Magyar Ipar, 1902. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-07-06 / 27. szám

XXIII. kötet. •4 jji,ii|4.W!l.|li)jpjl!Wi'i. üpppnii.) IBIIIIP|!ÍUIPPWPIP!P!WI^ Budapest, 1902. julíus hó 6. 27. szám. MAGYAR IPAR „IPARÜGYEK“ — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETI KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. — Az Orsz. Iparegyesiilet tagjainak tagsági dijukért jár. Nem tagoknak az előfizetési dij egész évre 12 K. élévre fi K. — Szerkesztőségés kiadóhivatal: Budapest, VI., uj-utcza 4., az egyesület házában. — Felelős szerkesztő: Gelléri Mór. TARTALOM. 1. Általános rész. Kisiparunk hanyatlása. (Petrin János.) A czipészek kívánságainak elintézése. Kamarai élet. Arad, junius 27. Szeged, junius 27. Sopron, junius 29. Nagyvárad, julius 2. Ipari újdonságok. Betolható vasbeton­mennyezet. Gőzmozdonyok petróleummal való fűtése. Izolátor tejből. Ipari közigazgatás. Pálinkamerésekben tea nem árusítható. Segélypénztári véleményadások. (Szón- iágh Jenő.) Ipartestületek. Évi jelentések. Pécs. Budapesti órásipartestület. Budapesti kádár ipartestület. Sárvár. Irodalom. Adókezelési könyv. Vegyi Ipar. Vásárjog és vásárrendtartás. Szakegyesületek. Magyarországi gyufa­gyárosok közgyűlése. Szakoktatás. Czipészeti szakelőadások Munkásügyek. Sztrájk és kártérítés. Né­met iparbirósági határozatok. Munka és üzlet. Vegyes hírek. Hivatalos közlemé­nyek a keresk. minisztérium köréből. Állami kedvezmények. Véglegesítés. Háza­lás eltiltása. Vásáráthelyezések. Különfélék. Az inségmunkák. Kézügyes­ségi kiállítás. Uj szaktudósitó. Halálozás. A keresztúri kőszéntelep. Délafrika ipara. A bőrök rossz fejtése ellen. Az iparfel- iigyelők szaporítása Ausztriában. Bécsi czipészek a pétervári kiállításon. II. Egyesületi élet. Végrehajtó bizottság. Délafrikai kivite­lünkért. A Kötbér-család köszöneté. A Francjois-féle jutalmak. A munkásérmek hatása. III. Értesítések. Magy. kir. államvasutak. Déli vasút. JV1. kir. folyam- és tengerhajózási r. t. IV. Hirdetések. Kisiparunk hanyatlása.*) Az idén, úgy hiszem márczius havában mondotta az országház­ban egy országgyűlési képviselő, hogy az iparos - osztály csak egy százalékkal gyarapodott, a mi igen nagy hátrány az országra. Hát bizony elég szomorú, hogy igy van. Pedig máskép nem lesz mindaddig, mig az ipartörvértyt nem módosítják és a nagy uraink­nak eszükbe nem jut, hogy jobb lesz itthon dolgoztatni. Mert, hogy iparosaink létszáma egy százalék­kal szaporodott, de mind vagyon­ban, mind tekintélyben körülbelül 99 százalékkal hanyatlott. Mert hasztalan beszélnek a mi jó ura­ink, ha nem tesznek semmit; pedig láthatnák a nagy világ küzdelmében, hogy mi az ipar és iparos, mert a mely országnak nincs ipara, annak buknia kell. De a hogy eddig gondoskodott a magyar az ő legmostohább gyermekéről, úgy nem lesz belőle soha semmi sem. Nekünk csak volt iparunk, de ma nincs. Én 1801-ben és G3-ban jártam össze az ország nagyobb részét és min­den városban találtam igen jó, tisztességes és vagyonos iparoso­*) Egyesületünk igazgatósági tagjának ez érdekes fejtegetéseit, habár itt-ott tulélénk színeket használ és nem veszi számba a kisipar hanyatlása mellett a közép- és nagyipar tér foglalását, mint tipikus kor­rajzot is szívesen közöljük. A szerit. kát 1872-ig; de azóta lejjebb és lejjebb száll minden tekintetben. Tessék csak azokat az iparágakat tekinteni, a melyeknek készítmé­nyeire okvetlen szükségünk volt és van. A lapok azt Írták, úgy hiszem február havában, hogy Magyarország ma már 19 millió lelket számlál és hogy mennyire erősödünk. Nohát erre nagyon is hamar ráczáfolt a sorozó-bizottság, hogy bizony nagyon is gyengü­lünk. így vagyunk az iparban is, ha végig megyünk a mestersége­ken. Kezdjük csak a bőriparnál. Minő kitűnő tímárjaink voltak! Igaz, hogy nagy gyárosaink van­nak, de ahhoz a népesedési sza­porodáshoz képest az arány rosz- szabbodott. így vannak a lábbeli készítők is. Vegyük csak a fehér­neműt. 19 millió léleknek mennyi kell! És ma nincs annyi takácsunk, mint 1872 előtt volt, pedig akkor még az asszonyok is többet szőt­tek, mint ma. Mit tettek a takács­iparért? Azt, hogy még a zsák­vásznat sem szövik itt, mert azt mondják, hogy a malmok nem bírják ki, mert drága és az a nagyszerű, hogy a malmok még­sem boldogulnak. Vegyük csak a posztó- és szövetipart. Akkor sok­kal több posztószövő volt, mint ma. És még mellesleg megjegy­zem, hogy a gyapjúnak mégis jobb ára volt, mint ma. Mit gon­dolnak a mi jó tőkepénzes uraink, Szabadalmi jsPATAKY H RSW UtßlläDr' WirkmannIózsef Műszaki irodai nlnlXI II. UÜ II ■ UlUUU hites szabadalmi ügyvivő. világositások ingyen.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék