Magyar Ipar, 1904. július-június (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-23 / 43. szám

kell-e képesítés a czukorka­­készítéshez. Közönséges czukorkák készí­tése nem tartozik a képesítéshez kötött iparágak sorába, a fino­mabb (u. n. szalon) czukorkák készítése ellenben a czukrászipar kötelékébe esik és képesítéshez van kötve. (1904. október 5-én 65.198. sz. a. hozott elvi hatá­rozata.) Szíjgyártó, csizmadia, bocs­­koros nem árulhat bőrt. Szíjgyártó, csizmadia és bocsko­­ros bőr- és cserkereskedéssel kü­lön iparigazolvány nélkül nem foglalkoztatik. (1904. évi október hó 5-én 66.161. sz. a. hozott elvi határozata.) Segélypénztári véle­ményadások* Szontágh Jenőtől. Építési vállalatok alkalmazot­tainak hovatartozandósága. A sátoraljaújhelyi kerületi be­tegsegélyző pénztár nevében az alább előadandókra vonatkozólag nagybecsű véleményét tisztelettel kérjük, a­melyért előre is köszö­­netünket nyilvánítjuk. Sátoraljaújhelyben egy kórház és egy törvényszéki palota épült, az előbbi vállalat értéke 600.000 — az utóbbi 400.000 korona összeg, mind a kettő felépítését egy vállalati czég kapta meg. A czég székhelye Nagy-Várad, ott is van c­égjegyezve. Ezen vállalat min­dent felölel magába, így alapkő­nyerés czéljából egy Sátoralja­újhely mellett levő faluban kőbá­nyát nyitott, ezen falu már nem Sátoraljaújhelyhez tartozik, hanem a járásba, a bányában dolgozott 30 munkás — a felső falak tiszta téglából épülvén, e czélra tégla­gyárat létesített, a­hol szintén 30 munkás dolgozott, a két épület­nél pedig 400 munkás, ezeken kívül még műszaki emberek v. i, mérnökök, pénztárnokok, munka­vezetők és felügyelők, tehát kb. 500 ember. Ezen c­ég vállalati betegse­­gélyző pénztár alakítására köte­lezhető lett volna, az épületnél foglalkozó munkásaik a sátoralja­újhelyi kerületi betegsegélyző pénztárba 1903. év folyamán egész 1904. év junius hó 4-éig bejelentette, a téglagyár és bánya­munkásokról a pénztár eleddig nem tudott és a czég be sem jelentette. 1903-ban a kerületi be­tegsegélyző pénztár kezelésével a czég teljesen meg volt elégedve. 1904. évben a czégnél az ezen ügyet kezelő egyén személyében változás állott be, nemkülönben pedig az ipartestület is újból ka­pott engedélyt betegsegélyző pénz­tár felállítására, a­mely 1904. áp­rilis hóban megkezdte működését. A czégnek ezen ügyeit kezelő embere kezdte a kerületi beteg­segélyző pénztár rendszerét rá nézve nehézkesnek találni, mivel pedig a mi­l­ső fokú hatóságunk nem akart a munkakönyvek nyil­vántartásával bajlódni, ezen funk­­c­iót az ipartestületre ruházta (a­hol ezt egy bejelentés vagy kijelentést 10—10 fillér ellenében foganatosítják, tehát pénzért azt, a­mit az e-ső fokú hatóságoknak díjmentesen kellene eszközölni, mert ezt a törvény így rendeli, Így tehát minden munkaadó úgy­szólván kezekben van, a c­ég is ezen a réven jött az ipartestület­tel összeköttetésbe, a­hol most már betegsegélyző pénztár is lé­vén, rábeszéltetett, hogy munká­sait a kerületi betegsegélyző pénz­tárból jelentse ki és az ipartestü­letibe léptesse át. A czég ezt, il­letve az ezen ügyek kezelője azonnal foganatosította, állítván, hogy ehhez joga van, mert a czég az újhelyi ipartestületnek tagja. Nézetünk a törvény rendelke­zése szerint azonban: 1. A czég, társas czég, mint ilyen törvényszékileg jegyzett, tehát már a kereskedelmi törvé­nyek alá esik, a fogalom pedig mint „építési vállalat“ a rendes iparágaktól teljesen távol álló, mivel mindent felölelő és így az ipartestületnek tagja nem lehet, így alkalmazottai sem tartoznak annak betegsegélyző pénztárába. 2. A műépítész, a kereskedelmi miniszter 44074/99. VIII. számú rendelete szerint nem iparos és így az ipartestület tagja sem lehet, mert az ipartestületnek kötelezett tagjait 1884. év XVII. t.-cz. 122. §-a világosan felsorolja. 3. A czég székhelye Nagy-Várad, ottan nyerte vállalati iparjogát, ezen jogon Magyarország terüle­tén, minden további iparjog­vál­tás nélkül (erre való önként vagy kötelezett felhívás törvényellenes) teljesen szabadon gyakorolhatja vállalati jogát, alkalmazottait vagy a székhely szerint illetékes nagy­váradi kerületi betegsegélyző pénz­tárba vagy ideiglenes vállalata helyén levő sátoraljaújhelyi­­ kerü­leti pénztárba tartozik bejelenteni, vagy köteles vállalati pénztárt létesíteni, de az ipartestületi pénz­tárnak tagjai nem lehetnek és a már a kerületi pénztárba bejelen­tett tagok e czélból ki nem jelent­hetők, mert ezzel ellenkező eljárás az ipartestület részéről a jogtalan tagszerzés tényét igazolja, s ezért a kaposvári kerületi pénztár pa­naszára 50017 1904. julius hó 26-án hozott miniszteri határozat szerint 1891. XIV. t.-cz. 79. §. alapján kiszabandó büntetés jár. Tehát a nevezett czég alkalmazottai az előadottak alapján, de még az idecsatolt miniszteri rendeletben is idézett általános jogerejű dönt­vény szerint is, nagyobb építke­zésről (értve nem 20, vagy 100, de 500 alkalmazott) lévén szó, nem az ipartestületi, de a kerü­leti pénztárhoz tartoznak. Kérésünk tehát az, szíveskedjék nagybecsű véleményét,­­álláspon­tok kizárásával a munkásérdekekre való tekintettel) a törvény és teljes egyéni nézet szerint velünk sür­gősen közölni. Az említett rendelet igy szól: 64959. 1896. kereskedelemügyi m. kir. miniszteri rendelet. A nagyszebeni építőiparosoknál al­kalmazott napszámosok bejelentési kötelezettsége tárgyában az alispán ur részéről f. évi szeptember hó 7-én 16053. sz. a. hozott s az elsőfokú iparhatósági határozattal egybehangzó másodfokú határozatát, mely nevezett iparosokat utasítja, hogy összes alkal­mazottaikat, beleértve az összes nap­számosokat is a kerületi betegsegélyző pénztárnál jelentsék be, a törvényes határidőn beadott felfolyamodás kö­vetkeztében felülvizsgálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idé­zett másodfokú iparhatósági határoza­tot a felhozott indokoknál fogva és utalással­­hivatali elődömnek 1893. évi április hó 29-én 24654. sz. a. — 918 —

Next