Magyar Ipar, 1909. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1909-07-04 / 27. szám
tokban részletezi a baleseteknél iparágak és iparcsoportok, nemkülönben a munkások kora és munkaviszonyai, valamint a balesetek okai és következményei szerint való megoszlását. Szemléltető képet nyújt e közlemény azokról a nagy gazdasági károkról, melyek iparunkat évenként a balesetek révén sújtják. A közlemény adatai szerint a magyar szent korona országainak területén 1907-ben összesen 22.637 ipari baleset történt és pedig az anyaországban 21.441, a társországokban 1196 baleset. A megelőző 1906. évben összesen 21.827 ipari baleset fordult elő, a balesetek száma tehát, sajnos, az 1907. évben is növekedett. A növekedés zöme az anyaországban előfordult balesetek szaporodásából ered, de Horvát- Szlavonországok területén is 100-al emelkedett a balesetek száma. Az előfordult balesetek túlnyomó része a gyáriparra esik: az 1907. évi balesetek közül nem kevesebb, mint 20.444 a gyáriparban fordult elő, s csak 2193 a kisiparban. Körülbelül ilyen megoszlást látunk a korábbi évek adataiban is, azzal az eltéréssel mégis, hogy míg a kisipari balesetek száma az előző években inkább csökkenő irányzatot mutatott, ez évben a kisipari balesetek száma is tetemesen növekedett. Az előfordult balesetek számát közelebbi adat hiányában az 1900. évi népszámlálás adataival vetve össze, melyek szerint a magyar állam ipari vállalatainak 529.693 főre rugó segédszemélyzetéből (nem számítva ide a szállodás, vendéglős és kávésipari) 256.861 volt a gyáripari, 272.832 pedig a kisipari vállalatokban alkalmazva, megállapíthatjuk, hogy a kisiparban a baleseti veszély sokkal kisebb, mint a gyáriparban. Ez különben könnyen meg is érthető, mert a gyáripar sokkal több géppel és a munkások testi épségét veszélyeztető egyéb berendezésekkel van felszerelve, mint a kisipar. Az ipari balesetek aránya azonban nemcsak a gyáripari és kisipari üzemek, hanem azokon belül iparágak, illetve iparcsoportok szerint is nagyon változó. A közlemény idevonatkozó adatai szerint a gyáriparban a ruházati ipari, sokszorosítóipari, papirosipari és a bőripari üzemek vannak a baleseti veszélynek legkevésbé kitéve, míg legveszélyesebbeknek a gépgyártás, vas- és fémipar, fa- és csontipar s az élelmezési czikkek gyártásával foglalkozó üzemek mutatkoznak. A kisiparban a vas- és fémipar kerül első helyre, utána következnek a fa- és csontipar, az élelmezési ipar, továbbá az építőipar s a speciálisan kisipari jellegű ruházati ipar. A balesetek által okozott munkaképtelenség időtartama szerint az 1907. évi balesetek következőleg oszlottak meg: Legfeljebb 4 heti munkaképtelenséggel járt a balesetek 837 százaléka; 1—2 havi munkaképtelenséggel járt a balesetek 10,6 százaléka; 3—4 havi munkaképtelenséggel járt a balesetek 24 százaléka ; 4 hónapnál hosszabb munkaképtelenséggel járt a balesetek 04 százaléka; állandó részleges munkaképtelenséget okozott balesetek 14 százaléka; állandó teljes munkaképtelenséget okozott balesetek 04 százaléka; ismeretlen fokú sérülést okozott balesetek 07 százaléka; halálos sérülést okozott balesetek 14 százaléka. Az előfordult balesetek legnagyobb része tehát csak hosszabbrövidebb ideig tartó munkaképtelenséggel járt, de nem okozott állandó munkaképtelenséget. Az állandó munkaképtelenségek okozó balesetek az összes baleseteknek valamivel több, mint egy százalékát tették s ezek is túlnyomólag részleges munkaképtelenséget idéztek elő, míg teljes munkaképtelenséggel csak baleset járt. Feltűnően nagy (241) a halálos balesetek száma: az adatok szerint minden száz baleset közül egy halálos kimenetelű volt. A korábbi évek adataival szemben az 1907. évben a súlyosabb természetű balesetek száma nemcsak egyáltalában, hanem viszonylag is erősen szaporodott. A súlyosabb, tudniillik halálos végű és állandó munkaképtelenséget okozó balesetek túlnyomó része a gyáriparban fordul elő, a kisiparban nemcsak ritkábbak, de egyszersmind könnyebb természetűek is a balesetek. A baleseteknek a hét különböző napjain való megoszlására vonatkozó adatok szerint vasárnap és ünnepnapokon, mikor az üzemek nagy része szünetel, 1907-ben a baleseteknek csak 54 százaléka fordult elő, holott e napok az év összes napjainak 183 százalékát tették. Ellenben hétfői napra a balesetek 164 százaléka esik, holott a hétfők — leszámítva a hétfőre eső ünnepnapokat — az év összes napjainak 13 4 százalékát tették. A szombaton előfordult balesetek száma is jóval nagyobb az átlagnál, mert a balesetek 15,6 százaléka szombaton történt, holott a szombati napok — a szombatra eső ünnepek leszámításával — az év összes napjainak csak 12,8 százalékát alkották. A szombati baleseteknek az átlagot meghaladó számban tehát kétségtelenül az egész heti fárasztó munka által okozott kimerültség káros hatása jut kifejezésre. A balesetet megelőzőleg munkában töltött idő és a balesetek gyakorisága között való összefüggés iránt csupán a gyáriparra nézve vannak adataink. Ezek szerint a balesetek 162 százaléka a munkába állástól számított 2 órán belül történt, azt követőleg 3—4 óra múlva pedig a balesetek 302 százaléka. Vagyis az összes gyáripari baleseteknek közel fele része az első négy munkaórára esik. A munkába állástól számított 5—6 óra múlva a balesetek 14,7 százaléka 7—8 óra múlva azok 122 százaléka, 9—10 óra múlva pedig 160 százaléka fordult elő. Tíz óránál hosszabb munkaidő után aránylag kevés baleset, nevezetesen azoknak mindössze 8-9 százaléka fordult elő, ami annyival meglepőbb, mert egy más irányú statisztikai adatgyűjtésből tudjuk, hogy gyárainkban a 10, sőt 12 órai munkaidő is gyakran előfordul. A sérülteknek kor szerint való megoszlása tekintetében jellegzetes különbség mutatkozik a gyáripari és kisipari sérültek között. A kisiparban a 20 évet meg nem nem haladó sérültek aránya 1907-