Magyar Ipar, 1904. július-június (25. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-03 / 27. szám
zados haladásnak a szemléltető bemutatása és méltatása öröm és ünnep lehet ennek a hatalmas államnak, de talán nem elég fontos alkalom arra, hogy majdnem egy milliárd költséggel az egész művelt világ asszisztáljon neki! Mert azok után, amit Amerika a közgazdasági fejlődésének hatalmas terjeszkedéséről már írtunk, egész őszintén megvallhatjuk, hogy itt a világ nem amerikai államai csak asszisztálnak. Bármily elismerésre méltó módon jelent meg a kiállításon Japán, Németország, Anglia és Francziaország,a többi nem amerikai állam kiállítása nem igen sokat ponderál), a beavatott első pillanatra tisztában lehet azzal, hogy a felsorolt államoknak ebből a nagyarányú részvételből nagy hasznuk alig lehet, mert az amerikaiak nem engedik a behozatal emelkedését és nem tűrik a külföldi verseny hatalmasabb arányú fejlődését. De feltétlenül haszna lesz Amerikának az idegenek e nagyszabású bemutatkozásából, mert amit az idegen nemzetektől eltanulhatnak, azt hamarosan el is fogják tanulni. Egy szóval: a kiállítás hasznából venni, vesznek, de adni nem igen adnak. Maga a kiállítás főépületeinek elrendezésénél fogva teljes elismerést érdemel. A főépületek stílusa és kivitele egy harmonikus egészet képez, melynek benyomása fölemelő és gyönyörködtető. Az ipar és a tudomány nyolc főépületben van elhelyezve és pedig a bányászat és kohászat, a mezőgazdaság, a manufaktor, a vegyes iparok, szabad iparok, gépcsarnok, villamosság és művészet csarnoka. Ezek fölé emelkedik magas kupolájával az ünnepélyek csarnoka, melyet vízijátékok öveznek; az épületek között elég jól benépesített lagúnák teszik festőivé az összefüggő területet, melyet két széles avenue köt össze, alkalmi és történelmi jelentőségű emlékoszlopokkal s igazán művészi kivitelű szobor -csoportozatokkal. A főépületek majdnem kivétel nélkül klasszikus stílusban vannak tartva, főleg a görög oszlopcsarnokok és a reneszánsz stílusok gazdag változatai dominálnak. Csak elvétve jut érvényre (a bányászati és kohászati csarnoknál) az indo-egyiptomi stílus. A klasszikus stílusok ilynemű csoportosítása miatt a remek távlati kép majdnem egyhangúvá válik, de ■— és ez talán csak igénytelen szeparátum Vtzum — a klasszikus stílusoknak ez a megelevenítése nekem még akkor is tetszik, ha egy kicsit egyhangú, vagy amint a szeczesszionisták mondanák — unalmas. A különböző államok reprezentatív és kiállítási csarnokaiban azonban minden képzelhető más stílus is képviselve van, így például a németek a charlottenburgi kastélyt, a francziák a Trianont, a keleti népek pedig a náluk elfogadott vagy divatos stílusokat mutatják be miniatűr kiadásban. A kiállítás külső benyomása után a belső értéket kellene megbecsülnünk. Ebben a tekintetben újat nem sokat találtunk. Amerika ismét teljes pompában mutatta be gazdasági erejét és hatalmát, de meglepőt, újat, alig mutat. Európa említett nagy államai kitettek magukért, de ha perczentualitól többet és jobbat nyújtottak is, mint például a legutóbbi párisi kiállítás alkalmával, mégis csak úgy állnak előttünk, mint bizonyos báli szépségek, akik egyszer-másszor a szokottnál még szebben vannak frizírozva, ünnepi toalettjük talán még hatásosabb, ékszereik még ragyogóbbak, mint máskor, de sikereik azért nem hatványozódnak, a kérőik száma nem szaporodik. A nagy csarnokok belső berendezése a szokott samlonos kiállítási képet mutatja. Dicséretes kivétel a mezőgazdasági csarnok, melynek tartalma a legbecsesebb, elrendezése pedig leleményességet, ötletességet, sok eredetiséget és nagy változatosságot produkál. A kukoricza, a nyers gyümölcs, a zsúp és czirok, a gyapot stb. mint dekoratív tárgy szerepel és valóban meglepő hatásokat ér el. A többi nagy csarnokokban a csoportosítás elég rendszertelen, sőt néha boszantó, mert az egyes iparágak százfelé vannak szakítva, ami az áttekintést nagyon megnehezíti. A fősúlyt itt úgy látszik a csarnokok és az egész kiállítás terjengősségére, a térrel való pazarlásra helyezték. Miért? Talán azért, mert ez jó és szép ? Ók nem. Azért, mert le akarták tromfolni az előbbi amerikai kiállításokat és szükség volt olyan számadatokra, melyek azt igazolják, hogy a st.-louisi kiállítás területe (1240 acre) négyszer akkora, mint a legutóbbi párisié és kétszer akkora, mint a néhány év előtti chicagói kiállításé. Ennek az a következménye, hogy a csarnokokban pazaroltak a térrel, a tágas udvarokat pedig csak elvétve használták ki, így azután a területen is nagyok a távolságok, ami főleg azért baj, mert az utak legnagyobb része igen rossz állapotban van, a közlekedés pedig rossz, mert a villamos vasutak a kiállítás mögött vonulnak el és így kerülőt képeznek, de nem összekötő kapcsot a nagyobb távolságok között. Ha még megemlítjük, hogy a kiállítás területén kevés az árnyék, de még mindig nagy a készületlenség, előttünk áll a kép, mely azt mutatja, hogy az itt uralkodó tropikus hőségben ezt a kiállítást végignézni nem mindig élvezet, hanem sokszor kemény munka. A kiállítás szervezetében sem mutat sok újat Nagyon érti a