Magyar Ipar, 1916. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)

1916-07-02 / 27. szám

499 felemeltessék, a pénzügyi hatóság által mindenek­előtt az igazolandó, hogy a haszonhajtó foglal­kozásból eredő kereset a háború folytán emelke­dett. (Új szöveg.) 6. §. Az 1915. évi XIV. t.-c. 7. §-ában fog­lalt rendelkezések úgy az 1916. évre kivetett, mint a jelen törvény alapján fenntartandó, illetve kivetendő III. osztályú keresetadóra értelemszerűen alkalmazandók és az adómérséklésre irányuló ké­relmek általában a békekötést követő év január hó végéig nyújtandók be. (Új szöveg.) A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójáról szóló törvény életbeléptetéséről szóló ja­vaslatnál is hozzájárult a miniszter bizonyos mó­dosításokhoz, amelyek az adó lényegét ugyan nem érintik, de amelyek könnyítenek némiképpen az új adó által okozott terheken. Ezeknek a mó­dosításoknak lényege a következő: A vállalat saját tulajdonát képező s a vál­lalat tárcájában tartott, az állam, törvényhatóságok, társulatok, valamint a nyilvános számadásra kö­telezett vállalatok által kibocsátott s valamely bel­földi tőzsdén jegyzett kölcsönkötvények ama ré­szének kamat­jövedelme, amely meghaladja az illető vállalatnál elhelyezett tőkének 20 százalékát, úgy­szintén a vállalat által kibocsátott ama zálogleve­lek és egyéb kötvények kamatai, amelyek kibocsá­tási alapját képező kölcsönök ugyan már folyó­síttattak, de amelyek a vállalat által még tényleg forgalomba nem hozattak, hanem a vállalat tár­cájában tartatnak, a vállalati adó megállapításá­nál a vállalat nyereségéből levonásba hozhatók. E levonásnak azonban csak azzal a korlátozással van helye, hogy e levonás folytán a vállalat ter­hére az 1917—1921. évekre legfeljebb 50 száza­lékkal, azontúl pedig legfeljebb 30 százalékkal kisebb adó vethető ki annál az összegnél, amely adó gyanánt kivetendő lenne e levonások nélkül. Egy további könnyítő módosítás az, amely szerint a hazai és viszonosság esetén külföldi vállalatok részvényei vagy üzletrészei után élvezett osztalékot, ha az illető hazai vagy külföldi válla­lat részvényeinek vagy üzletrészeinek több mint egyötöde a vállalat tulajdonát képezi, vagy ha az illető vállalat részvényeinek több mint 15 száza­léka már az 1915. év végén tulajdonát képezte és azóta is tulajdonában van, szintén adómentes nyereségnek tekintendők. Elejét veendő pedig annak, nehogy egyes vállalatok osztalékukat az eddig adómentesen ke­zelt nyereségeknek adókötelesekké való módosu­lása következtében rohamosan és lényegesen le­szállítani kénytelenek legyenek, a bizottság oly módosítást fogadott el, amely átmeneti állapotot fog teremteni ezeknél a vállalatoknál. E módosítás szerint, ha valamely üzletévre nézve kivetendő adónak és járulékainak fizetése következtében a vállalat az 1917—21-iki üzletévek valamelyikére 10 százalékkal, az 1922—26-iki üzletévek vala­melyikére pedig 20 százalékkal kisebb összeget fizethetne csak osztalékképpen, azzal az összeggel szemben, amelyet az 1911 — 13. években osztalék gyanánt átlag fizetett, jogosítva van a vállalat, a reá kivetett adónak oly helyesbítését kérni, amely­­ helyesbítés folytán a vállalat az 1911—13. évek­ben fizetett osztalékátlagnak 90, illetve 80 száza­lékát fizetheti osztalékképpen. Egy kiegészítő módosítást fogadott el még a bizottság az üzletüket több állam területére kiter­jesztő vállalatok saját tőkéjének meghatározására is. Eszerint a belföldön üzletteleppel bíró külföldi vagy külföldön üzletteleppel bíró belföldi vállala­toknál a saját tőke az összvállalat és az itteni üzlet nyersbevételeinek arányában. Ugyancsak a nyersbevételek arányában osztandó meg a saját tőke a részben adóköteles, részben adómentes üzemmel rendelkező vállalatoknál is. A szövetkezeteket illetőleg oly módosítást fo­gadott el a bizottság, amely szerint a szövetke­zeti tagoknak akár a vásárlások, akár az eladások után adott visszatérítési összegek nem esnek a vállalati adó alapjába. A bizottság ezenkívül tárgyalta a bélyeg és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok mó­dosításáról szóló törvényjavaslatot, amelyet azzal a módosítással, hogy a budapesti házaknak mini­mális értéke a hátbéradó alapjául szolgáló nyers­jövedelemnek ne tizennyolcszorosa, hanem csak tizenhatszorosa legyen. Elfogadtatott. Amint látjuk, némi eredménye a javaslatok enyhítésére vonatkozó akciónak máris mutatko­zik. Sajnos, ezek az eredmények nem kielégítők és attól kell félnünk, hogy a július 4-én megkez­dődő képviselőházi tárgyalás sem fog teljesen megnyugtató eredményeket hozni. Éppen ezért nagyon is megfontolandónak tartjuk azt a kíván­ságot, amely bizonyos parlamenti körökben és a székesfőváros törvényhatósági bizottságában is jelentkezik, hogy a javaslatok tárgyalását ne for­szírozzák, mert az ilyen nagyfontosságú tör­vényhozási alkotások meggondolást, alapos elő­készítést igényelnek. Nemcsak az adózó kö­zönség, de az állam érdeke szempontjá­ból is helyes volna erre az alapos meggondolásra és előkészítésre kellő időt hagyni. A sietség ke­servesen megboszulhatja magát mind a két olda­lon. Nagyon szeretnék, ha a hátralévő kevés nap elegendő volna arra, hogy a legfőbb intéző körök erre a belátásra jussanak. Sajnos azonban, erre kevés a remény és bele kell törődnünk abba a szomorú kilátásba, hogy az új közterhek igazsá­gos, arányos és elviselhető elosztásra irányuló tö­rekvéseink csak hiányos eredménynyel fognak vég­ződni.

Next