Magyar Ipar, 1902. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-07-06 / 27. szám

XXIII. kötet. •4 jji,ii|4.W!l.|li)jpjl!Wi'i. üpppnii.) IBIIIIP|!ÍUIPPWPIP!P!WI^ Budapest, 1902. julius hó 6. 27. szám. MAGYAR IPAR „IPARÜGYEK“ — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETI KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. — Az Orsz. Iparegyesü­let tagjainak tagsági dijukért jár. Nem tagoknak az előfizetési dij egész évre 12 f­­élévre fi­g. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., uj­ utcza 4., az egyesület házában. — Felelős szerkesztő: Gelléri Mór. TARTALOM. 1. Általános rész. Kisiparunk hanyatlása. (Petrin János.) A czipészek kívánságainak elintézése. Kamarai élet. Arad, június 27. Szeged, június 27. Sopron, június 29. Nagyvárad, július 2. Ipari újdonságok. Betolható vasbeton­mennyezet. Gőzmozdonyok petróleummal való fűtése. Izolátor tejből. Ipari közigazgatás. Pálinkamérésekben tea nem árusítható. Segélypénztári véleményadások. (Szón­­tágh Jenő.) Ipartestületek. Évi jelentések. Pécs. Budapesti órásipartestület. Budapesti Kádár ipartestület. Sárvár. Irodalom. Adókezelési könyv. Vegyi Ipar. Vásárjog és vásárrendtartás. Szakegyesületek. Magyarországi gyufa­gyárosok közgyűlése. Szakoktatás. Czipészeti szakelőadások Munkásügyek. Sztrájk és kártérítés. Né­met iparbirósági határozatok. Munka és üzlet. Vegyes hírek. Hivatalos közlemé­nyek a keresk. minisztérium köréből. Állami kedvezmények. Véglegesítés. Háza­lás eltiltása. Vásáráthelyezések. Különfélék. Az inségmunkák. Kézügyes­ségi kiállítás. Uj szaktudósító. Halálozás. A keresztúri kőszéntelep. Délafrika ipara. A bőrök rossz fejtése ellen. Az iparfel­­ü­gyelők szaporítása Ausztriában. Bécsi czipészek a pétervári kiállításon. II. Egyesületi élet. Végrehajtó bizottság. Délafrikai kivite­lünkért. A Kötbér-család köszönete. A Francjois-féle jutalmak. A munkásérmek hatása. III. Értesítések. Magy. kir. államvasutak. Déli vasút. IVI. kir. folyam- és tengerhajózási r. t. IV. Hirdetések. Kisiparunk hanyatlása.*) Az idén, úgy hiszem márczius havában mondotta az országház­ban egy országgyűlési képviselő, hogy az iparos­­ osztály csak egy százalékkal gyarapodott, a­mi igen nagy hátrány az országra. Hát bizony elég szomorú, hogy így van. Pedig máskép nem lesz mindaddig, míg az ipartörvén­yt nem módosítják és a nagy uraink­nak eszükbe nem jut, hogy jobb lesz itthon dolgoztatni. Mert, hogy iparosaink létszáma egy százalék­kal szaporodott, de mind vagyon­ban, mind tekintélyben körülbelül 99 százalékkal hanyatlott. Mert hasztalan beszélnek a mi jó ura­ink, ha nem tesznek semmit; pedig láthatnák a nagy világ küzdelmében, hogy mi az ipar és iparos, mert a­mely országnak nincs ipara, annak buknia kell. De a­hogy eddig gondoskodott a magyar az ő legmostohább gyermekéről, úgy nem lesz belőle soha semmi sem. Nekünk csak volt iparunk, de ma nincs. Én 1801-ben és 63-ban jártam össze az ország nagyobb részét és min­den városban találtam igen jó, tisztességes és vagyonos iparoso­k. Egyesületünk igazgatósági tagjának ez érdekes fejtegetéseit, habár itt-ott túlélénk színeket használ és nem veszi számba a kisipar hanyatlása mellett a közép- és nagyipar tér­foglalását, mint tipikus kor­rajzot is szívesen közöljük. A szer­t­­kát 1872-ig, de azóta lejjebb és lejjebb száll minden tekintetben. Tessék csak azokat az iparágakat tekinteni, a­melyeknek készítmé­nyeire okvetlen szükségünk volt és van. A lapok azt írták, úgy hiszem február havában, hogy Magyarország ma már 19 millió lelket számlál és hogy mennyire erősödünk. Nohát erre nagyon is hamar rác­áfolt a sorozó­bizottság, hogy bizony nagyon is gyengü­lünk, így vagyunk az iparban is, ha végig megyünk a mestersége­ken. Kezdjük csak a bőriparnál. Minő kitűnő tímárjaink voltak! Igaz, hogy nagy gyárosaink van­nak, de ahhoz a népesedési sza­porodáshoz képest az arány rosz­­szabbodott, így vannak a lábbeli készítők is. Vegyük csak a fehér­neműt. 19 millió léleknek mennyi kell! És ma nincs annyi takácsunk, mint 1872 előtt volt, pedig akkor még az asszonyok is többet szőt­tek, mint ma. Mit tettek a takács­iparért? Azt, hogy még a zsák­vásznat sem szövik itt, mert azt mondják, hogy a malmok nem bírják ki, mert drága és az a nagyszerű, hogy a malmok még­sem boldogulnak. Vegyük csak a posztó- és szövetipart. Akkor sok­kal több posztószövő volt, mint ma. És még mellesleg megjegy­zem, hogy a gyapjúnak mégis jobb ára volt, mint ma. Mit gon­dolnak a mi jó tőkepénzes uraink, Szabadalmi isPATAKY H­RSW UtpllaDr. WirkmannJózsef Műszaki irodai nl­lXI­II. UI II ■ UlUUU hites szabadalmi ügyvivő, világosítások ingyen.

Next