Magyar Ipar, 1901. július-december (22. évfolyam, 27-53. szám)
1901-07-07 / 27. szám
és úgyszólván csak így állhat meg, másrészt átterelve a tömegtermelésre azokat az ágazatokat, melyek viszont másként nem állhatnak már meg. A bajai kiállítás gyakorlati eredményei. Említettük annak idején, hogy a Baján rendezett nagysikerű helyi iparkiállítás bezárása után a kereskedelemügyi miniszter felhívására a szegedi kereskedelmi és iparkamara részletesen megokolt javaslatokat tett a két város iparfejlesztésére nézve. A kamara előterjesztésére a miniszter most küldötte meg a válaszát, amelyben a kamara javaslatainak túlnyomó részét elfogadja. A miniszter leiratában kiemeli, hogy különös súlyt helyez ez alkalommal a vidék kisiparára, mely nagyon is rászorult a támogatásra. Áttérve a részletekre, a miniszter közli, hogy a tanoncziskolák működése, szervezése és továbbfejlesztése tekintetében tett javaslatokat közölte a kultuszminiszterrel és a folytatandó tárgyalások eredményéről a kamarát annak idején értesíteni fogja. Kilátásba helyezi mindkét városra nézve a segédeket továbbképző rajztanfolyamok szakirányú fejlesztését, továbbá az ipari tanfolyamok támogatását. Nem ígéri meg a miniszter a Szabadkán fölállíttatni kívánt szövőipari szakiskolát, ellenben nem zárkózik el az elől, hogy amenynyiben egyes szabadkai illetőségű ifjak a szövőipar terén magasabb kiképeztetésben óhajtanának részesülni, őket a késmárki állami szövőipari iskola látogatásában támogassa. Jelentékeny támogatást ígér a miniszter úgy Szabadkán, mint Baján a szervezendő ipari szövetkezeteknek, főleg ha azok közös műhelyeket létesítenek és a bajai közös gépbeszerzésre már most engedélyez 5000 koronát. E mellett a kamara javaslatához képest Baján agyagipari tanfolyam létesítését tervezi a miniszter és Örley János kir. iparfelügyelőt bízta meg, hogy a kamara kiküldöttjeivel együtt tanulmányozza a bajai agyagiparosok viszonyait, továbbá az államvasutak igazgatóságát fölhívta, hogy a tűzálló agyag szállítási tételének mérséklésére tegyen tanulmányokat. Majdnem kivétel nélkül teljesítette a miniszter azokat a folyamodásokat, melyeket javaslatai mellett fölterjesztett a kamara a két város kisiparosainak munkagépekkel való támogatásáért. Végül a leirat konstatálja, hogy a kamaraterület ezen két városának ipari és elsősorban kisipari érdekei előmozdítására ezennel 22,300 koronát engedélyezett, nem számítva ide az elengedendő 16,000 korona tartozást. Ehhez hozzászámítva azt a 38,092 koronát, mit a kamaraterület iparának és túlnyomó mértékben kisiparának fejlesztésére ez évben már engedélyezett a miniszter, úgy az oktatási czélokra fordított és fordítandó összegek mellőzésével, eddig 60,390 korona államsegélyt nyert a kamara területe, ami a rendelkezésre álló egész hiteladomány korlátolt voltához képest bizonyára elég jelentékeny. A szegedi kamara most a leirat szerint elvileg helyeselt szövetkezeti és egyéb akciók ügyében indítja meg a részletes tárgyalást, egyetértőleg a két város hatóságával, ipartestületeivel és főispánjával. A fazekasipar felkarolása. Az iparművészeti társulat a fazekasipar érdekében felterjesztést intézett Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszterhez, aki arra most válaszolt és egyben megtette intézkedéseit is. A miniszter válasza így szól: „ Fazekas iparunk hanyatlásának egyik fő oka, miként azt felterjesztésében a társulat helyesen hangsúlyozza, a technikai ismeretekben való visszamaradottságnak tulajdonítható. Ezért fektetem ez iparág fellendítésénél a fősúlyt a fazekasok szakszerű kiképzésére, eszközeik és kemenczéik tökéletesítésére. Amennyiben azonban azt látom, hogy helyenként a régebbi tradíción alapuló és nemzeti jelleggel bíró díszítési módoknak fenntartása, sőt fejlesztése, a keresetforrás fokozása és a nagyobb anyagi haszon biztosítása érdekében kívánatos, készségesen támogatom a rendelkezésemre álló eszközök keretében a vázolt czél előmozdítására szolgáló törekvéseket. Ezek alapján megbízom Horti Pál tanárt, hogy Vas vármegye déli részein, esetleg Somogy vármegyében, Gróh István tanárt pedig, hogy a Sajó és Murány völgyében a nyár folyamán a helyenként divó technikák alapján egyes kiválóbb fazekas iparosokat vagy háziiparosokat tetszetős, tökéletesebb formák készítésére, ízléses ékítmények alkalmazására tanítsák és őket e czélból megfelelő tervrajzokkal lássák el. Megbízom továbbá nevezett tanárokat, hogy egyenként 20—20 edénytervet, lehetőleg a helyi diszítő motívumok felhasználásával akként készítsenek, hogy az egyes ékítmény-típusoknak különböző alakú és rendeltetésű edényformákra való alkalmazása is szemlélhető legyen. Ez edénytervekből egy példány az elkészítésére vállalkozó fazekas rendelkezésére lesz bocsátandó, másik példánya pedig a társulat útján hozzám lesz felterjesztendő. E tervek alapján az egyes fazekasok által nevezett tanárok felügyelete alatt 10—10 edény volna készítendő. Nincs kifogásom az ellen sem, hogy e tárgyak az iparművészeti múzeum karácsonyi kiállításán, esetleg fennmaradó példányok pedig a m. kir. Kereskedelmi Múzeumban értékesítés czéljából kiállíttassanak, sőt ezt kívánatosnak is tartom. Hogy pedig a fazekasipar jelenlegi állása a nagyközönség előtt is szemlélhető legyen, megengedem, hogy a jelenkorban, illetve a régebben készült, akár forma, akár díszítés vagyó technika tekintetében érdekes és értékes fazekasipari termékek összegyűjtessenek. Az így összevásárolt tárgyak az iparművészeti múzeum karácsonyi kiállítása után a m. kir. technológiai iparmúzeum őrizetére lesznek bizandók. A mennyiben pedig e kísérleti — f.W.