Magyar Ipar, 1908. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-05 / 27. szám
bojkott alá helyezték, mert azok tiltakoznak az ellen, hogy valaki helyettük munkába lépjen és fenyegetéseikkel czéljukat el is érik. Nem alapos Sziklai úrnak azon félelme, hogy katasztrófává válhatna az iparra a tervezett munkaközvetítés, mert még az esetben is, ha az intézetek nem működnének a kellő gyorsasággal: az eddigi szétszórtan több helyen történő közvetítésnél mind a két félre nézve előnyösebb helyzet áll majd elő, mert minden foglalkozásnélküli munkás egy helyen fog jelentkezni és csoportosulni s a munkaadók vagy maguk, vagy megbízóik által munkás szükségletüket ott fogják kielégíthetni. Azt a félelmet sem fogja igazolni a jövő, hogy a paritás a munkaadók és munkások közt a választmányban csak a papiroson lesz meg és a hatósági munkaközvetítő intézetek a munkások kezébe fognak jutni, mert még az esetben is, ha a munkaadók nemtörődömsége következtében a munkások lesznek a választmányban többségben, ez alig lesz befolyással a közvetítésre. A választmány ugyanis csak felügyelni fog az intézet működésére, nevezetesen ellenőrizni fogja azt, várjon az intézet a szabályok értelmében jár-e el s a felmerülő panaszok jogosságát fogja elbírálni. A szabályokat, melyek szerint az intézetek a közvetítést foganatosítani kötelesek lesznek, a kereskedelmi miniszter úr fogja megállapítani és a választmányok csak a fenntartott kérdésekben fognak határozni, például abban, hogy valamely munkás ideiglenesen vagy végleg és pedig csak egy kerületi intézet területéből, vagy az egész ország közvetítő intézeteiből zárassék-e ki, stb. Az osztrák iparfelügyelet fejlesztése. Közismeretes, hogy a választási rendszer alapján alakult osztrák parlamentben, nagyság tekintetében a szoczialisták pártja áll második helyen. És dicséretükre legyen mondva, eddigelé a nagy politika következményei iránt több érzékkel bírni látszanak, mint a többi, állandóan meddő, nemzetiségi s klerikális torzsalkodásokat előidéző és szító gouvernementális pártok is. Legalább az úgynevezett államszükségletek (költségvetés, kiegyezés) megszavazásánál ott semmiféle akadályt nem gördítettek a kormány elé s igy reájuk nem vonatkozhatik a gáncs, melylyet éppen minap, az osztrák főurak házában gróf Pininszki, az ottani pártokat illette, azt állítván róluk, hogy munkálkodásukat a kormány bizonyos „Privatzuckers“ árán csak képes megnyerni és fenntartani. Ám, másfelől, tagadhatatlan, hogy a szocziálpolitikai kérdéseknek homloktérbe való vonulása s a munkásvédelmi kérdések iránti jóindulata s áldozatkészsége az osztrák parlamentnek határozottan a szoczialista pártnak javára írandó, így megérthetjük, hogy e napokban —június 23-án — az osztrák kereskedelemügyi miniszter, dr. Fiedler egy nagyszabású beszédében, eddig páratlan melegséggel és nyomatékkal szavát emelte a közeljövőben folytatandó korszerű szocziálpolitika érdekében s a létesítendő reformok oly sokaságát helyezte kilátásba, hogy azok megvalósításán felül, még a legkövetelőbb „elvtársak“ sem kérhetnek többet egy kapitalista kormánytól. Beszédje kezdetén bejelenti, hogy a szocziálpolitika tudatosabb fejlesztése czéljából a kereskedelemügyi minisztérium kebelében, egy külön szocziálpolitikai szakosztályt létesített. Ennek feladata leend, mindenekelőtt a mai iparüzemmel kapcsolatos gyermekmunka egészségügyi és erkölcsi kockázatait kiküszöbölni. Tekintettel a mindinkább terjedő ólommérgezésekre kilátásba van véve három törvényjavaslat, melyek olyan üzemekre vonatkozzanak, melyek a) ólom, fém és ólomtartalmú öntvények, b) egyéb ólomtartalmú tárgyak előállíttatnak. A harmadik törvényjavaslat a betűöntődékről fog szólni. Gondoskodás tárgyát fogja képezni a közeljövőben az otthonmunka, a czelluloidgyárak s végre a foszfortelepek iparegészségügyi tekintetekből való szabályozása. Igaz, hogy utóbbiakra vonatkozólag, még mindig nem javasolhatja az abszolút tilalmat, de reméli, hogy a már fennálló s még hozandó óvóintézkedések szigorításával is el fogja érni czélját, illetőleg a foszfornekrózis megelőzését. Felemlíti, hogy a fehérfoszfornak ipari czélokra való feldolgozását az otthonmunka körében, akármily nagy is ily üzem, betiltotta, s hogy az iparfelügyelőket ezen üzemeknek minél gyakoribb ellenőrzésére máris utasította. De legfontosabb ama kijelentések, melyek az iparfelügyelet reformjára vonatkoznak. Erre nézve szó szerint idéztük az osztrák kereskedelemügyi miniszternek idevágó szavait: „Egy további kérdés, melylyel az új szocziálpolitikai osztálynak foglalkoznia kell, az iparfelügyelet fejlesztésének és kiépítésének kérdése. Magam részéről is a dolgot sínyősnek és fontosnak tartom. És nézetem szerint az iparfelügyelet kiépítésénél a következő elvek szerint kell haladnunk: 1. Az iparfelügyeleti körök száma szaporítandó, különösen ott, hol az ipari telepek száma is nagy. 2. Az iparfelügyelői személyzet szaporítandó. 3. Külön szakképzettséggel bíró iparfelügyelők alkalmazandók és a mi még fontosabb, egészségügyi ismeretekkel bíró iparfelügyelők kinevezendők, illetőleg a központ mellé adandók. 4. Tekintettel az otthon és gyermekmunkának tervbe vett törvényes szabályozására szükséges a női iparfelügyelők szaporítása. 5. Mozgó iparfelügyelőknek (ambulante Gewerbeinspektoren) alkalmazása, kik mint a központi iparfelügyelet kiküldöttei, hivatvák lennének a vidéki közegeket ellenőrizni s a szolgálat intenzitását és egyöntetűségét biztosisitani. 6. Gondoskodni kell, hogy az iparfelügyelői pályára lépők, külön tanfolyamok hallgatása és vizsgák által a szociális munkára való hivatottságukat beigazolhassák. 7. Az iparfelügyelőknek okvetlenül irodaszemélyzetet is kell rendelkezésükre bocsátanunk, hogy az iparfelügyelők annál többet és akadálytalanul tulajdonképpeni feladatának, a gyári üzemek megtekintése, szentelhesse magát. 8. Munkásiparfelügyelők alkalmazása.“ Ezen általános helyeslés és