Magyar Ipar, 1916. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-02 / 1. szám

tokra való rátermettségét s hogy közgazdasági és pénzügyi téren is akkora erőkifejtésre fog képesnek bizonyulni, a mely méltán fog sorakozni hős fiai­nak nagyszerű harci erényeihez. A háborúból visszatérő iparo­sok támogatása. Irta : Somló Jenő, hadbavonult asztalosmester, az Országos Iparegyesület igazgatósági tagja. Az Országos Iparegyesület végrehajtó bizott­sága a sürgős megoldást igénylő aktuális kérdések egyikével foglalkozva, tanulmány tárgyává kívánja tétetni azokat az intézkedéseket, melyeket a hábo­rúból visszatérő kisiparosok ügyében úgy Ausztriá­ban mint Németországban is meghonosítottak. A hozott határozat már magában véve is biztató jelen­ség arra, hogy az Iparegyesület rendeltetésének és hivatásának tudatában igyekezni fog, hogy ezt a kérdést a lehetőség határai közt megoldásra juttassa. Mind­azonáltal helyesnek és czélirányosnak mutatkozik, hogy helyi viszonyaink helyes megítélésével a kérdés mikénti megoldásánál segédkezet nyújtsak s helyesnek vélt álláspontomat kifejezésre juttas­sam. Elsősorban appellálok a kormányhoz, a tör­vényhozáshoz, a székesfőváros tanácsához és a nemesebb szívek rokonszenvéhez, hogy jövendő nemzeti czéljaink megvalósítását praktikus irányú intézkedésekkel mozdítsák elő és hivatásuk ma­gaslatára emelkedve és magasabb szempontok által vezérelve, segítsék és támogassák a háborúból visszatérő iparosokat exisztenc­iájuk megalapozá­sában. Legyenek meggyőződve arról, hogy kifejtendő spec­iális irányú tevékenységük által nemcsak ezrek háláját érdemelnék ki, hanem ez oly vetés volna, mely eredményeket és busás kamatot teremne a jövőben. Az állam által nyújtandó támogatás mérvét a lehető legkisebbre óhajtom szorítani azon egyszerű oknál fogva, mert viszonyainknak meg nem értői sajátságos jelenség gyanánt tüntették fel azt, hogy a gazdaságilag szervezetlen, kartelektől kiszipolyo­zott kisiparosság, állami támogatás és állami irá­nyítás által vélt helyzetén segíthetni. Ezen szem­pont azonban a rendkívüli viszonyok miatt hát­térbe szorul, épp úgy fátyolt kell vetni arra is, hogy maga a társadalmilag és gazdaságilag szer­vezeten kisiparosság is hibás volt abban, hogy helyzetének okaival, nyomorúságos viszonyai ja­vításának lehetőségével a kormányok nem törőd­tek. A törvényhozás pedig soha sem juttatta kife­jezésre a középosztály iparos elemeinek megélhe­tésére irányuló álláspontját. Idők jele, hogy agrá­rius szellemtől áthatott képviselőink gazdasági kér­déseket feszegetnek és a pénzügyminiszter minapi beszéde is biztosíték arra, hogy megértéssel óhajt­ják kezelni ügyünket. S ne tévesszük szem elől azt sem, hogy a képviselők mandátuma rövidesen lejár, illő dolog szemfényvesztés nélkül a választó­polgárok érdekeivel is törődni. Nem kell nagy politikai éleslátás annak megállapításához, hogy a szavazatokban kifejezésre jutó elismerést az a párt fogja elnyerni, mely felismerve a parancsoló szük­ségszerűséget, iparosérdeket istápol és az iparos­érdekek védelméért száll síkra. A kérdés kedvező megoldására rövid voná­sokban vázolom az általam megvalósításra ajánlott javaslatokat. A törvényhozás feladatai között sür­gősen oldassák meg az, hogy a katonai szolgá­latra bevonult, iparának megszüntetésére kénysze­rültt, teljesen kereset nélküli kisiparos, ki lakását és műhelyét fenntartotta, teljesen vagyontalan és visszajövetele után házbértartozásának megfizeté­sére képtelen, egy meghatározott ideig teljesen mentesítve legyen házbértartozási kötelezettségé­nek teljesítésétől. Amennyiben a mentesítésnek ez a formája törvényes jelleget bármely oknál fogva nem nyerhet, úgy a törvényhozás egy általa sza­badon választandó pénzintézettel megállapodást létesítsen és az iparosoknak házbértartozásaik kifizetésére folyósítandó összegről, egy meghatá­rozott összeg erejéig jótállási kötelezettséget vál­laljon. Tekintve, hogy az O. K. H. állami támo­gatást élvező altruisztikus intézet, másrészt a Hadihitelbank r.­t-nak van már megállapodása a kormánynyal, úgy ajánlatos ez intézetek egyikének választása. Az iparos helyett kifizetendő házbér­tartozás tekintessék mint hosszú lejáratú hitel és nyújtassék mód annak kis részletekben való visz­­szafizetésére a normális viszonyok helyreálltáig. A törvényhozás, méltányolva a kisiparosoknak egyrészt a hadikölcsön jegyzésében való részvételét, másrészt a kereset nélküli kisiparosoknak igen szo­morú helyzetét és figyelembe véve azon körülményt, hogy a hadseregszállítók megadóztatása által a nor­mális évre kivetett adók teljes fedezetet nyertek, a katonai szolgálatot teljesítő, iparának megszünte­tésére kényszerített iparosoknak fennálló adóhátra­lékát teljes egészében törölje el, a pénzügyminisz­ternek a kereskedelemügyi miniszterrel egyetem­ben törvényhozási felhatalmazást adjon egyrészt az adófelügyelőségek utasítására, hogy a háború folyamán folyamatba tett zálogolást, végrehajtási eljárást és árverési kitűzéseket semmisítsék meg, másrészt a betegsegélyző és balesetbiztosító pénz­tár utasítására, hogy az akár jelképes, akár tény­leges végrehajtást semmisítsék meg. A békés munkálkodás lehetősége munkaalkal­mak nyújtása által mozdítandó elő. A miniszterek rendelkezési joguknál fogva felkéretnek, hogy műszaki osztályaik keretében oly rendszerváltozást léptessenek életbe, mely lehetővé teszi, hogy a mű-, vagy kézműipari jelleggel bíró ipari termel­­vények szükségletei generálvállalkozók mellőzésé­vel katonai szolgálatot teljesített kisiparosnak adassanak ki. A közszállítási szabályoknak hátrá­nyos rendelkezései hatályon kívül helyeztessenek. A kormány a székesfőváros tanácsával és a törvényhatóságokkal létesítsen megállapodást, hogy a kiadásra kerülő közmunkák egy meghatározott összeg erejéig egyénileg megbízható kisiparosnak

Next