Magyar Ipar, 1904. július-június (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-03 / 27. szám

mam ■i XXV. kötet. Budapest, Í904. julíus hó 3. 27. szám. MAGYAR ÍPÁR „IPARÜGYEK“ — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETI KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. — Az Orsz. Iparegyesület tagjainak tagsági dijukért jár. Nem tagoknak az előfizetési dij egész évre 12 K. félévre 6 K. — Szerkesztőségés kiadóhivatal: Budapest, VI., uj-utcza 4., az egyesület házában. — Felelős szerkesztő: Gelléri Mór. TARTALOM. 1. Általános rész. A st.-louisi világkiállítás. (Gelléri Mór.) Kamarai élet. A budapesti kamara meg­alakulása. Kolozsvár, junius 24., Szeged, junius 27. Ipari közigazgatás. Az iparigazolvány kiszolgáltatása független az üzlet beren­dezésétől. Gyári kémény nem esik a kéményseprési szabályok alá. Ki felelős a tanoncz iskolamulasztásáért ? Segélypénztárak. Pénztárak házvásár­lása. Szakegyesületek. Fővárosi Malomegye­sület. Szabókisiparosok szervezkedése. Szakoktatás. Az iparművészeti iskola 1903—4-ben. A felső ipariskola 25. éve. Munka és üzlet. Vegyes liirek. Hivatalos közlemények a keresk. minisztérium köréből. Állami kedvezmények. Pótvásárok. Vásáráthelye­zés. Különfélék. A sztrájk vis major. Egye­sületünk igazgatója Rooseveltnél. Az osz­trákok ellenünk. A háziipar felkarolása. A kulcseladás rendezése Ausztriában. Munkaerővel űzött uzsora. Diplomások az ipari pályán. Rajzolók biztosítása és munkaszünete. Elhunyt szakiró. Szerbiai czégekről. A munkaközvetítő intézetből. II. Értesítések. M. kir. államvasutak. Magyar Folyam és Tengerhajózási Részvénytársaság. III. Hirdetések. A st.-louísí világkiállítás. St.-Louis, junius 15. Az amerikai nagyvárosok ver­sengése az utolsó két évtizedben a kiállitások területére csapott át. Alig két évtized alatt Philadelfia, Buffalo, Chicago és St.-Louis ren­dezett világraszóló kiállításokat. Ez a versengés természetesen nemcsak a dicsőségért folyik, erre talán épen az amerikai városok nem adnak sokat. De a kiállitások óriási forgalma sok pénzt hagy az illető nagyvárosokban. Hiszen a st.-louisi kiállítás maga 50 millió dollárba került. Ezt a pénzt a helybeli ipar és vállalkozás kapta. A kiállítás rendezősége által el­költött 50 millió dolláron felül a különböző államok, a kik a kiállí­tásra megjelentek, szintén elkölt- hettek egy pár csomó milliót, a kiállítás maga sok ezer embert foglalkoztat állandóan, a kik szintén gyönyörű összeg pénzt hagynak itt s a látogatók soka­sága — ha napi átlagul csak 50.000 embert számítunk — (a rendezőség eredetileg négyszer annyit irányzott elő) szintén csak költekezik, a mi mind a helyi és közel vidéki vállalkozás javára esik. Kétségtelen tehát, hogy a nagyvárosok e legújabb versen­gése az épen aktuális városnak mindig javára és hasznára válik. Rengeteg számcsoportok megdönt­hetetlenül igazolják ezt. Nagy kérdés azonban, hogy a köznek van-e ebből általános, vagy specziális haszna és megérdemlik-e ezek a kiállitások, hogy az egész világ bolondjukat járja? Erre határozott nemmel kell felelni. Hiszen azért járták le ma­gukat e%nagy kiállitások Európá­ban is, mert 10—15 évi időköz a termelés terén nem mutat föl oly óriási evolueziót, melyet szem­léltető módon kellene a világnak rengeteg költség árán bemutatni. Ma már az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra bár­mely más ágában jelentkező min­den haladási momentumot irodal­mi utón és a folyvást tökéletesedő hírszolgálat révén a világ legtávo­labbi zugába is el lehet vinni; a költséges parádék a haladás ter­jesztése érdekében nem tesznek nagyobb szolgálatot, mint a szak­lapok és a napi sajtó és a tudo­mányok, végre a vívmányok ter­jesztésére szolgáló egyéb modern eszközök. Ideje volna tehát a világkiállí­tások rendezésének kérdését nem­zetközi megállapodások utján sza­bályozni, nehogy minden 4—5 évben minden állam ki legyen téve annak az eshetőségnek, hogy vagy haszontalanul kidob jó egy pár milliót részvételének minél fényesebb biztosítása érdekében, vagy pedig kiteszi magát annak, hogy a kiállítás rendezősége — a távolmaradt államokat — leg­alább a kiállítás tartamára —- kitörli a komolyan számottevő nemzetek sorából. Hogy szükség volt-e a st.-louisi világkiállításra ? Erre a kérdésre bajos röviden megfelelni. Most volt száz éve, hogy az Egyesült- Államok Louisianát megvette a francziáktól. Ezt a százados ju­bileumot mindenesetre érdemes megünnepelni annak a 14 állam­nak, melyet Louisiana területén létesítettek. Egy intenzív és min­den tekintetben nagyszabású szá­

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék