Magyar Ipar, 1904. július-június (25. évfolyam, 27-52. szám)
1904-10-23 / 43. szám
kell-e képesítés a czukorkakészítéshez. Közönséges czukorkák készítése nem tartozik a képesítéshez kötött iparágak sorába, a finomabb (u. n. szalon) czukorkák készítése ellenben a czukrászipar kötelékébe esik és képesítéshez van kötve. (1904. október 5-én 65.198. sz. a. hozott elvi határozata.) Szíjgyártó, csizmadia, bocskoros nem árulhat bőrt. Szíjgyártó, csizmadia és bocskoros bőr- és cserkereskedéssel külön iparigazolvány nélkül nem foglalkoztatik. (1904. évi október hó 5-én 66.161. sz. a. hozott elvi határozata.) Segélypénztári véleményadások* Szontágh Jenőtől. Építési vállalatok alkalmazottainak hovatartozandósága. A sátoraljaújhelyi kerületi betegsegélyző pénztár nevében az alább előadandókra vonatkozólag nagybecsű véleményét tisztelettel kérjük, amelyért előre is köszönetünket nyilvánítjuk. Sátoraljaújhelyben egy kórház és egy törvényszéki palota épült, az előbbi vállalat értéke 600.000 — az utóbbi 400.000 korona összeg, mind a kettő felépítését egy vállalati czég kapta meg. A czég székhelye Nagy-Várad, ott is van cégjegyezve. Ezen vállalat mindent felölel magába, így alapkőnyerés czéljából egy Sátoraljaújhely mellett levő faluban kőbányát nyitott, ezen falu már nem Sátoraljaújhelyhez tartozik, hanem a járásba, a bányában dolgozott 30 munkás — a felső falak tiszta téglából épülvén, e czélra téglagyárat létesített, ahol szintén 30 munkás dolgozott, a két épületnél pedig 400 munkás, ezeken kívül még műszaki emberek v. i, mérnökök, pénztárnokok, munkavezetők és felügyelők, tehát kb. 500 ember. Ezen cég vállalati betegsegélyző pénztár alakítására kötelezhető lett volna, az épületnél foglalkozó munkásaik a sátoraljaújhelyi kerületi betegsegélyző pénztárba 1903. év folyamán egész 1904. év junius hó 4-éig bejelentette, a téglagyár és bányamunkásokról a pénztár eleddig nem tudott és a czég be sem jelentette. 1903-ban a kerületi betegsegélyző pénztár kezelésével a czég teljesen meg volt elégedve. 1904. évben a czégnél az ezen ügyet kezelő egyén személyében változás állott be, nemkülönben pedig az ipartestület is újból kapott engedélyt betegsegélyző pénztár felállítására, amely 1904. április hóban megkezdte működését. A czégnek ezen ügyeit kezelő embere kezdte a kerületi betegsegélyző pénztár rendszerét rá nézve nehézkesnek találni, mivel pedig a milső fokú hatóságunk nem akart a munkakönyvek nyilvántartásával bajlódni, ezen funkciót az ipartestületre ruházta (ahol ezt egy bejelentés vagy kijelentést 10—10 fillér ellenében foganatosítják, tehát pénzért azt, amit az e-ső fokú hatóságoknak díjmentesen kellene eszközölni, mert ezt a törvény így rendeli, Így tehát minden munkaadó úgyszólván kezekben van, a cég is ezen a réven jött az ipartestülettel összeköttetésbe, ahol most már betegsegélyző pénztár is lévén, rábeszéltetett, hogy munkásait a kerületi betegsegélyző pénztárból jelentse ki és az ipartestületibe léptesse át. A czég ezt, illetve az ezen ügyek kezelője azonnal foganatosította, állítván, hogy ehhez joga van, mert a czég az újhelyi ipartestületnek tagja. Nézetünk a törvény rendelkezése szerint azonban: 1. A czég, társas czég, mint ilyen törvényszékileg jegyzett, tehát már a kereskedelmi törvények alá esik, a fogalom pedig mint „építési vállalat“ a rendes iparágaktól teljesen távol álló, mivel mindent felölelő és így az ipartestületnek tagja nem lehet, így alkalmazottai sem tartoznak annak betegsegélyző pénztárába. 2. A műépítész, a kereskedelmi miniszter 44074/99. VIII. számú rendelete szerint nem iparos és így az ipartestület tagja sem lehet, mert az ipartestületnek kötelezett tagjait 1884. év XVII. t.-cz. 122. §-a világosan felsorolja. 3. A czég székhelye Nagy-Várad, ottan nyerte vállalati iparjogát, ezen jogon Magyarország területén, minden további iparjogváltás nélkül (erre való önként vagy kötelezett felhívás törvényellenes) teljesen szabadon gyakorolhatja vállalati jogát, alkalmazottait vagy a székhely szerint illetékes nagyváradi kerületi betegsegélyző pénztárba vagy ideiglenes vállalata helyén levő sátoraljaújhelyi kerületi pénztárba tartozik bejelenteni, vagy köteles vállalati pénztárt létesíteni, de az ipartestületi pénztárnak tagjai nem lehetnek és a már a kerületi pénztárba bejelentett tagok e czélból ki nem jelenthetők, mert ezzel ellenkező eljárás az ipartestület részéről a jogtalan tagszerzés tényét igazolja, s ezért a kaposvári kerületi pénztár panaszára 50017 1904. julius hó 26-án hozott miniszteri határozat szerint 1891. XIV. t.-cz. 79. §. alapján kiszabandó büntetés jár. Tehát a nevezett czég alkalmazottai az előadottak alapján, de még az idecsatolt miniszteri rendeletben is idézett általános jogerejű döntvény szerint is, nagyobb építkezésről (értve nem 20, vagy 100, de 500 alkalmazott) lévén szó, nem az ipartestületi, de a kerületi pénztárhoz tartoznak. Kérésünk tehát az, szíveskedjék nagybecsű véleményét,álláspontok kizárásával a munkásérdekekre való tekintettel) a törvény és teljes egyéni nézet szerint velünk sürgősen közölni. Az említett rendelet igy szól: 64959. 1896. kereskedelemügyi m. kir. miniszteri rendelet. A nagyszebeni építőiparosoknál alkalmazott napszámosok bejelentési kötelezettsége tárgyában az alispán ur részéről f. évi szeptember hó 7-én 16053. sz. a. hozott s az elsőfokú iparhatósági határozattal egybehangzó másodfokú határozatát, mely nevezett iparosokat utasítja, hogy összes alkalmazottaikat, beleértve az összes napszámosokat is a kerületi betegsegélyző pénztárnál jelentsék be, a törvényes határidőn beadott felfolyamodás következtében felülvizsgálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági határozatot a felhozott indokoknál fogva és utalássalhivatali elődömnek 1893. évi április hó 29-én 24654. sz. a. — 918 —