Magyar Ipar, 1897. július-december (18. évfolyam, 14-39. szám)

1897-07-04 / 14. szám

■ ■ XVin. kötet. KttNYVTAR^ Budapest, 1097. jullus Tió 4. 14. szám. MAGYAR IPAR „IPARÜGYEK« AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETI KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő: Gellert Mór. Főmunkatársak: Dr. Horváth János, Dr. Matlehovlte Sándor, Ráth Károly. TARTALOM: I. Általános rész. Az ipartörvény revíziója. (R.) — A kereskedelmi és ipar­kamarákból (Marosvásárhely, Szeged). — Segély pénztári értesitS (Titkári értekezlet vagy kongresszus ?) — Ipari közigazgatás. (Segélypénztári elvi határozatok.) — Ipari újdonságok. — Konzuli jelentések. — Kiállítási ügyek. — Iparoktatás — 7álálmányi szabadalmak. — Szakirodalom. — Munkásügyek. — Vállalkozói Értesítő. — Vegyes hírek. — II. Egyesületi Élet. A végrehajtó-bizottság ülése. — III. Értesítések. — IV. Hirdetések. Az ipartörvény revíziója. (R) E lapok 11-ik számában olvasható volt a kereskedelemügyi miniszternek ama rövid leirata, melyet a IV. országos ipartestü­leti gyűlés központi bizottságához intézett, előzetes válaszul ennek múlt deczember havi előterjesz­tésére az ipartörvény módosítása tárgyában. A kisipar ügyei iránt oly meleg érzékkel viseltető minisz­ter ur kijelentései — értesüléseink szerint — aggodalmat keltet­tek iparosságunk ama széles körei­ben, a hol reményteljes várako­zással néztek a legrégebben han­goztatott és mindig első helyre tett országos sérelem orvoslása elébe. S csakugyan, ha a leiratnak az volt a czélja, hogy egyfelől jó eleve kellő határok közé szorítsa eme vérmes reménykedéseket, másfelől pedig megnyugtassa a kérvényezők nagy táborát, misze­rint a miniszter tényleg komolyan foglalkozik a törvényrevizió kér­déseivel : akkor az intelem formáját nem tarthatjuk egészen szeren­csésen választottnak. Nekünk leg­alább úgy tetszik, hogy a miniszter nem vallja magáénak a tárczája körében hagyományosan uralkodott «Prinzipienreiterei»-t; ha pedig egyszer belemegy az 1884: XVII. törvényczikk úgynevezett sarka­latos határozmányainak revíziójába, akkor nem látjuk be, mi szükség volt a petitumok előzetes osztá­lyozására és miért nem bízzák a nagy egyértelműséggel hangozta­tott kívánalmak princzipiális mél­tatását is arra az előkészítő retor- tára, melyen az egész ügynek okvetlenül keresztül kell mennie, mielőtt a döntő miniszteri állás- foglalás bekövetkeznék Vájjon az évek óta szünetelő országos ipartanácsnak vagy vala­mely ad-hoc szaktanácskozmány- nak lesz-e alkalma a kérdést ala­posan megvitatni, azt nem tudjuk ; kizártnak tekintjük azonban, hogy nyolczvanezer ipartestületi köte­lékben lévő önálló iparos polgár kérelmére nézve a kebelbeli ügy­osztályok valamelyike legyen a miniszter egyedüli tanácsadója s hogy például az országos ipar­egyesület és az iparkamarák ne nyilatkozhassanak az egyes for­mulázott kívánalmak jogosultsága felől. A leirat utal az Aradon 1890. évben megtartott II. orsz. ipar- testületi gyűlés által ugyancsak az ipartörvény módosítása tárgyában felterjesztett emlékirat alkalmából kibocsátott rendeletre, melyben néhai Baross Gábor kereskedelmi miniszter a törvényrevizió kérdé­sében elfoglalt tagadó álláspontját többek közt következőkép okolta meg: «Ezen javaslatokat az országos ipar­tanács véleményének meghallgatása után beható megfontolás tárgyává tevén, azon meggyőződésre jutottam, hogy az ipar testületek által hangoztatott kívánalmak, a mennyiben azoknak teljesítése a gya­korlati szükség által indokoltnak mutat­kozik, nagyobb részben olyanok, melyek a fennálló ipartörvény keretében és az annak alapját képező irányelvek megvál­toztatása nélkül is megvalósíthatók és ez irányban a bizottság által elém ter­jesztett emlékiratban foglalt konkrét javaslatok alapján, az ipartörvény végre­hajtása körül mutatkozó némely hiányok pótlása, valamint a felmerült visszásságok orvoslása czéljából intézkedtem is. «Az ezen irányban kibocsátott azon körrendeleteimből, melyek a képesítéshez kötött iparágak lajstromának kibővítésére, a képesítés igazolásának szigorúbb ellen­őrzésére, a végeladások engedélyezésének korlátozására és az ipartestületek területi hatáskörének kiterjesztésére vonatkoznak, a hazai kézműves iparos-osztály újólag meggyőződést szerezhet arról, hogy az ipartörvény czélzatának megfelelő javas­latai teljesítése elől nem zárkózom el és a rendelkezésemre álló kormányzati eszközökkel az ipartörvény keretén belül lehetőleg előmozdítani kívánom az ipari szervezet megerősödését. Másfelől azonban ki kell jelentenem, hogy az 1884. évi Az orsz. iparegyesület tagjainak e lap tagsági dijuk fejében jár. Nem tagok számára az előfizetési dij egész évre 6 frt, félévre 3 frt. — Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, uj-utcza 4., az egyesület házában. — Megjelenik minden vasárnap. K

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék