Magyar Ipar, 1906. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-07-08 / 27. szám

XXVII. kötet. B­udapest, 1906. julius hó 8. 27. szám MAGYAR IPAR „IPARÜGYEK" — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETI KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. — Az Orsz. Iparegyesület tagjainak tagsági dijukért jár. Nem tagoknak az előfizetési dij egész évre 12­­. félévre OKt. — Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VI., új­ utcza 4., az egyesület házában. — Felelős szerkesztő : Gelléri Mór. TARTALOM. I. Általános rész. Jegyzetek a milánói kiállításról. (Gelléri Mór.) Ipari balesetstatisztika. Az ácsmesterek országos szervezke­déséről. (Resofszky Béla.) Iparpártolás. Iparpártoló kongresszus. Feszty Árpád iparfejlesztő terve. Iparpár­tolás a honvédkantinokban. Kamarai élet. Temesvár, június 23., Beszterczebánya, június 23., Kolozsvár, június 27., Nagyvárad, június 27., Győr, június 28., Budapest, július 5. Kiállítási ügyek. A vas- és fémipari ki­állítás berekesztése. Bőr-, toll- és rokon­ipari kiállítás Szent-Pétervérett. Egészség­­ü­gyi ipari kiállítás Uruguayban. Segélypénztárak. A budapesti betegse­­gélyző pénztárak fúziója. Munka és üzlet. Vegyes hírek. Hivatalos közlemények a kereskedelmi minisztérium köréből. Ki­nevezések. Választások megerősítése. A zálogházi rendelet életbeléptetése. Vásárát­helyezések. Pótvásárok. Különfélék. Iparosküldöttség a képvi­selőházban. Ipari műszaki osztály a ke­reskedelmi minisztériumban. Ünnepelt dapu­gyáros. Kitüntetett kereskedő. Kül­földi találmányok Romániában. Korcsmá­­rosok kongresszusa. Szegény szabóipa­rosok segítése. A kődiógomb hulladékának ipari értékesítése. Magyar radiogummi. Megbízhatatlan galatzi ügynök. A munka közvetítő intézetből. II. Egyesületi élet. Végrehajtó bizottság. Az iparegyesület a vidéki kiállításokról. A fogházi és fegy­­házi könyvkötő- és nyomdaipar. Magyar óraipar. Nyugtázás. III. Értesítések. Déli vasút. A Déli vasút 1905-ben. Ma­gyar Folyam- és Tengerhajózási r.-t. Jegyzetek a milánói ki­állításról. Az idei kiállítások közül a leg­nagyobb híre kétségkívül a mi­lánói kiállításnak van. Mert a Sim­­plon-alagút megnyitása fontos köz­­gazdasági esemény volt, főleg közlekedési és világforgalmi szem­pontból. Ez a nagy esemény első­sorban Olaszországot érdekli, de másodsorban Európa mindazon államait is, melyek a direkt és in­direkt forgalomban Olaszországgal némi kapcsolatban vannak. Ezt a nagy eseményt illő volt tehát va­lamiképpen megünnnepelni. Hogy az ünneplésre a legjobb alkalom éppen egy nagyszabású kiállítás lett legyess-e, ezt a kérdést eldönteni nem tartom magam illeté­kesnek. De azt meg tudom ítélni, hogy ez a kiállítás, mely most Milanó­ban a közérdeklődést fölidézi, nem éri meg azt a töméntelen pénz- és munka­­áldozatot, melyet föl­emésztett. A rendezésben nincs rendszer, az épületeiben nincs­­ízlés, a tar­talmában nincsen se újság, se tanulság. Két nagy külön részből áll. Az egyik a művészetet és mű­ipart öleli föl, a másik a gépeket, eszközöket, a hajózást, a közle­kedést és sok minden mást, meg­­lehetős zagyva és rendszertelen össze-visszaságban, így például a vasúti csarnokban egyes nem­zetek közösen állítottak ki, mások pedig (például Ausztria és Bel­gium) a vasúti kocsijaikat saját külön épületeikben, a műiparuk és pedig ezüstjük, vagy fegyve­reik tőszomszédságában mutatják be. Ez élénken igazolja a kiállí­tás tervszerűtlenségét, a­mi — minden egyébtől eltekintve — az összehasonlítást és praktikus ta­nulmányozást is nagyon megne­hezíti. A külföldi államok részvétele is rendszertelen. Egyesek műiparukra helyeztek súlyt, a francziák főleg ismert fényes kirakataik javát mutatják be. Mások a gépcsar­nokban összpontosítják erejüket, olyan államok pedig, melyek éppen a gépiparban legerősebbek, teljesen hiányoznak a gépek csar­nokából. Végre azt sem lehet el­hallgatni, hogy bizony sok „lom“ került ide a tavalyi liégei kiállítás­ról is. Egyes államok, mint pél­dául Canada, Bulgária stb. egy­szerűen szőröstől-bőröstől és pa­villonostul áthurczolkodtak Liége­­ből Milanóba. Szóval: épp elég defektusa van ennek a kiállításnak, mely — is­métlem — sem szervezésében, sem tartalmában nem nyújt semmi újat — kivéve a magyar osztályt, mely a kiállítás legszebb és leg­kiemelkedőbb oázisai közé tartozik. M1­a valaki például arra a kép­telenségre vetemedett volna, hogy tőlem kérjen tanácsot aziránt, miképpen kellett volna ezt a ki­állítást rendezni, én minden fej­törés nélkül azt válaszolom, hogy teljesen megfelelt volna az alka­lomnak a kiállítás úgynevezett főbejárata és a vele kapcsolatos körönd, mely a Simplon-alagút

Next