Magyar Ipar, 1906. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1906-07-08 / 27. szám
XXVII. kötet. Budapest, 1906. julius hó 8. 27. szám MAGYAR IPAR „IPARÜGYEK" — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETI KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. — Az Orsz. Iparegyesület tagjainak tagsági dijukért jár. Nem tagoknak az előfizetési dij egész évre 12. félévre OKt. — Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VI., új utcza 4., az egyesület házában. — Felelős szerkesztő : Gelléri Mór. TARTALOM. I. Általános rész. Jegyzetek a milánói kiállításról. (Gelléri Mór.) Ipari balesetstatisztika. Az ácsmesterek országos szervezkedéséről. (Resofszky Béla.) Iparpártolás. Iparpártoló kongresszus. Feszty Árpád iparfejlesztő terve. Iparpártolás a honvédkantinokban. Kamarai élet. Temesvár, június 23., Beszterczebánya, június 23., Kolozsvár, június 27., Nagyvárad, június 27., Győr, június 28., Budapest, július 5. Kiállítási ügyek. A vas- és fémipari kiállítás berekesztése. Bőr-, toll- és rokonipari kiállítás Szent-Pétervérett. Egészségügyi ipari kiállítás Uruguayban. Segélypénztárak. A budapesti betegsegélyző pénztárak fúziója. Munka és üzlet. Vegyes hírek. Hivatalos közlemények a kereskedelmi minisztérium köréből. Kinevezések. Választások megerősítése. A zálogházi rendelet életbeléptetése. Vásáráthelyezések. Pótvásárok. Különfélék. Iparosküldöttség a képviselőházban. Ipari műszaki osztály a kereskedelmi minisztériumban. Ünnepelt dapugyáros. Kitüntetett kereskedő. Külföldi találmányok Romániában. Korcsmárosok kongresszusa. Szegény szabóiparosok segítése. A kődiógomb hulladékának ipari értékesítése. Magyar radiogummi. Megbízhatatlan galatzi ügynök. A munka közvetítő intézetből. II. Egyesületi élet. Végrehajtó bizottság. Az iparegyesület a vidéki kiállításokról. A fogházi és fegyházi könyvkötő- és nyomdaipar. Magyar óraipar. Nyugtázás. III. Értesítések. Déli vasút. A Déli vasút 1905-ben. Magyar Folyam- és Tengerhajózási r.-t. Jegyzetek a milánói kiállításról. Az idei kiállítások közül a legnagyobb híre kétségkívül a milánói kiállításnak van. Mert a Simplon-alagút megnyitása fontos közgazdasági esemény volt, főleg közlekedési és világforgalmi szempontból. Ez a nagy esemény elsősorban Olaszországot érdekli, de másodsorban Európa mindazon államait is, melyek a direkt és indirekt forgalomban Olaszországgal némi kapcsolatban vannak. Ezt a nagy eseményt illő volt tehát valamiképpen megünnnepelni. Hogy az ünneplésre a legjobb alkalom éppen egy nagyszabású kiállítás lett legyess-e, ezt a kérdést eldönteni nem tartom magam illetékesnek. De azt meg tudom ítélni, hogy ez a kiállítás, mely most Milanóban a közérdeklődést fölidézi, nem éri meg azt a töméntelen pénz- és munkaáldozatot, melyet fölemésztett. A rendezésben nincs rendszer, az épületeiben nincsízlés, a tartalmában nincsen se újság, se tanulság. Két nagy külön részből áll. Az egyik a művészetet és műipart öleli föl, a másik a gépeket, eszközöket, a hajózást, a közlekedést és sok minden mást, meglehetős zagyva és rendszertelen össze-visszaságban, így például a vasúti csarnokban egyes nemzetek közösen állítottak ki, mások pedig (például Ausztria és Belgium) a vasúti kocsijaikat saját külön épületeikben, a műiparuk és pedig ezüstjük, vagy fegyvereik tőszomszédságában mutatják be. Ez élénken igazolja a kiállítás tervszerűtlenségét, ami — minden egyébtől eltekintve — az összehasonlítást és praktikus tanulmányozást is nagyon megnehezíti. A külföldi államok részvétele is rendszertelen. Egyesek műiparukra helyeztek súlyt, a francziák főleg ismert fényes kirakataik javát mutatják be. Mások a gépcsarnokban összpontosítják erejüket, olyan államok pedig, melyek éppen a gépiparban legerősebbek, teljesen hiányoznak a gépek csarnokából. Végre azt sem lehet elhallgatni, hogy bizony sok „lom“ került ide a tavalyi liégei kiállításról is. Egyes államok, mint például Canada, Bulgária stb. egyszerűen szőröstől-bőröstől és pavillonostul áthurczolkodtak Liégeből Milanóba. Szóval: épp elég defektusa van ennek a kiállításnak, mely — ismétlem — sem szervezésében, sem tartalmában nem nyújt semmi újat — kivéve a magyar osztályt, mely a kiállítás legszebb és legkiemelkedőbb oázisai közé tartozik. M1a valaki például arra a képtelenségre vetemedett volna, hogy tőlem kérjen tanácsot aziránt, miképpen kellett volna ezt a kiállítást rendezni, én minden fejtörés nélkül azt válaszolom, hogy teljesen megfelelt volna az alkalomnak a kiállítás úgynevezett főbejárata és a vele kapcsolatos körönd, mely a Simplon-alagút