Magyar Ipar, 1915. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1915-07-04 / 27. szám
456 Bécsbe közvetített munkásokat akkor, amikor a fémiparban a legnagyobb munkaszükség volt. Felkéri a szövetséget, hogy az Országos Iparegyesület támogatásával közvetlenül a miniszterhez forduljon panasszal a munkaközvetítő eljárása ellen. Hirmann Ferencz, dr. Soltész Adolf és Szabó József felszólalásai után a szövetség elhatározta, hogy a panaszt alapos vizsgálat tárgyává teszi, annak eredményéhez képest illetékes helyen megteszi a szükséges lépéseket és utasítani fogja a munkaközvetítő intézetnél kiküldött képviselőit az ügy figyelemmel kísérésére. Az indítványok során Szabó József azt a javaslatot tette, hogy a szövetség a magyar fémipar védelme érdekében indítson akciót az armatúra daraboknak kollektív védjegygyel való ellátása érdekében. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Gárdonyi Miksa a rokkantkérdésre hívja fel a szövetség figyelmét. Ecsetelve az ügy jelentőségét, azt az indítványt teszi, hogy a szövetség a rokkantkérdést tartsa állandóan napirenden. Jelentse ki a szövetség, hogy minden ilyen irányban működő propagandát a legmesszebbmenő mértékben támogat erkölcsileg és erejéhez mérten anyagilag is és hívja fel összes tagjait arra, hogy üzemükben, amennyire lehetséges, rokkant egyéneket alkalmazzanak. Egyúttal kérje föl tagjait annak bejelentésére, hogy üzemükben hány rokkant számára van hely. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Végül Hirmann Ferencz elnök kegyelettel emlékezett meg a szövetség halottairól: Streit Lajosról, Csoknyai Jenőről és Wirth Emilről. Indítványára a közgyűlés meleg hangon üdvözölte a harcztéren lévő tagjait.* A Szövetségnek meghívójához csatolt évi jelentése kiemeli, hogy a szövetség munkáját — mint minden érdekképviseletét — két részre osztotta a háború. A háborút megelőző időben a szövetség a fémipar általános kérdéseivel foglalkozott; a háború kitörése után természetszerűen a felmerült aktualitások felé fordította figyelmét és azon iparkodott, hogy a hirtelen beállott változások a szövetség által képviselt iparágak érdekeit túlságosan ne érintsék. Az első csoportba tartozó feladatok közül különösen foglalkoztatta a szövetséget a magyar fémiparnak a külföldi és a tisztességtelen versenynyel szemben való védelme úgy a magán-, mint a közszállításoknál. A szövetség számos esetben közbelépett és akciójának gyakran sikere volt, így a Mária Terézia téri telefonközpont világító berendezéseinél és a Máv épületeinek hasonló berendezéseinél, a Hazai Bank csillár-berendezéseinél, a budapesti artézifürdő építésénél, az Országos Központi Hitelszövetkezet motorbeszerzésénél, a vasúti- és postai csillármunkák szállításánál, a központi járásbíróság épületének csillármegrendelésénél. A vas- és fémipar fejlesztése érdekében a szövetség kérte a kereskedelmi minisztert, hogy az állami támogatásban részesített vállalatot szerszámbeszerzését, a hazai származás szempontjából ellenőriztesse, a kisiparnál a gépsegélyezés munkájára, a szerszám és műhelyfelszerelési adományozását rendszeresítse és a támogatások engedélyezésénél hallgassa meg a szakmabeli egyesületek véleményét. Ugyancsk a hazai vas- és fémipar érdekében a szövetség gondoskodni kívánt annak az ellenőrzéséről is, hogy a középületeken végzett gáz- és vízszerelési munkáknál csakis hazai származású sárgaeretszerelvény alkalmaztassanak. Ennek érdekében, illetve, hogy a védjegyeknek köteles használata ezeknél a munkálatoknál bevezetessék, a szövetség a a kereskedelemügyi miniszterhez felterjesztést intézett. Felterjesztésben kérte továbbá a szövetség a minisztert arra, hogy az úgynevezett szívességi számlákkal való megkerülését a közszálítási szabályzat rendelkezéseinek, megfelelő büntető intézkedésekkel akadályozza meg. Foglalkozott még a szövetség a gyári és raktári lopások ellen való védekezés kérdésével, fölterjesztésben kérte az ócskavaskereskedés szabályozását és annak a kimondását, hogy a csapágyfémet önteni csak képesített iparosnak legyen szabad. Az általánosabb ipari kérdések közül behatóan tárgyalta a szövetség a fegyenczipar, a tanonczoktatás ügyeit és a Németországhoz való gazdasági kapcsolat kérdését. A háború kitörése után a szövetség intenzív munkát fejtett ki annak érdekében, hogy a benne tömörült középrendű magyar vas- és fémipar a háborús viszonyokhoz alkalmazkodhassék és az egyre fokozódó igényekhez úgy termelési képesség, mint a nyersanyagbeszerzések körüli nehézségek dolgában helytállhasson. A fontosabb ügyek közül kiemelendő a hadseregszállítási központ és a fémrekvirálások ügye, amely utóbbi az iparág legfontosabb érdekeit érintette. A szövetség igyekezett megfelelni a háború által követelt nagy áldozatoknak, másfelől pedig iparkodott a hatóság intézkedéseit összhangba hozni az iparág vitális érdekeivel. A vas- és fémiparban nélkülözhetetlen munkások és alkalmazottak felmentésének kieszközlése érdekében a szövetség az illetékes hatóságoknál ismételten közbenjárt és erkölcsi támogatásával ezen a téren is igyekezett a szakma érdekeit minden irányban megvédeni. A közgazdasági harctérről. A repczeolaj zár alá vétele. A repczeolaj zár alá vételéről, a repczeolajkészlet bejelentéséről és a repczeolajnak vasúton, hajón, vagy gépkocsin történő szállításához szükséges igazolványról a m. kir. minisztérium a következőket rendeli: Azt a repczeolajkészletet, amely jelen rendelet életbeléptetésének napján az előállítással, forga- lombahozatallal, vagy szállítmányozással foglalkozó egyén és cég tulajdonában, birtokában, kezelésében, vagy őrizetében akár saját, akár idegen helyiségben van, a közszükséglet czélszerű biztosítása érdekében zár alá helyezik. A zár alá vett repceolajkészlet el nem idegeníthető, föl nem használható, föl nem dolgozható és azzal a zár tartama alatt egyébként sem lehet rendelkezni s kellő megőrzéséről az az