Magyar Ipar, 1902. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1902-07-06 / 27. szám
hány ezer embernek lehetne itt munkát és kenyeret adni? Kinek voltak jobb gombkötői, mint a magyarnak ? Hol vannak kalaposaink ? Mennyi gyapjút dolgoztak ezek is fel! No de azt mondják, hogy a népnek olcsó áru kell. És a nép mégsem boldogul, kénytelen kivándorolni. És így vagyunk igen sok iparággal. Itt van a szücsipar. Csak nem mondhatjuk, hogy nem kell a szücsmunka, hisz világkereskedelmi czikk. És mondhatom, hogy nekünk kitűnő szűcseink voltak. És ma a magyarországi szűcsmesterek legnagyobb része bécsi készárukat árul Budapesten is, a vidékről pedig már nem is kell beszélni. De hát nem csoda, nekünk kitűnő hazafiaink vannak, akik nagyszerű beszédeket tudnak tartani, megtapsoltatják magukat és elmennek Bécsbe díszruhát csináltatni. Igen, mert a magyar mesterember csak adót fizetni és igát húzni jó; a segédek és munkások, akiket mi tanítottunk, az egész világra jók, csak a híres magyarnak nem, tisztelet a kivételnek, ami igen kevés van. Mátyás király, az igazságos, behozta külföldről az iparosokat, mert belátta, hogy egy ország ipar nélkül meg nem állhat. Jogokat biztosított nekik és lettek jó hazafiak, akik bátran ontották vérüket a magyar hazáért. Most 30 éve pedig felszabadították az ipart és ezzel neveltek rabszolgákat, proletárokat és szoczialistákat. A szocziálizmussal nem fogják megteremteni az ipart soha, legalább Magyarországon nem. Még a Sándor-utczai nagy műhelyt akarom bemutatni. Ott szinte büszkén hirdették, hogy 1000 darab új törvényt gyártottak és mégis körülbelül 2 millió embert kikergettek az országból. A mi kormányférfiaink annyira előzékenyek, hogy az osztrákok nélkül nem akarják az ipartörvényt módosítani, azok pedig hamarjában nem fognak hozzá, mert ők azért megcsinálják a vásárt, akárhogy veszekednek, sőt azért is veszekednek, hogy minket annál tovább az orrunknál fogva húzzanak. A legnagyobb baj az, hogy nekünk nincs hazafias kereskedelmünk, tisztelet a kivételnek, ami igen kevés van. Itt mindenki csak a létért küzd és ezáltal az ipar és kereskedelem a zsibvásárra jutott. Petrin János szücsmester: A czipészek kívánságainak elintézése. A múlt év augusztus havában Szegeden tartott országos czipészkongresszus határozatait magában foglaló fölterjesztésre Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter terjedelmes leiratban válaszolt, amelynek lényeges részeit a következőkben ismertetjük : A miniszter mindenekelőtt kijelenti, hogy megelégedéssel vette tudomásul az országos czipész kisiparos szövetség megalakulását és kilátásba helyezi, hogy, ha meggyőződik arról, hogy a szövetség tényleg a hazai lábbelikészítő kisiparosság zömét képviseli, szakmabeli kérdésekben készséggel fogja meghallgatni. A kongresszus kívánságainak egy részét most érdemileg nem tartja a leirat elintézhetőnek, mert törvényhozási előkészítés stádiumában levő kérdésekre vonatkozik. Egyenként foglalkozik azonban a leirat a közszállítások, az ipartörvény revíziója, a cipészipari szakoktatás, az ülőmunka és a kereskedelmi és iparkamarák ügyében hozott határozataival a következőkben : (Kisipari szövetkezetek.) A czipészkisiparosok egy igen jelentékeny részének jövőjét a miniszter nézete szerint is elsősorban a szakmabeli iparosok szövetkezetekbe való tömörülése biztosítja. A miniszter a rendelkezésére álló eszközök keretében elmegy a kisipari szövetkezetek támogatása terén addig, amíg más jogos érdekek kára nélkül egyáltalán elmehet. Kétségtelen — úgymond — hogy az iparosszövetkezetek sikeres működésének alapföltételét a megbízható, de egyúttal szakszerű vezetés képezi, melynek biztosítása tudomásom szerint az országos központi hitelszövetkezet gondoskodásának állandó tárgya. Éppen ezért meglepetéssel értesültem a bizottság azon panaszáról, mintha a nevezett intézetnél az ipari érdekek eléggé hatályos képviseletet nem találnának. Részemről a nevezett intézet ezen belső ügyében beavatkozni annál kevésbé vélem indokoltnak, mert a bizottság konkrét adatokat panaszának támogatására nem sorol fel , mert az a bizottság által is elismert meleg jóakarat, melyet az intézet vezetősége az ipari szövetkezetek ügye iránt eddigelé mindenkor tanúsított, megnyugtat affelől, hogy amenynyiben arra komoly szükség lesz, a netán mutatkozó hiányok e téren is orvosolva lesznek. Az érdekeltség feladata a szakmabeli iparosokat a szövetkezés előnyeiről meggyőzve, odahatni, hogy a törvény létesítette központi intézmény előnyei az iparososztály részére minél nagyobb mértékben értékesíttessenek. Egy új központi intézet létesítésére irányuló törekvést sem czélszerűnek, sem időszerűnek nem látok és a kongresszus ez irányú czélzatait nem támogathatnám. (Revízió és ülőmunka.) Az ipartörvény revízióját a miniszter is nagyon fontosnak és lehetőleg mielőbb keresztülviendőnek tartja, annak munkálatait egész erélylyel teendi folyamatba ; arra nézve azonban, hogy mely irányban kívánja ezt eszközölni, mennyiben lesznek a kongresszus óhajai teljesíthetők, az iránt ma nem akar nyilatkozni, de a kongresszus ez irányú határozatait is komoly megfontolás tárgyává teendi. Azon alkalommal kerül majd érdemleges tárgyalás alá az ülőmunka kérdése is. (A katonai szállítások.) Az a kívánság, hogy a közös hadsereg és honvédség lábbeli-