskörének kiterjesztésére vonatkoznak, a hazai kézműves iparos­ osztály újólag meggyőződést szerezhet arról, hogy az ipartörvény c­élzatának megfelelő javas­latai teljesítése elől nem zárkózom el és a rendelkezésemre álló kormányzati eszközökkel az ipartörvény keretén belül lehetőleg előmozdítani kívánom az ipari szervezet megerősödését. Másfelől azonban ki kell jelentenem, hogy az 1884. évi Az orsz. iparegyesület tagjainak e lap tagsági dijuk fejében jár. Nem tagok számára az előfizetési dij egész évre 6 frt, félévre 3 frt. — Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, uj­ utcza 4., az egyesület házában. — Megjelenik minden vasárnap. Az ipartörvény revíziója. (R) E lapok 11-ik számában olvasható volt a kereskedelemügyi miniszternek ama rövid leirata, melyet a IV. országos ipartestü­leti gyűlés központi bizottságához intézett, előzetes válaszul ennek múlt dec­ember havi előterjesz­tésére az ipartörvény módosítása tárgyában. A kisipar ügyei iránt oly meleg érzékkel viseltető minisz­ter úr kijelentései — értesüléseink szerint — aggodalmat keltet­tek iparosságunk ama széles körei­ben, a­hol reményteljes várako­zással néztek a legrégebben han­goztatott és mindig első helyre tett országos sérelem orvoslása elébe. S csakugyan, ha a leiratnak az volt a czélja, hogy egyfelől jó TARTALOM: I. Általános rész. Az ipartörvény revíziója. (R.) — A kereskedelmi és ipar­kamarákból (Marosvásárhely, Szeged). — Segély­pénztári értesit. (Titkári értekezlet vagy kongresszus ?) — Ipari közigazgatás. (Segélypénztári elvi határozatok.) — Ipari újdonságok. — Konzuli jelentések. — Kiállítási ügyek. — Iparoktatás — találmányi szabadalmak. — Szakirodalom. — Munkásügyek. — Vállalkozói Értesítő. — Vegyes hírek. — II. Egyesületi Élet. A végrehajtó­ bizottság ülése. — III. Értesítések. — IV. Hirdetések.

Next