Magyar Ipar, 1916. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-02 / 1. szám
Háború után. Pénzügyi gondok. írta: Deutsch Antal, az Országos Iparegyesület igazgatósági tagja. Az évforduló alkalmából szükségét érezzük annak, hogy összefoglaljuk a kívánságainkat és abban a reményben, hogy a népek békéje elmaradhatatlan, formulázzuk azt az óhajtásunkat, amely a jövőre nézve ellenállhatatlan hatalommal szállja meg lelkünket. Találkozunk ebben az óhajtásban mindazokkal, akiknek nemcsak szívük van az emberiesség kívánalmainak megőrzésére, hanem saját államuk és saját nemzetük szükségleteinek felismerésére szolgáló tiszta értelmüket sem veszítették el. Ha kívánságokról beszélünk, amelyek minden oldalról előtérbe tolulnak, akkor hozzá kell tennünk, hogy nem szabad magunkat illúziókban ringatnunk. Hiszen nem is vagyunk képesek illúziókra. Mert a háború, az ő irtózatos véráldozataival, pusztításaival, embertelenségével, kiéheztető kísérleteivel, a szerződések szemérmetlen széttépésével, kiragadott bennünket valamennyi illúziónkból és az emberi kultúráról, czivilizáczióról és humanitásról való álmaink mind meginogtak. Hiszen elvesztettük azoknak az eszméknek erejében való hitünket, amelyek a legnemesebb szellemek agyában megszületve, lassanként a kölcsönös gyűlölség megszűnésére és a különböző nemzet kölcsönös testvériségének felismerésére vezettek. Nincsenek többé illúziók az államoknak egymáshoz való viszonyára nézve, mert, ámbár még messze vagyunk a háború végétől, mégis készülődéseket tapasztalunk már egy még félelmetesebb küzdelemre a gazdasági téren, amely a most szövetségben levő entente-hatalmak szándéka szerint abban az időben is folytatódnék, amikor a fegyverek már megpihennek. Legkevésbé szabad azonban az illúzióknak átadni magunkat a háború után közvetlen várható fejlődés tekintetében. Aki azt hiszi, hogy a háború után nyomban nagy gazdasági fellendülés fog következni, hogy egy csapásra eltörölhetjük az óriási erőfeszítések következményeit, az súlyos tévedés áldozata. Nem szabad elfelednünk, hogy ez a háború az államok és a népek részéről a lehető legnagyobb erőfeszítéseket követelte, hogy a népek közönséges mértékkel meg sem mérhető terheket vállaltak magukra, hogy a meghozott és meghozandó áldozatok olyan kimerültséget fognak maguk után vonni, amelynek helyén nem lehet egyhamar egy új, erőteljes fölzsendülést várni. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ha minden erőnk latbavetésével látunk munkához, egyidejűleg új rend fog támadni az állami pénzügyek és valamennyi gazdasági berendezkedés terén, főleg azonban a közgazdasági politikában. Amihez képest a legnehezebb feladat lesz az állami szükségleteket és a termelő társadalmi osztályok követelményeit összhangzásba hozni. Az állam már eddig is milliárdokra menő adóssággal terhelte meg magát; tudomásunk van a négy milliárdos hadikölcsönről, a függőadósságokról és a külföldi kölcsönökről, amelyeknek összege az egy milliárdot meghaladja. Előrelátható, hogy a háború folytatása, ha csupán csak hat hónapig tart is még, további két milliárdot fog igényelni. Úgy, hogy az egész adósságtehernek hét milliárdra való növekedésével, ha pedig háború után a kártérítésekre, az egész közlekedési hálózat rekonstrukciójára, új vasutak építésére, új bevételi források megnyitására, a rokkantak és árvák ellátására szükséges összegeket számításba vesszük, újabb két milliárd szaporulatra kell számítanunk, úgy, hogy az állam A / XXXVII. kötet. Budapest, 1916. január 2.1. szám. MAGYAR „IPARÜGYEK". — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETILAPJA. Megjelenik vasárnap. — Az Iparegyesület tagjainak tagsági díjakért jár. Az előfizetési díj egész évre 12 K., félévre 6 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő utcza 4. Telefon: 26—75. — Felelős szerkesztő: Dr. Soltész Adolf.