Magyar Ipar, 1905. július-december (26. évfolyam, 27-53. szám)
1905-07-02 / 27. szám
hogy a szomszédos megyék fontos központjaira való figyelemmel, miként kerekíttessenek ki e kerületek ? A hat napos értekezlet jegyzőkönyvében foglalt érdemleges javaslatokról a szakosztály is megadja a maga döntő véleményét és ennek meghallgatása után a miniszter, mint utolsó fórum, dönt ebben a fontos és érlelésre váró ipari közügyben. Közvetlen érintkezés a fogyasztóval a kiviteli üzletben. A közvetlen érintkezés a fogyasztóval a gazdasági élet minden terén egyre nagyobb arányokat ölt. A termelőt a fogyasztótól elválasztó, de tevékenységükkel összekötő tényezők kiszorulnak. E változás nem a véletlen műve, sem megváltozott elméleteknek következménye, hanem a közlekedés technikája terén tett haladásnak hatása. A távírás, a távbeszélő tökéletesítése nyomán, a hírszolgálat is pontosabb, bővebb, gyakoribb és olcsóbb lett és ma már kerülő utak nélkül, közvetlenül kaphatunk felvilágosítást a világ bármilyen piaczárói és a fogyasztóközönség kívánságairól. Mai napság a hírlapokban nemcsak politikai híreket találunk, hanem a politikai alakulásokkal összefüggő gazdasági kérdéseknek és az önálló gazdasági alakulatoknak bő ismertetését és bírálatát is. Természetes, hogy a szaksajtó is mind részletesebben és alaposabban foglalkozhatik ezen kérdésekkel és így fontossága naprólnapra nő. A sajtón és egyéb, a közvetlen érintkezést előmozdító híreket szolgáltató magánintézményeken kívül a kiviteli üzletre nézve oly fontos hírszolgálatot az állam is igyekszik fejleszteni. A fogyasztó piacokkal való közvetlen érintkezés megkönnyítése czéljából dolgozzák fel és teszik közhírré közegei a beérkező tudósításokat. Nyilvánvaló azon törekvés, amely hathatós támogatása ama iparosoknak, vagy azok egyesületeinek, akik a fogyasztóval közvetlenül érintkezni igyekeznek. Az exportőrök törekvése, az állam ezen tevékenységét megnehezíteni. A német exportőrök meg is tudták eddig akadályozni, hogy a német kormány az iparosok — különösen a közép- és kisiparosok — óhajtotta a Reichshandelsstelle-t szervezhesse. A „Vertrauliche Mitteilungen des Reichsamt des Innern“ pedig csak a kereskedelmi kamaráknak, néhány egyesületnek és kiválasztott személyiségnek kezéhez jutnak. A nagy nyilvánosságot kerülik. Ott, ahol a hírszolgálat nyilvánossága ki van fejlődve, alig állja útját valami a közvetlen érintkezésnek. A kiviteli szövetkezetről szóló czikkemben kimutattam már, hogy nem szorulunk exportőrre, a fejlődés is mutatja, hogy ott, ahol exportőr még van, ott is feleslegessé válik, legalább mint saját számlára dolgozó kereskedő , bizományos válik belőle. Az amerikai kiviteli üzletben látjuk példáját e fejlődésnek. Az amerikai ipar rohamos és az európai iparra nézve veszélyessé vált fejlődése és következésképen czikkeinek kivitele a new-yorki kiviteli cégek számának és jelentőségének csökkentésével járt együtt. Az amerikai kivitel emelkedése az exportőr kikerülésének következménye. Az amerikai ipart eme czéljának elérésében a Philadelphia Commercial, Museum kitűnő szervezete segítette, nemkülönben az iparosok szövetkezései, (Manufacturers Export League) amelyek a fogyasztó piaczcal való közvetlen érintkezést keresték. Ennek előnyeiből csak az exportőr nyereségével olcsóbb árra akarok utalni, amely valamely czikk bevezetését és elárusítását az idegen piacon megkönnyíti ; sok esetben, különösen tömegczikkeknél, csak az ár mérvadó. A kivitel fokozását az exportőrnek szeretik betudni, őt a hazai ipar támogatójának deklarálni. A mi speciális viszonyainkra nézve némiképen és általánosságban tényleg úgy áll a dolog. De más országok kiviteli cégeiről ez nem áll. Az exportőr ott törekszik vásárolni, ahol legolcsóbb és ha tengerentúli vevői pénzügyileg tőle függő helyzetben vannak, mely eset igen gyakori, akkor bizony olyan árut tukmál azokra, amelynél legtöbbet keres. Nem nézi, várjon hazai, vagy idegen gyártmány. Ilyennek ismerik a német és angol exportőrt is. De viszont úgy a német, mint az angol gyáros sem törekszik nagyon a közvetlen érintkezésre. Sőt a német gyáros bizonyos piaczok ellátását előszeretettel az angol exportőrre bízza, pl. a délafrikai piacokat. Ne gondoljuk, hogy csak az Európában székelő kiviteli cégek azok, amelyek a nyereség szempontjából támogatják hol a hazai, hol az idegen ipart. A ma sokat dicsért nemzeti telepek idegen földön sem különbek. Vesznek azok mindenféle portékát, sőt van eset, hogy egyes czikkekben a hazai gyártmányt teljesen kizárják. A rio de janeiroi német konzul pedig örömének ad kifejezést, hogy bár kevesebb lett az angol telep, az árubevitel Angliából nem csökkent, csak az importőrökben állt be változás. Ezen telepek azok, amelyek a legtöbb esetben az idegen piaccal való összeköttetést megnehezítik, sőt lehetetlenné teszik. Ha az iparos czimüket a konzulátus révén, vagy valamely czimjegyzékből megtudja és hozzájuk fordul, rendesen elutasító választ kap ajánlatára, mert európai bevásárlójukra, az exportőrre hivatkoznak, mint aki ellátja őket mindennel, vagy megszokott bevásárló forrásaikat nevezik meg, amelyek, mint említem, sokszor idegen nemzet iparosai. Közvetlen érintkezésbe kell tehátaz idegen piacok fogyasztóival lépnünk. Ezt a kifejlődött hírszolgálat megkönnyíti nekünk. A fogyasztók ízlését a múzeumok ismertetik meg velünk. Utazóink, ha az egyes el nem bírja a költségeket , több czeg együtt küldhet ki utazót, közös mintatáraink, időleges kiállításaink az idegen piacokon megismertetik a fogyasztóval gyártmányunkat. Az úszó kiállítást is, mint oly eszközt ismerjük már, amely igen eredményesen használható a közvetlen összeköttetések létesítése czéljából. Az exportőr kikapcsolásával nem maradhatunk a közvetlen érintkezést inauguráló eszközök