Magyar Ipar, 1915. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1915-07-04 / 27. szám

alakíttassák és működését foko­zott, a főzés érdemével arányos erővel ismét felvegye. (Helyeslés.) Gelléri Mór igazgató a szak­osztály reorganizálására vonatko­zólag a következő előadói javas­latot terjeszti elő: Az előadói javaslat. A gyáripari szakosztály kezde­ményezésére néhány évvel ez­előtt külön közszállítási osztály alakult; ennek az volt a czélja, hogy a hazai ipar érdekeit min­den közszállításnál képviselje, úgy általánosságban, mint egyes spec­iális esetekben is. Külön­böző okoknál fogva a szakosz­tály működését nem kezdette meg és a közszállítási kérdések elin­tézését a vezetőségre bízta. Újabb időben azonban úgy törvény­hozási intézkedésekből, mint köz­szükségletből kifolyólag is olyan jelenségek merültek fel, a­me­lyek e szakosztálynak újjászerve­zését és az egész hazai iparra való kiterjesztését elodázhatatlanul szükségessé teszik. Az az óhaj merült föl, hogy e szakosztály­nak foglalkozni kellene mindenek­előtt a közszállítási szabályzat revíziójával, a hadi szállításokra vonatkozó törvény oly irányú végrehajtásával, hogy az a tisztes ipar komoly érdekeit ne veszé­lyeztesse, foglalkozni kell a köz­munkák rendszeres folytatásának kérdésével, a magyar ipar foglal­koztatása szempontjából, az ál­lami és hatósági szállítások, va­lamint a közlekedési vállalatok szállításának folytatólagos ellen­őrzésével, különös figyelemmel a hazai ipar pártolásának érde­keire ; foglalkozni kell továbbá az élelmezési iparok közszállítási érdekeivel és különös nyomaték­kal a magyar ipar kívánalmaival a hadseregszállítások tekintetében úgy békében, mint háborúban. Kívánatos volna tehát mind­azoknak érdekbevonása, a­kik a közszállítási ügyek által érdekelve vannak úgy a nagyipar, mint a kisipar köréből. Az osztály hivatva lesz első­sorban figyelemmel kísérni a vá­rosi és hatósági szállításokat. Tudvalevő, hogy az állami és hatósági szállítások az 1912. év­ben 64.942.754 koronát tettek ki, a­melyekből a hazai beszerzés 59,895.976 korona volt. A közle­kedési vállalatok 1912. évi anyag- és leltár szükséglete 308,294.186 korona volt, a­melyből 39,817.117 korona még mindig külföldi pro­­veniencziájú. A hadsereg és ha­ditengerészet beszerzése ugyan­azon évben 86,505.420 korona volt, a­melyből a hivatalos ki­mutatás szerint Magyarországra 30,968.530 korona esik, vagyis 35.77°­0. Oda kell hatni, hogy a ma­gyar ipar igénybevétele úgy kom­munális téren, mint az állami és egyéb közhivataloknál, az eddi­ginél rendszeresebben történjék, hogy a közszállítási szabályzat a hazai ipar érdekei szempontjából revideáltassék, hogy a kisiparnak e szállításokban való részvétele szabályoztassék és központilag szerveztessék, tekintettel arra, hogy ilyen szervezésre elenged­­hetlenül szükség van, mert a haj­landóság a kisipar támogatására megvan (igazolják ezt a fővá­rosnak e tárgyban legutóbb ho­zott határozatai és a kormány többféle intézkedése), de az ér­dekeltség nem tudja a dolgokat megfogni és a kínálkozó alkal­mat kiaknázni. A munkamegosztás szempont­jából egyes külön alosztályokat is kellene létesíteni. Így például külön osztályt kellene szervezni a közélelmezés érdekeinek előmoz­dítására és rendszerbe foglalan­­dók azok a javaslatok, a­melye­ket a szakkörök ebben a kérdés­ben legújabban kifejeztek és a­melyeknek érvényesítésére módo­kat és eszközöket a szakosztály lesz hivatva megjelölni. Külön szervezendő továbbá a hadfelszerelési osztály. A háború tanulságai ebben a tekintetben olyan tapasztalatok birtokába jut­tatták az Iparegyesületet, a­me­lyeknek értékesítése a magyar ipar érdekei szempontjából elen­­gedhetlenül szükséges. Hogy ezeken felül más osztá­lyok (például közmunkaügyi, is­kolaügyi stb.) szervezendők-e, erre nézve később lehet hatá­rozni, a­mikor a felölelendő anya­got egészen megismerjük. Ugyan­csak az érdekeltek kívánságától függ, szervezzünk-e alosztályokat iparáganként, úgymint fémipari, ruházati, bőripari, faipari, stb. osztályokat ? Kívánatos, hogy mindazok, a­kik e kérdés által érdekelve van-­­ nak, kifejezhessék kívánalmaikat,­­ óhajaikat és panaszaikat, hogy­­ azokat illetékes helyen érvényesí­teni tudjuk. Általában pedig kí­vánatos, hogy mindazon tagjaink, a­kik a közszállítási ügyek által érdekelve vannak, igénybe ve­gyék a szakosztály közreműkö­dését, panaszaik orvoslása és jo­gos óhajaik érvényesítése tekin­tetében. Az Országos Iparegyesület tagjai felhívandók a mai ülésből kifolyólag a jelenlegi tervezet közlése mellett, hogy nyilatkozzanak, hogy kíván­­nak-e a szakosztályba belépni és annak esetleg milyen alosztá­lyaiba ? Ha valaki több alosztály­ban kíván közreműködni, ezt is szívesen vesszük. Ha a beosztás megtörtént, akkor minden alosz­tály külön hivatik össze alaku­lásra és munkaprogrammjának megállapítására. Az alosztályok munkája mindig a plénum elé kerül a végleges megállapítás és innen érvényesítés végett az Or­szágos Iparegyesület vezető kö­zegei elé. Egyidejűleg felkérendők a tagok, hogy minden, a közszál­­lításra vonatkozó javaslataikat szóval, vagy írásban terjeszszék elő. Kívánatos végül, hogy a szak­osztály vezetősége már a mai ülésben megválasztassék, hogy a szakosztály szervezésére és mun­kálkodásának megindítására nézve az intézkedéseket irányítsa. Tisz­telettel javasoljuk tehát, hogy a plénum elnökéül felkérjük Ull­­mann Adolf urat, a gyáripari szak­osztály elnökét, helyettes elnökül pedig Frommer Rudolf urat, a­ki eddig is alelnöke volt a közszál­­lítási osztálynak és Radócz János urat, az asztalos ipartestület alel­nökét, a­ki egy igen tekintélyes kisipari érdekcsoportot­­képvisel. Az előadói teendőket egyelőre az egyesület irodája látja el. A javaslat megvitatása. Az igazgató előterjesztése nyo­mán beható vita indult meg. Boross Soma égetően szüksé­gesnek jelzi a szakosztály reor­ganizálását. Rámutat különösen arra, hogy a magyar termelőknek a hadseregszállításokban való 35 százalékos részesedésében benne 454

Next