Magyar Ipar, 1902. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1902-07-06 / 27. szám
XXIII. kötet. •4 jji,ii|4.W!l.|li)jpjl!Wi'i. üpppnii.) IBIIIIP|!ÍUIPPWPIP!P!WI^ Budapest, 1902. julius hó 6. 27. szám. MAGYAR IPAR „IPARÜGYEK“ — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETI KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. — Az Orsz. Iparegyesület tagjainak tagsági dijukért jár. Nem tagoknak az előfizetési dij egész évre 12 félévre fig. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., uj utcza 4., az egyesület házában. — Felelős szerkesztő: Gelléri Mór. TARTALOM. 1. Általános rész. Kisiparunk hanyatlása. (Petrin János.) A czipészek kívánságainak elintézése. Kamarai élet. Arad, június 27. Szeged, június 27. Sopron, június 29. Nagyvárad, július 2. Ipari újdonságok. Betolható vasbetonmennyezet. Gőzmozdonyok petróleummal való fűtése. Izolátor tejből. Ipari közigazgatás. Pálinkamérésekben tea nem árusítható. Segélypénztári véleményadások. (Szóntágh Jenő.) Ipartestületek. Évi jelentések. Pécs. Budapesti órásipartestület. Budapesti Kádár ipartestület. Sárvár. Irodalom. Adókezelési könyv. Vegyi Ipar. Vásárjog és vásárrendtartás. Szakegyesületek. Magyarországi gyufagyárosok közgyűlése. Szakoktatás. Czipészeti szakelőadások Munkásügyek. Sztrájk és kártérítés. Német iparbirósági határozatok. Munka és üzlet. Vegyes hírek. Hivatalos közlemények a keresk. minisztérium köréből. Állami kedvezmények. Véglegesítés. Házalás eltiltása. Vásáráthelyezések. Különfélék. Az inségmunkák. Kézügyességi kiállítás. Uj szaktudósító. Halálozás. A keresztúri kőszéntelep. Délafrika ipara. A bőrök rossz fejtése ellen. Az iparfelügyelők szaporítása Ausztriában. Bécsi czipészek a pétervári kiállításon. II. Egyesületi élet. Végrehajtó bizottság. Délafrikai kivitelünkért. A Kötbér-család köszönete. A Francjois-féle jutalmak. A munkásérmek hatása. III. Értesítések. Magy. kir. államvasutak. Déli vasút. IVI. kir. folyam- és tengerhajózási r. t. IV. Hirdetések. Kisiparunk hanyatlása.*) Az idén, úgy hiszem márczius havában mondotta az országházban egy országgyűlési képviselő, hogy az iparos osztály csak egy százalékkal gyarapodott, ami igen nagy hátrány az országra. Hát bizony elég szomorú, hogy így van. Pedig máskép nem lesz mindaddig, míg az ipartörvényt nem módosítják és a nagy urainknak eszükbe nem jut, hogy jobb lesz itthon dolgoztatni. Mert, hogy iparosaink létszáma egy százalékkal szaporodott, de mind vagyonban, mind tekintélyben körülbelül 99 százalékkal hanyatlott. Mert hasztalan beszélnek a mi jó uraink, ha nem tesznek semmit; pedig láthatnák a nagy világ küzdelmében, hogy mi az ipar és iparos, mert amely országnak nincs ipara, annak buknia kell. De ahogy eddig gondoskodott a magyar az ő legmostohább gyermekéről, úgy nem lesz belőle soha semmi sem. Nekünk csak volt iparunk, de ma nincs. Én 1801-ben és 63-ban jártam össze az ország nagyobb részét és minden városban találtam igen jó, tisztességes és vagyonos iparosok. Egyesületünk igazgatósági tagjának ez érdekes fejtegetéseit, habár itt-ott túlélénk színeket használ és nem veszi számba a kisipar hanyatlása mellett a közép- és nagyipar térfoglalását, mint tipikus korrajzot is szívesen közöljük. A szertkát 1872-ig, de azóta lejjebb és lejjebb száll minden tekintetben. Tessék csak azokat az iparágakat tekinteni, amelyeknek készítményeire okvetlen szükségünk volt és van. A lapok azt írták, úgy hiszem február havában, hogy Magyarország ma már 19 millió lelket számlál és hogy mennyire erősödünk. Nohát erre nagyon is hamar rácáfolt a sorozóbizottság, hogy bizony nagyon is gyengülünk, így vagyunk az iparban is, ha végig megyünk a mesterségeken. Kezdjük csak a bőriparnál. Minő kitűnő tímárjaink voltak! Igaz, hogy nagy gyárosaink vannak, de ahhoz a népesedési szaporodáshoz képest az arány roszszabbodott, így vannak a lábbeli készítők is. Vegyük csak a fehérneműt. 19 millió léleknek mennyi kell! És ma nincs annyi takácsunk, mint 1872 előtt volt, pedig akkor még az asszonyok is többet szőttek, mint ma. Mit tettek a takácsiparért? Azt, hogy még a zsákvásznat sem szövik itt, mert azt mondják, hogy a malmok nem bírják ki, mert drága és az a nagyszerű, hogy a malmok mégsem boldogulnak. Vegyük csak a posztó- és szövetipart. Akkor sokkal több posztószövő volt, mint ma. És még mellesleg megjegyzem, hogy a gyapjúnak mégis jobb ára volt, mint ma. Mit gondolnak a mi jó tőkepénzes uraink, Szabadalmi isPATAKY HRSW UtpllaDr. WirkmannJózsef Műszaki irodai nllXIII. UI II ■ UlUUU hites szabadalmi ügyvivő, világosítások ingyen.