Magyar Ipar, 1909. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1909-07-04 / 27. szám
vételével tisztán jóakaróinak ingyenmunkájára volt utalva. Ezen kívül mindinkább felismerhetővé vált azon körülmény, hogy a Szövetség egy országos nagy és teljes szervezettséggel bíró egyesület égisze, erkölcsi támogatása mellett sokkal sikeresebben felelhet meg feladatának, mintha izoláltan igyekszik betölteni miszszióját. Egy ilyen egyesület, melynek kezeibe futnak össze a gazdasági élet összes szálai, állandóan anyaggal táplálhatja az Iparpártoló Szövetséget és hozzá utalhatja mindazon ügyeket, melyeknek iparpártolási vonatkozása felismerhető, így a Szövetség egy erős erkölcsi testület támogatása, presztízse mellett állandó szellemi táplálékot kapna az ilyen országos egyesülettől, igénybe vehetné a mellett annak egész irodai apparátusát, amelynek segélyével a Szövetség működése sikeresebb, erélyesebb és czélravezetőbb lehetne. Ezeknek felismerése indította a Szövetség végrehajtó bizottságát arra, hogy a közgyűlés elé azzal az indítványnyal lépjen, hogy a Szövetség egyesületi autonómiájának teljes fenntartása mellett, mint az Országos Iparegyesület szakosztálya folytassa működését. Ezen ajánlat elfogadása esetén a Szövetség, melynek állandó helyisége ez idő szerint nincsen, beköltözik az Országos Iparegyesületbe, igénybe veheti annak egész, tökéletesen funkcionáló irodai apparátusát és az iparegyesülettel szoros szellemi kontaktusban, elintézésre megkapná mindazon ügyeket, melyek iparpártolási vonatkozással bírnak. Ezen indítvány elfogadása esetén a Szövetség fokozott mértékben felelhet majd meg feladatának és láthat hozzá magára vállalt programja megvalósításához. Ennek a programainak alapeszméje állandó izgatás magyar iparczikkek vételére; nemcsak a közönség ezreit, az összes hatóságokat is állandóan buzdítani kell iparpártoló kötelességük teljesítésére. A gazdasági élet eseményei napról-napra ráczáfolnak arra a hitre, hogy a hatóságoknál iparpártolási tekintetben nincs már tennivalónk. Tájékozatlanság, tudatlanság és elfogultság állandó akadályai a magyar ipar fejlődésének. Hiába írja körül iparfejlesztési törvényünk a hatóságok iparpártoló kötelezettségét, naprólnapra látjuk, hogy a törvény írott betűje nem elég erős védbástyája a magyar iparnak. Hogy csak egy példát hozzunk fel a legutóbbi napok eseményeiből, felemlítjük azt az elkeseredett harczot, melyet egyes városi hatóságaink, mint a trencséni, szentesi, pozsonyi folytatnak azért, hogy villamos telepeiket a világszerte elismert magyar Diesel-motorok helyett külföldi Diesel-motorokkal szereljék fel. Vízjeles magyar papír használata hiába van előírva hivatalainkban, még mindig százezrekre megy az az összeg, melylyel a külföldi papíripart tápláljuk. A magyar rotácziós nyomdagép hiába vette be magát Bécs városába, a magyar államnyomda még mindig előnyt ad a külföldi gyártmánynak. Iskoláinkban a kultuszminisztérium minden rendelete ellenére még mindig dominálnak a külföldi iskolaszerek. Magyarországon hiába gyártanak már fogorvosi székeket, a sztomatológiai klinika berendezése mindig a külföldi iparra támaszkodik. Ezer számra lehetne folytatni ezeket a példákat, de mindezen példák csak egyet bizonyítanak, hogy tudniillik erős iparpártolási szervezetre van szükségünk, mely erélylyel, tekintéllyel és gyorsasággal kapcsolódik be az ilyen eseményekbe és veti latba egész befolyását, egész szakszerűségét, hogy a magyar iparnak a megérdemelt pozíciót biztosítsa. Ezeken a közszállítási vonatkozású dolgokon kívül fennmarad még a kereskedelem és a nagyközönség megmunkálása. A kereskedelmet nem erőszakkal, nem üzletmenete megzavarásával kell rábírni az iparpártolásra; a talaj szakszerű megdolgozására van szükség, iparáganként, kereskedelmi áganként más és más a tennivaló és a kereskedelemben rejlő nagy erkölcsi és szellemi tartalom igénybevételével, a kereskedelem érdeklődésének felkeltésével lassan, de biztosan lehet a kitűzött czél felé közeledni, mely abban áll, hogy a kereskedelem minden rendelkezésére álló eszközzel támogatására siessen a hazai iparnak. El kell ismerni, hogy e téren máris nagy haladás észlelhető, ami azonban nem jelenti azt, hogy az iparpártolási szervezet ez irányú működésére már nincs szükség. A közönség hangulatának felébresztésére és ébrentartására a Szövetségnek tovább kell folytatnia felvilágosító tevékenységét és a közönség egyes érdekcsoportjait valósággal el kell árasztani felvilágosító nyomtatványokkal, beszerzési forrásokkal. Ki lehet terjeszteni az Iparegyesület által kezdeményezett bemutató-ülések szervezetét is, melyek kiválóképen alkalmasnak bizonyultak arra, hogy a közönség figyelmét felhívják az új magyar iparczikkekre. Az utolsó tennivaló az, amit tulajdonképen a legelső helyen kellett volna említeni: az iparosoknak folytonos figyelmeztetése arra, hogy ők maguk, akik mint termelők rá vannak szorulva az iparpártolási mozgalomra, mint fogyasztók, ne feledkezzenek meg ebbeli kötelességükről. Őszintén bevallhatjuk, hogy ez irányban bizony súlyos mulasztások történnek, melyeknek minden áron