Magyar Ipar, 1901. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1901-05-12 / 19. szám
pedig a temesvári gyár csak fokozatosan rendezhető be és hozható üzembe, a régi elárusító helyek az átmeneti időben a mödlingi gyár készítményeit kapták, amelynek tulajdonosai tudvalevőleg egyszersmind a „Turul“-gyár alapítói is. Azonban úgy a gyár hirdetményeiben, mint az elárusító helyeken kifüggesztett táblákon kifejezetten hangsúlyozzák, hogy a most eladásra kerülő áru Mödlingből való, míg a „Turul“ gyártmányai csak később jutnak a forgalomba. Ez pedig nem megtévesztés, annál kevésbbé, mert a „Turul“ alapítói a kereskedelmi minisztériummal kötött szerződésükben határozottan fentartották azt a jogukat, hogy a temesvári gyár teljes üzembevételéig elárusítóhelyeiken, mint eddig, továbbra is mödlingi gyártmányt adhatnak el, nemcsak, hanem ebből az okból az első évre lemondtak árusító helyeik tekintetében az adómentesség kedvezményéről. A jól szervezett elárusítási hálózatot az átmeneti időben semmi áron sem szabad elhanyagolni, mert különben közvetlen veszélynek tétetnek ki a nagy áldozatok árán alapított gyár exisztenciája. A mostani eljárás mellett a magyar gyártmány, mely legkésőbb két hónap alatt valamennyi elárusítási hely szükségletét fedezni fogja, kész piaczra fog találni. A kereskedelmi miniszter az erzsébetfalvi közműhelytelepen. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter csütörtökön Szterényi József miniszteri tanácsos és Vértessy Kálmán osztálytanácsossal felkereste az Erzsébetfalván létesített közműhelytelepet. Ennek az intézménynek (melyről néhány hónappal ezelőtt igazgatója egyesületünkben ismertető felolvasást tartott) tudvalevőleg az a czélja, hogy a kisiparosok számára a modern iparhygiénia követelményeinek megfelelő világos és száraz helyiségeket és egyúttal központilag előállított hajtóerőt a legolcsóbb áron bocsásson rendelkezésre, minélfogva a legkisebb iparosnak is módjában áll mindazokat a segédeszközöket és erőforrásokat kihasználni, melyek a nagyiparos mellett veressenyképessé tehetik. Maga a telep, mely a budapest—haraszti- helyi érdekű vasút erzsébetfalvai állomása mellett fekszik, több épületből áll és 2000 négyszögöl területen van elhelyezve. A főépület impozáns, 85 m. hosszú, részben két, részben háromemeletes alkotmány. Ez az épület 70 kisebbnagyobb műhelyre oszlik fel, melyeknek összterülete 3000 négyszögméter. A kisiparosoknak a telep csekély bér ellenében nemcsak helyiséget és hajtóerőt, hanem motorokat, mindenféle munkagépeket is szolgáltat. Ez idő szerint a következő, villamos hajtóerőre berendezett műhelyek vannak üzemben: asztalosműhely, lakatosműhely, festékőrlő és mázoló, reszelővágó, elektrotechnikai czikkek gyártása, hentesáru-készítés, üvegcsiszoló, festőművészet kellékek és alapozott festő-vászongyártás, galvanizáló és fémcsiszoló és vegykészítményű papírgyár. A miniszter mindezeket a műhelyeket bejárta és hosszasabban megvizsgálta, több ízben megelégedéssel konstatálta, hogy a kisiparosok gyorsan megértették és hasznukra fordították az új intézményt, melyet különben osztrák és külföldi szakértők is sűrűn szoktak meglátogatni, mert a maga nemében a legtökéletesebbeknek egyike. A sütőszabályrendelet. A sütőszabályrendeletet, melyet különböző fázisában már többször ismertettünk, szerdán tárgyalta a közgyűlés. A tárgyat Seregi Zoltán formás beszédben ismertette. Az első szónok Gelléri Mór volt, aki általánosságban elfogadja a szabályrendeletre vonatkozólag a tanács előterjesztését, azzal a módosítással, hogy a gazdán kívül az előmunkás is felelősségre legyen vonható, továbbá, hogy az úgynevezett fölváltó-rendszer csak azokra az üzletekre legyen kötelező, amelyek legalább is 12, vagy több munkással dolgoznak. Ha ezt a rendszert nyolc munkásra alapítják, az annyit jelent, hogy a vele kisebb iparosokat sújtják olyan nagy költséggel, amelyet nem bíznak meg s a mely költséget aztán áthárítják a közönségre, a kenyérneműek megdrágításával. Kívánja továbbá, hogy a fölváltás idejét a munkaadók állapítsák meg, s azt a kér elöljáróságnak jóváhagyás végett jelentsék be. Végül elfogadja a minimális munkabérekre vonatkozó javaslatot is, úgy, amint azt a tanács előterjesztette, illetőleg, amint azt a munkaadók és munkások 1895-ben együttesen elfogadták. Beszédje folyamán kiemelte, hogy a sütőipar nálunk igen magas színvonalon áll s nem igazságos, nem méltányos az a hajsza, melyet egyes túlzottak az egész sütőipar ellen indítottak, ahelyett, hogy annak az 1—12 műhelynek a javítására törekednének, melyet tényleg javítani kellene. A munkások helyzetén is szeretne segíteni, de az iparág természete megköveteli az éjjeli munkát és a sok munkát. Épp ily helyzetben vannak a hírlapszedők, a malommunkások, bányászok stb. Utal különben arra, hogy a kovács- és lakatosmunkások erősebb, idegfeszítőbb munkát végeznek, kevesebb fizetésért; a fővárosban divó hetibérek átlagából bizonyítja, hogy a sütőmunkások igaz , sokat dolgoznak, de többet is keresnek, mint sok más iparágbeli munkás. Végül súlyt helyez a munkaadók és munkások békés együttműködésére. Utána Kasits Péter szólt. A munkások érdekeit helyezi előtérbe. Nagy derültséget keltett, mikor bombasztikus frázisai közben odavetette, hogy igen sok műhelyben naponként hus£ órán át dolgoznak a segédek, az inasokat pedig annyira kifárasztják, hogy képtelenek a lábukra állani. A felváltási rendszert nem a tizenkét embert, hanem már a nyolc embert foglalkoztató műhelyekben is kötelezővé kell tenni, amint azt maga a tanács javasolja. Végre a sátoros ünnepeken felváltva a munkások felének pihenőt kíván adatni. Máttyus Arisztid főleg a munkabérek minimumának fölemelése mellett tör lándzsát. A főpolgármester a vitát bezárja és egy kis vihar után a következőkben enuncziálja a határozatokat: A közgyűlés nagy többséggel elfogadta Gelléri Mórnak azt a javaslatát, hogy a művezető is felelőssé tétessék . Kasics indítványát az ünnepnapi 544