Magyar Ipar, 1908. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1908-04-12 / 15. szám
419 rendezésében is sokkal nagyobb választékosságot és sokoldalúságot lehetett tapasztalni. Különösen szépen volt képviselve a tavaszi vásáron a papíripar, litográfiai ipar, bőrdíszműipar, kosárfonás stb. Érdekes volt a Bettelheim cég kiállítása, amely szükségleteit egyre nagyobb arányokban szerzi be magyar iparosoknál és már mintegy 800.000 koronát fizet évenként Magyarországon iparosoknak munkabérekért. Figyelemreméltó még a háziipar aránylag nagy részesedése, amely így szintén megtalálja a módot arra, hogy áruit a kereskedelmi forgalomba és a nagyközönséghez eljuttassa. A tavaszi vásár így nemcsak terjedelmében, hanem egyéb külsőségeiben is lényeges haladást mutat fel az első két esztendővel szemben. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni néhány olyan körülményt, amely nagyon is feltűnhetett a tavaszi vásár látogatóinak. Épen néhány elsőrangú cég volt az, amely nem ment bele a kiállításba olyan mértékben, mint óhajtandó lett volna és abszolúte nem válogatta meg kiállított áruját. Ipari újdonságok bemutatása szempontjából a vásárnak jelentősége még nincsen és sajnos, a vásáron még nagyon dominált a túlságosan színes, rikító és az ízléssel hadilábon álló elem. Arra igazán semmi szükség, hogy a Nick Carter-féle szemétregények és különféle zugkönyvkereskedők kiállításai egész falakat foglaljanak el, valamint az sem szükséges, hogy néha hat idegen gyártmányú fonográf is zúgjon vékonyan, vastagon az ember fülébe. Az idén első ízben kísérlette meg a tavaszi vásár rendező bizottsága, hogy a vásár keretében előadásokat rendezzen, amelyek bizonyos szempontból útbaigazítóul, irányítóul szolgálhatnak a kiállító közönségnek. Az első előadást április 5-én egyesületünk igazgatója Gelléri Mór tartotta az iparcsarnok e czélra berendezett helyiségében „ízlés és iparfejlesztés“ czímen. Hangoztatta, hogy a kiállításoknak abban van legfőbb jelentőségük, hogy a közönség művészi ízlését emeljék. Azt a propozíciót teszi, hogy e kiállítás alkalmával, minthogy most még sok tárgy ízlésesség tekintetében kívánni valót hagy maga után, jövőre az iparművészeti múzeum és mindazok az intézmények, melyek hivatva vannak az ízlést irányítani, szintén bevonassanak. Indítványozza továbbá, hogy jövőre szakmák és idények szerint rendezzenek kiállításokat, melyeknek tárgyai vándorgyűjtemények gyanánt a vidéki góczpontokban közszemlére tehetők legyenek; kívánatosnak tartja, hogy ilyen mintagyűjtemények esetleg a Balkán forgalmasabb városait is végigjárják. Utána Bálint Imre, a kereskedelmi múzeum aligazgatója tartott előadást az „Export kereskedelemről“, melynek keretében ismertette a nemzetközi kereskedelmi forgalom technikáját, mely lehetővé teszi, hogy olcsó termelésre képes piacot, kivitelre szánt fölöslegeket termeljenek. A kivitelnek a nemzeti vagyonra való jelentőségéről szól és gyakorlati irányú fejtegetésekkel mutat rá a kiviteli technika és kereskedelmi szokások ismereteinek szükséges voltára, s egyszersmind a magyar exportáló ipartelepeknek e téren való hibáira. Rámutat azokra az intézményekre, amelyeket a kormány tart fönn, hogy a kivitel olyan feltételeit, amelyeket az egyes kereskedő, vagy iparos maga nem szerezhet meg, biztosítsa a kiviteli kereskedelemnek. Különösen kiemeli a Kereskedelmi Múzeum jelentőségét, amely a külföldi piacokat a maga kiküldött levelezői útján figyelemmel kísérteti, s a külföldi konjunktúrákról, tarifa- és vámviszonyokról informálja az érdekelteket. Végül a kivitel általános jelentőségéről szól, nemcsak abból a szempontból, hogy mi vagyunk hivatva Kelet-Európa preponderáns ipari piacra lenni, hanem azért is, mert a mi különleges gazdasági viszonyaink között a kivitel az iparfejlesztés egyik főfeltétele. A kereskedelmi kormányt a tavaszi vásáron Szterényi József államtitkár képviselte, aki a vásárt vasárnap délelőtt látogatta meg és körutat tett az összes vásárosok között. A vásár megtekintése után az államtitkár a kárpitos ipartestület bútorkiállítása nyitotta meg, amely szintén az iparcsarnokban van elhelyezve. Kétségtelenül, amit a kárpitos ipartestület produkált, legszebb szakkiállításaink közé tartozik és különösen igen szép teljes szobaberendezéseket mutattak be. Bizonyos mértékig jelentőséggel bírt, hogy Szterényi államtitkár Herman Ödön ipartestületi elnök üdvözlésére válaszolva hangoztatta, hogy a miniszter minden áldozatra kész a kisipar érdekében, ha azzal komoly eredményt lehet elérni. A kereskedelmi kormányzat nem fukarkodik akkor, ha a kisiparosság maga fölismeri az érdekeit, amint fölismerte a budapesti kárpitos ipartestület, amely tehát számíthat is a miniszter további támogatására. A csarnok jobb szárnyában teljes épségében van meg a bútorkiállítás, melyet ez alkalommal szintén igen sokan néztek meg. Ez a két kiállítás állandóan nyitva lesz és szívesen hívják föl azokra úgy a tanulni akaró iparosok, mint a vásárolni akaró iparosok figyelmét. A fővárosi kereskedők körének derék kezdeményezésére létrejött tavaszi vásár így az idén sokkal nagyobb anyagi és erkölcsi sikerrel zárult, mint az első két évben és biztos, hogy jövőre még teljesebben fogja betölteni hivatását. A vásár végrehajtó bizottságában egyesületünket Gelléri Mór igazgató és dr. Soltész Adolf titkár képviselték. Tonelli Sándor: A munkáltatószövetségek és munkásszakszervezetek fejlődése. I. Az a mozgalom, amely a magyarországi önálló iparosokat, a munkáltatókat szövetségekbe tömörítette, uj. Alig néhány éve, hogy a munkások szakszervezeteivel szemben a munkáltatók is felállítják szövetségeiket és hogy a magyar közgazdasági élet a munkáltatóknak csoportosulásával is találkozik. Ilyen körülmények között az adatgyűjtés, vagy az anyagfeldolgozás még nem képezheti a