Magyar Ipar, 1901. július-december (22. évfolyam, 27-53. szám)

1901-07-07 / 27. szám

és úgyszólván csak így állhat meg, másrészt átterelve a tömeg­­termelésre azokat az ágazatokat, melyek viszont másként nem áll­hatnak már meg. A bajai kiállítás gyakor­lati eredményei. Említettük annak idején, hogy a Baján rendezett nagysikerű helyi iparkiállítás bezárása után a kereskedelemügyi miniszter felhí­vására a szegedi kereskedelmi és iparkamara részletesen megokolt javaslatokat tett a két város ipar­­fejlesztésére nézve. A kamara elő­terjesztésére a miniszter most küldötte meg a válaszát, a­mely­ben a kamara javaslatainak túl­nyomó részét elfogadja. A miniszter leiratában kiemeli, hogy különös súlyt helyez ez alkalommal a vidék kisiparára, mely nagyon is rászorult a támo­gatásra. Áttérve a részletekre, a minisz­ter közli, hogy a tanoncziskolák működése, szervezése és tovább­fejlesztése tekintetében tett javas­latokat közölte a kultuszminiszter­rel és a folytatandó tárgyalások eredményéről a kamarát annak idején értesíteni fogja. Kilátásba helyezi mindkét városra nézve a segédeket továbbképző rajztanfolyamok szakirányú fej­lesztését, továbbá az ipari tanfo­lyamok támogatását. Nem ígéri meg a miniszter a Szabadkán fölállíttatni kívánt szövő­ipari szakiskolát, ellenben nem zárkózik el az elől, hogy ameny­­nyiben egyes szabadkai illetőségű ifjak a szövőipar terén magasabb kiképeztetésben óhajtanának része­sülni, őket a késmárki állami szövőipari iskola látogatásában támogassa. Jelentékeny támogatást ígér a miniszter úgy Szabadkán, mint Baján a szervezendő ipari szövet­kezeteknek, főleg ha azok közös műhelyeket létesítenek és a bajai közös gépbeszerzésre már most engedélyez 5000 koronát. E mellett a kamara javaslatához képest Baján agyagipari tanfolyam létesítését tervezi a miniszter és Örley János kir. iparfelügyelőt bízta meg, hogy a kamara kikül­döttjeivel együtt tanulmányozza a bajai agyagiparosok viszonyait, továbbá az államvasutak igazgató­ságát fölhívta, hogy a tűzálló agyag szállítási tételének mérsék­lésére tegyen tanulmányokat. Majdnem kivétel nélkül teljesí­tette a miniszter azokat a folya­modásokat, melyeket javaslatai mellett fölterjesztett a kamara a két város kisiparosainak munka­gépekkel való támogatásáért. Végül a leirat konstatálja, hogy a kamaraterület ezen két városá­nak ipari és első­sorban kisipari érdekei előmozdítására ezennel 22,300 koronát engedélyezett, nem számítva ide az elengedendő 16,000 korona tartozást. Ehhez hozzászámítva azt a 38,092 koronát, mit a kamara­terület iparának és túlnyomó mér­tékben kisiparának fejlesztésére ez évben már engedélyezett a minisz­ter, úgy az oktatási czélokra fordított és fordítandó összegek mellőzésével, eddig 60,390 korona államsegélyt nyert a kamara területe, a­mi a rendelkezésre álló egész hiteladomány korlátolt vol­tához képest bizonyára elég jelen­tékeny. A szegedi kamara most a leirat szerint elvileg helyeselt szövet­kezeti és egyéb akc­iók ügyében indítja meg a részletes tárgyalást, egyetértőleg a két város hatóságá­val, ipartestületeivel és főispánjával. A fazekasipar felkaro­lása. Az iparművészeti társulat a fazekasipar érdekében felterjesztést intézett Hegedűs Sándor keres­kedelmi miniszterhez, a­ki arra most válaszolt és egyben meg­tette intézkedéseit is. A miniszter válasza így szól: „ Fazekas­ iparunk hanyatlásának egyik fő oka, miként azt felterjesz­tésében a társulat helyesen hang­súlyozza, a technikai ismeretekben való visszamaradottságnak tulaj­donítható. Ezért fektetem ez iparág fellendítésénél a fősúlyt a fazekasok szakszerű kiképzésére, eszközeik és kemenczéik töké­letesítésére. Amennyiben azonban azt látom, hogy helyenként a régebbi tradíc­ión alapuló és nem­zeti jelleggel bíró díszítési módok­nak fenntartása, sőt fejlesztése, a keresetforrás fokozása és a na­gyobb anyagi haszon biztosítása érdekében kívánatos, készségesen támogatom a rendelkezésemre álló eszközök keretében a vázolt czél előmozdítására szolgáló tö­rekvéseket. Ezek alapján megbízom Horti Pál tanárt, hogy Vas vármegye déli részein, esetleg Somogy vár­megyében, Gróh István tanárt pedig, hogy a Sajó és Murány völgyében a nyár folyamán a helyenként divó technikák alapján egyes kiválóbb fazekas iparosokat vagy háziiparosokat tetszetős, tökéletesebb formák készítésére, ízléses ékítmények alkalmazására tanítsák és őket e czélból meg­felelő tervrajzokkal lássák el. Megbízom továbbá nevezett tanárokat, hogy egyenként 20—20 edénytervet, lehetőleg a helyi diszítő motívumok felhasználásá­val akként készítsenek, hogy az egyes ékítmény-típusoknak külön­böző alakú és rendeltetésű edény­formákra való alkalmazása is szemlélhető legyen. Ez edény­tervekből egy példány az elkészí­tésére vállalkozó fazekas rendel­kezésére lesz bocsátandó, másik példánya pedig a társulat útján hozzám lesz felterjesztendő. E tervek alapján az egyes fazekasok által nevezett tanárok felügyelete alatt 10—10 edény volna készítendő. Nincs kifogásom az ellen sem, hogy e tárgyak az iparművészeti múzeum karácsonyi kiállításán, esetleg fennmaradó példányok pedig a m. kir. Keres­kedelmi Múzeumban értékesítés czéljából kiállíttassanak, sőt ezt kívánatosnak is tartom. Hogy pedig a fazekasipar jelenlegi állása a nagyközönség előtt is szemlélhető legyen, meg­engedem, hogy a jelenkorban, illetve a régebben készült, akár forma, akár díszítés vagyó technika tekintetében érdekes és értékes fazekas­ipari termékek összegyűj­­tessenek. Az így összevásárolt tárgyak az iparművészeti múzeum karácsonyi kiállítása után a m. kir. technológiai iparmúzeum őri­zetére lesznek bizandók. A mennyiben pedig e kísérleti — f.W.

Next