Magyar Ipar, 1903. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

landó érintkezésben vannak a gya­korlati iparfejlesztés legfontosabb momentumaival és jelentékeny szolgálatot tesznek az államnak és a közönségnek egyaránt. Az iparművészeti iskola tanárai közül pedig felemlíthetjük a Ben­czúr Béla, Doby Jenő, Feichtinger, Gróh István, ifj. Herpka, Gyalus, Loránfi, a két Mátrai, Morelli, Pap Henrik, Hibján, Hollós neveit a ki­ket a községi iparrajziskola jeles tanárainak válogatott névsorával kell kiegészíteni (Csizik, Györgyi, Horti Pál, Lechner, Palóczi, Nagy Lázár, Prenoszil, Rostagni, Száraz, Telegdy, Vasadi stb.) és megtalál­juk azoknak névsorát, a­kik a magyar műipar gyakorlati fejlesz­tésére a közelmúlt években a leg­nagyobb hatást gyakorolták és a­kiknek nyomdokain új generáczió keletkezett és izmosodott meg a magyar műipar szolgálatában. És a gyakorlati iparos élettel állandóan kontaktusban álló taná­rok tanítása és irányítása termé­szetesen csak a gyakorlati élet követelményei szerint történetik. Az ilyen tanári karral és az említett vezetéssel a két ipari fő­iskola az élet iskolája lesz. És ha valami tekintetben még volna kí­vánni valónk, úgy ez abban kul­minál, hogy az iskolát végzett növendékeknek a műhelyekbe való átvitele, illetve álláshoz való ju­tása, tehát az ipari gyakorlat tág mezejébe való gondos beplántá­­lása körül is történnék valami rendszeres munka, a­mi az emlí­tett főiskolák hatásának praktikus értékesítését lényegesen előmozdí­tani volna hivatva. Addig is azonban, míg ez irány­ban eredményt várhatnánk, szíve­sen konstatáljuk e helyről, a­hon­nan oly sokszor hallatszott a ko­moly, de mindig jóakaró bírálat szava, hogy két ipari főiskolánk haladása és szemlátomást való fejlődése­­ méltán tölthet el mind­nyájunkat örömmel és büszke­séggel. Ha nem is állunk még minden tekintetben azon a magas­laton, mint a külföld, azt nyíltan elismerhetjük, hogy a mi viszo­nyainkhoz képest az ipari szak­oktatásban nagyot haladtunk és e téren folyton emelkedő vonalban vagyunk .. . . * A m. kir. állami felső iparis­kola most 24-ik évében van, ta­gadhatatlanul szép eredményeket ért el, de még nem jutott a fejlődés­nek arra a magas fokára, a­me­lyen tisztán messzeható feladatai­nak minél teljesebb betöltésével teljesen képes volna megfelelni derék hivatásának. Szakavatott és buzgó vezetői nem is pihennek erre való törek­vésükben. Annál sajnálatraméltóbb, hogy az iskola arányai nem elég nagyok, s hogy még mindig vissza kell utasítani a jelentkezők egy részét. 90 olyan tanuló volt, ki helyszűke miatt nem juthatott a rendes tanfolyamba. Kényszerű­ségből ezek közül 57-et az elő­készítőbe vettek fel, 33-at pedig azzal bocsátottak el, hogy jövőre jelentkezzenek. Örvendetes jelenség, hogy az iparosfoglalkozás értékéről való társadalmi felfogás erősödik. Leg­alább erre vall az, hogy a rendes tanfolyamokra felvett 218 tanuló közül 150 nem iparos szülőnek gyermeke. A többi 68 közül 35 az atyja mesterségében képezte ki magát. Kedvező jelenség to­vábbá, hogy most is sokan van­nak, kik hosszabb gyakorlatot tudnak felmutatni és hogy az előképzettségi viszonyok is jók, a­mennyiben a tavalyi I. évfolyam­beli 70 tanuló közül 27 végzett 4 vagy több középiskolai osztályt. A növendékek javára fennálló intézmények közül fel­ kell emlí­teni az ingyenes orvosi kezelést és ingyen gyógyszer adását, az ifjúsági önképzőkört, ifjúsági ze­nekart és daloskört, a­melyek az ifjúság szellemi haladásának meg­becsülendő eszközei a tanintéze­tekben. Az anyagi támogatás, esz­közei voltak azok az ösztöndíjak és segélyek, melyeket 50 tanuló , kereskedelmi miniszter, több ke­­resk. és iparkamara, néhány vár­megye, város és egylet jóvoltából élveztek az intézetben. Ezek ösz­szege 9640 kor. volt. Tandíjmen­tes a két félévben összesen 130 tanuló volt. Igen áldásos berendezése az is­kolának a szakkönyvtár. Felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy a könyvtár nemcsak a tanárok és tanulók rendelkezésére,áll, hanem használhatja minden iparos, álta­lában az egész nagyközönség. A könyvtárral kapcsolatos nyilvános olvasóteremben egyes művek vagy rajzok, rajzgyűjtemények házi használatra kölcsön adatnak. Igen becses része a könyvtárnak az a 154-féle, különböző nyelvű ipari műszaki és tudományos folyóirat, szaklap, mely az olvasóterem asz­talán minden látogatónak rendel­kezésére áll. Ezenkívül van még egy ifjúsági szépirodalmi könyvtár is a tanulók használatára. Az oktatás rendes és rendkí­vüli tanfolyamokban történik. A rendesben a szakosztályok egyike (gépészet, vegyészet, fém-vasi­par, faipar) 3 év alatt végezhető el. Ide tartozik még az előkészítő osztály azok számára, a­kik kiszo­rultak. A rendkívüli tanfolyamok­ban a kazánfűtők, gőzgépkezelők, dinamógépkezl­ők nyertek képe­sítést rajzoló tanfolyamokon kü­lönféle szakmabeli segédek az ipari rajzolásban, a könyvvezetési tanfolyamon az ipari számtartás­­ban és fogalmazásban nyertek oktatást. Volt ezenkívül egy új fonal- és kelmefestő tanfolyam és megmaradtak az eddigi műhely­gyakorlatok asztalosok, lakatosok, kovácsok, bádogosok, rézművesek, aranyozok és mázosok számára. A tanulók létszáma volt az elő­készítőben 57, a rendes tanfolya­mokon 218, kazánfűtő 364, stabil gőzgépkezelő 147, lokomobilkezelő 340, dinamogépkezelő 296, szak­­rajztanuló 120, műhelygyakorlaton 303, könyvvezető tanfolyamon 32 és fonalfestő 11. — Kiváló figye­lemre kellene méltatni a szakraj­zolási tanfolyamokat és a könyv­­vezetési kurzust, mert mindkettő hathatós eszköz az iparosság tudá­sának gyarapítására. És ezért há­lára köteleznék az intéző körök az iparosság érdekeinek minden tá­mogatóját, ha ezt a két tanfolya­mot teljesen népszerűvé, könnyen hozzáférhetővé, valamikép közke­letűvé tudnák tenni. A fent közölt

Next