Magyar Ipar, 1904. július-június (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-03 / 27. szám

zados haladásnak a szemléltető bemutatása és méltatása öröm és ünnep lehet ennek a hatalmas államnak, de talán nem elég fon­tos alkalom arra, hogy majdnem egy milliárd költséggel az egész művelt világ asszisztáljon neki! Mert azok után, a­mit Amerika a közgazdasági fejlődésének hatal­mas terjeszkedéséről már írtunk, egész őszintén megvallhatjuk, hogy itt a világ nem amerikai államai csak asszisztálnak. Bár­mily elismerésre méltó módon jelent meg a kiállításon Japán, Németország, Anglia és Franczia­­ország,­­a többi nem amerikai állam kiállítása nem igen sokat ponderál), a beavatott első pilla­natra tisztában lehet azzal, hogy a felsorolt államoknak ebből a nagyarányú részvételből nagy hasznuk alig lehet, mert az ame­rikaiak nem engedik a behozatal emelkedését és nem tűrik a kül­földi verseny hatalmasabb arányú fejlődését. De feltét­lenül haszna lesz Amerikának az idegenek e nagyszabású bemutatkozásából, mert a­mit az idegen nemzetek­től eltanulhatnak, azt hamarosan el is fogják tanulni. Egy szóval: a kiállítás hasznából venni, vesz­nek, de adni nem igen adnak. Maga a kiállítás főépületeinek elrendezésénél fogva teljes elis­merést érdemel. A főépületek stí­lusa és kivitele egy harmonikus egészet képez, melynek benyo­mása fölemelő és gyönyörködtető. Az ipar és a tudomány nyolc­ főépületben van elhelyezve és pedig a bányászat és kohászat, a mezőgazdaság, a manufaktor­, a vegyes iparok, szabad iparok, gépcsarnok, villamosság és mű­vészet csarnoka. Ezek fölé emel­kedik magas kupolájával az ü­n­nepélyek csarnoka, melyet vízi­­játékok öveznek; az épületek között elég jól benépesített lagú­nák teszik festőivé az összefüggő területet, melyet két széles avenue köt össze, alkalmi és történelmi jelentőségű emlékoszlopokkal s igazán művészi kivitelű szobor -­csoportozatokkal. A főépületek majdnem kivétel nélkül klasszikus stílusban vannak tartva, főleg a görög oszlopcsarnokok és a rene­szánsz stílusok gazdag változatai dominálnak. Csak elvétve jut ér­vényre (a bányászati és kohászati csarnoknál) az indo-egyiptomi stílus. A klasszikus stílusok ily­nemű csoportosítása miatt a remek távlati kép majdnem egyhangúvá válik, de ■— és ez talán csak igénytelen szeparátum Vtzum — a klasszikus stílusoknak ez a megelevenítése nekem még akkor is tetszik, ha egy kicsit egyhangú, vagy amint a szeczesszionisták mondanák — unalmas. A külön­­böző államok reprezentatív és kiállítási csarnokaiban azonban minden képzelhető más stílus is képviselve van, így például a németek a charlottenburgi kastélyt, a francziák a Trianont, a keleti népek pedig a náluk elfogadott vagy divatos stílusokat mutatják be miniatűr kiadásban. A kiállítás külső benyomása után a belső értéket kellene meg­becsülnünk. Ebben a tekintetben újat nem sokat találtunk. Amerika ismét teljes pompában mutatta be gazdasági erejét és hatalmát, de meglepőt, újat, alig mutat. Európa említett nagy államai ki­tettek magukért, de ha perczen­­tualitól többet és jobbat nyújtot­tak is, mint például a legutóbbi párisi kiállítás alkalmával, mégis csak úgy állnak előttünk, mint bizonyos báli szépségek, a­kik egyszer-másszor a szokottnál még szebben vannak frizírozva, ün­nepi toalettjük talán még hatáso­sabb, ékszereik még ragyogóbbak, mint máskor, de sikereik azért nem hatványozódnak, a kérőik száma nem szaporodik. A nagy csarnokok belső berendezése a szokott sam­lonos kiállítási képet mutatja. Dicséretes kivétel a mező­­gazdasági csarnok, melynek tar­talma a legbecsesebb, elrende­zése pedig leleményességet, öt­letességet, sok eredetiséget és nagy változatosságot produkál. A kukoricza, a nyers gyümölcs, a zsúp és czirok, a gyapot stb. mint dekoratív tárgy szerepel és valóban meglepő hatásokat ér el. A többi nagy csarnokokban a csoportosítás elég rendszertelen, sőt néha boszantó, mert az egyes iparágak százfelé vannak szakítva, a­mi az áttekintést nagyon meg­nehezíti. A fősúlyt itt úgy látszik a csar­nokok és az egész kiállítás ter­­jengősségére, a térrel való pazar­lásra helyezték. Miért? Talán azért, mert­­ ez jó és szép ? Ók nem. Azért, mert le akarták tromfolni az előbbi amerikai ki­állításokat és szükség volt olyan számadatokra, melyek azt igazol­ják, hogy a st.-louisi kiállítás te­rülete (1240 acre) négyszer ak­kora, mint a legutóbbi párisié és kétszer akkora, mint a néhány év előtti chicagói kiállításé. En­nek az a következménye, hogy a csarnokokban pazaroltak a térrel, a tágas udvarokat pedig csak el­vétve használták ki, így azután a területen is nagyok a távolságok, ami főleg azért baj, mert az utak legnagyobb része igen rossz állapotban van, a közlekedés pedig rossz, mert a villamos vasutak a kiállítás mögött vonul­nak el és így kerülőt képeznek, de nem összekötő kapcsot a na­gyobb távolságok között. Ha még megemlítjük, hogy a kiállítás te­rületén kevés az árnyék, de még mindig nagy a készületlenség, előttünk áll a kép, mely azt mu­tatja, hogy az itt uralkodó tropi­kus hőségben ezt a kiállítást vé­gignézni nem mindig élvezet, ha­nem sokszor kemény munka. A kiállítás szervezetében sem mutat sok újat Nagyon érti a

Next