Magyar Ipar, 1913. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1913-07-06 / 27. szám
tos, de a hektáronkénti átlagtermésnek kellene többnek lennie, hogy így bizonyos területek fölszabaduljanak és más élelmiszerek, belterjesebb gazdálkodást igénylők, termesztésére legyenek fölhasználhatók. Zöldség, hüvelyesek, gyümölcs, szőlő volnának a fölszabaduló területeken termesztendők, ami nemcsak eme élelmiszerek belföldi szükségletét tenné olcsóbban kielégíthetővé, hanem új exportterületeket biztosítana a számunkra és sokkal jobban növelné a földmivelés jövedelmeit, mint a túlzásba hajtott vámvédelem. Az északnyugati kis országok példája tanít erre. Nem tagadható, hogy gróf Serényi Béla a minap visszavonult földmivelésügyi miniszter evvel a perspektívával dolgozott és számos kezdeményező lépést tett, hogy ily irányba vezesse a fejlődést. Megfelelő eredményeket elérni még nem volt ideje. Ez a feladat utódjára vár. Komáromi Sándor: Gellért Mór ünneplése. Még mindig nem ült el a hullámverése annak a hatalmas áramlásnak, amelyet a magyar iparosok és kereskedők bécsi látogatása idézett fel innen és túl a Lajtán. Egyszerű udvariassági aktusnak készült a kirándulás és lett belőle nagyjelentőségű gazdaságpolitikai esemény, amelynek jelentőségét a sok örvendező, meleg kommentáron felül még nyomatékos támadások is emelték. Ennek az eseménynek visszhangja volt az a meleghangulatú és fényes sikerű lakoma is, amelyet a bécsi út résztvevői rendeztek a múlt csütörtökön Gelléri Mór tiszteletére. Tudvalevő ugyanis, hogy a kirándulásnak főrendezője magyar részről Gelléri Mór volt és ma már, mikor lapunk szerkesztője egy hét óta külföldön időzik, megírhatjuk mi is, hogy a kirándulás korszakos sikerének egyik legfőbb tényezője az a lelkes és páratlanul tökéletes előkészítő munka volt, amelyet Gelléri Mór igazgató hónapokon át egymaga végzett példátlan szeretettel, határt nem ismerő buzgósággal és tapintattal. És elvégezvén munkáját, a kitűnő rendező háttérbe vonult, szinte elbújt a nyilvános szereplés, sőt még a nyilvános észrevevés elől is. A bécsi ünnepnapok szereplői között nem volt látható, mint egyszerű numerus a százhetven közül, mint csendes szemlélő gyönyörködött munkája sikerében. A ragyogást átengedte másoknak — szintén hivatottaknak — magának semmit sem reklamált a jól végzett munka édes öntudatán kívül. Ám ha a munka mindenben sikerült is, egy dolog mégsem sikerülhetett: a gondos rendezőnek, a lelkes úttörőnek lehetetlen volt egészen elmenekülnie az észrevevés, az elismertetés elől. Az egész mű annyira kizárólagosan Gelléri Mór munkája volt, hogy nem volt lehetséges elkerülnie a hálás elismerést, nem volt lehetséges egészen kitérnie ennek a hálás elismerésnek némi külső megnyilvánulása elől. Gelléri Mór ez egyetlen balsikerének volt fényesen sikerült dokumentuma a múlt csütörtöki ünnepi szimpózion, amely a margitszigeti alsó vendéglőben folyt le, díszes külsőségek mellett, bensőséges hangulatban. A lakomán részt vettek ipari és kereskedelmi életünk jelesei, a Bécsbe rándult társaság budapesti tagjai csaknem teljes számban és sokan a vidékről is. Az első felköszöntőt Thék Endre mondotta: Ha hazánk bérczeiről — úgymond — az összes virágokat elhoznánk, az sem lenne elég Gelléri Mór ünneplésére, aki igen mélyreható munkásságot végzett. Mert ma itt nem azt ünnepeljük, hogy Gelléri a bécsi kirándulást rendezte, hanem, mert azt is jól rendezte, mint mindent, amit az ő hosszú közgazdasági tevékenysége alatt végzett. Gellért egészségére s arra üríti poharát, hogy lássa ő az ország közgazdaságát olyan fejlettnek, amilyennek minden magyar ember kívánja. Alpár Ignácz lelke mélyéből mond köszönetet Gellérinek azoknak nevében, akiket ő Bécsbe kalauzolt. A komoly ember, a munkás ember, ha szeret, annak szeretete nem lehet olyan, mint azé, aki abból él. Mi, mikor itt összegyűlünk, csak azért tesszük, hogy a mi szeretetünknek ragaszkodásunknak kifejezést adjunk. Ezt akarja ő külön a Steindlerék néven is, e pár meleg szó kíséretében kifejezni. Az Isten soká éltesse Gellérit. Zsolnay Miklós a kiállítási központ és a mai est rendező bizottsága nevében élteti Gellérit. Gratz Gusztáv országgyűlési képviselő: Gelléri megértette, hogy a monarchia két állama közt a viszonyt nem lehet matematikai alapon megoldani, hanem csakis a szív útján. Olyan valaki tudja csak ezt megcsinálni, aki az eszével gondolkozik és a szívével érez. Ilyennek ismerjük Gellérit, akit az Isten éltessen. Gelléri Mór meghatva mondott köszönetet az üdvözlésekért, szerényen elhárítva magától minden érdemet. A szavait követő viharos éljenzés lecsillapulta után Peisner Ignácz, mint az újságírásnak a büszkeségét, élteti Gelléri Mórt, Lindmayer György a mészáros ipartestület elnöke Gellériben a kiváló vezetőembert élteti. Beszélt még Kunz Ferencz, az Omke alelnöke, majd dr. Soltész Adolf az üdvözlő táviratokat olvasta fel. * A lakoma alkalmából számosan fejezték ki üdvözletüket levélben és telegrammban is. Néhányat itt közlünk az üdvözlő írásokból. A mai ünnepély alkalmából legszívélyesebben üdvözlöm Önt, tisztelt barátom. Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott, különösen mert élőszóval szerettem volna kifejezést adni annak, hogy Nagyságodnak mily nagy érdemei vannak az osztrák és magyar gazdasági tényezők nagy jelentőségű közeledésének létrehozatalában. Meg vagyok győződve, hogy ezen barátságos érintkezés hatása