Magyar Ipar, 1916. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-02 / 1. szám
nak csak a kamatterhe évenként legalább hat-hét billióval fog emelkedni. Ezeknek az eminens és elutasíthatatlan állami szükségleteknek fedezete semmiféle más úton és semmiféle más eszközök által nem történhetik, mint az összes termelő osztályoknak, az adózóknak megterhelése révén. Mit jelent ez és hogyan fog ennek a termelésre való hatása érvényesülni? Rendes viszonyok között a legegyszerűbb módszerek egyike volna a vámbevételek fokozása. Lehetséges lesz-e ez nálunk, elképzelhetjük-e ezt, tekintettel arra a mélyreható megismerésre, hogy kereskedelmi politikánkat egyrészt a Német birodalommal, másrészt a Balkán-államokkal való lehetőleg szoros kapcsolat irányában kell kiépíteni ? A szorosabb vámpolitikai kapcsolat azonban kizárja a vámtételek számbavehető felemelését, mert ez a szövetség csak kölcsönös koncesszió révén lesz elérhető. A vámbevételek emelése csak kevés czikknél lehetséges, amelyek már most is úgynevezett pénzügyi vámokkal vannak megterhelve, mint például: a kávé, tea, déligyümölcs, pezsgő, amelyektől azonban már csak azért sem várhatunk túlságos sokat, mert, sajnos, a fogyasztóképesség nem áll olyan magas fokon, hogy ezekből a vámokból nagyobb összegeket lehetne kihozni. Nem marad tehát más hátra, mint eddigi közvetett és egyenes adóinknak alapos átalakítása, amelylyel az adóemelés is velejár. Látszólag legkönnyebb az emelés az úgynevezett közvetett adóknál, amelyek azonban a valóságban sokkal erősebben érik a gyengéket, mert a csekély vagyonú fogyasztó, vagy a munkásosztályból való fogyasztó aránytalanul erősebben sújtatik, mint a gazdag ember. A szeszes italok és a hús tömegfogyasztóit a dolgozó osztályokban kell keresni. És az állam mégis legelsősorban a dohányt, a szeszt, a bort, a húst fogja elővenni; ezeknek a czikkeknek, amint Németországban mondják: „erősebben kell vérezniök.“ Az állam továbbá igyekezni fog a világító czikkeket a petróleumtól és a gyufától kezdve, egész az elektromos lángig megterhelni és esetleg meg sem áll a monopóliumig. És mi mindenhez fog még az állam hozzányúlni, mielőtt az egyenes adóknak sorát ejti ? Valószínűleg fel fogja emelni az összes teheráru-tarifákat és nem fogja kihagyni az emelésből a posta-, telefon- és távirati illetékeket sem. Ha most mindezeket az adóemeléseket szemügyre vesszük, akkor az egész termelésnek akkorra megterhelése áll előttünk, amely rendkívüli erőfeszítést kíván valamennyi termelőtől, aki az új helyzetben meg akarja állni a helyét. Aki azt hiszi, hogy mindez márólholnapra lehetséges lesz, az illúzióknak adja át magát, amelyektől nem lehet eléggé óvnunk. Mert az egyenes adókra is rá kell térnünk, ámbár a lakosság ezeket már eddig is elég súlyosan érezte. Hogy várjon ezeknek az egyenes adóknak állandó jellegük lesz-e, vagy csak átmeneti megterhelésekként fognak jelentkezni hadi nyereségadó, vagy vagyoni adó alakjában, azt nem lehet tudni. De mindenesetre nagyon nyomasztóknak kell lenniök és súlyukat csak egy dolog enyhítheti, ha a törvényhozás a kormánynyal együtt arra fog törekedni, hogy a terheknek egy valóban igazságos megoszlását vigye keresztül. E részben nem szabad egyes osztályok tekintetében semmiféle ingadozást megengedni és nagyon súlyosan megbosszulná magát, ha például a földbirtok és az egész mezőgazdasági termelés adózása tekintetében továbbra is meg akarnák hagyni azt az aránytalanságot, amely eddig fennállott. Tudjuk, hogy mindazok, akik ezekkel a pénzügyi és adókérdésekkel foglalkoznak, nem tudnak szabadulni attól a gondtól, hogy képesek leszünk-e a rendkívüli terheket elviselni és hogy nem-e fognak ezek túlságosan ránehezedni mezőgazdasági és ipari üzemeink versenyképességére. Ez a gond mindenesetre jogosult, ámde nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a háborúban résztvett valamennyi állam ugyanabban a rettentő helyzetben lesz, mint a mi államunk és hogy minden államban ugyanolyan hihetetlenül magas adókat kell majd behozni, amelyeknek a nagysága már egyetlenegy számból is kiszámítható, tudniillik Európa adósságterhének emelkedéséből, amely esetleg 160 milliárdra és egy 8,9 milliárdos kamatszükségletig fog növekedni. Ezt az óriási terhet Európa adófizetői azoknak köszönhetik, akik ezt a mostani, minden eddiginél gyalázatosabb háborút fölidézték. Célszerűnek láttuk, hogy ezekre a körülményekre felhívjuk a figyelmet, hogy a jövőre nézve illúziókat eloszlassunk és rámutassunk azokra a hihetetlen nehézségekre, amelyek a háborús költségek és a háborús adósságok törlesztéséből támadni fognak és hogy megmutassuk, mi az, amit a termelés a legközelebbi jövőben várhat. Ámde minden túlhajtott optimizmus nélkül mégis helyet adhatunk annak a meggyőződésünknek, hogy a háború, amely oly sok szerencsétlenséget zúdított ránk, egyúttal a népünkben rejlő hatalmas erőknek is fényes bizonyítékát szolgáltatta. Alapos okunk van arra, hogy bízzunk önmagunkban, okunk van rá, hogy azt a véleményt tápláljuk, hogy a magyar nemzet be fogja bizonyítani az új felada