Magyar Ipar, 1916. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)
1916-07-02 / 27. szám
499 felemeltessék, a pénzügyi hatóság által mindenekelőtt az igazolandó, hogy a haszonhajtó foglalkozásból eredő kereset a háború folytán emelkedett. (Új szöveg.) 6. §. Az 1915. évi XIV. t.-c. 7. §-ában foglalt rendelkezések úgy az 1916. évre kivetett, mint a jelen törvény alapján fenntartandó, illetve kivetendő III. osztályú keresetadóra értelemszerűen alkalmazandók és az adómérséklésre irányuló kérelmek általában a békekötést követő év január hó végéig nyújtandók be. (Új szöveg.) A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójáról szóló törvény életbeléptetéséről szóló javaslatnál is hozzájárult a miniszter bizonyos módosításokhoz, amelyek az adó lényegét ugyan nem érintik, de amelyek könnyítenek némiképpen az új adó által okozott terheken. Ezeknek a módosításoknak lényege a következő: A vállalat saját tulajdonát képező s a vállalat tárcájában tartott, az állam, törvényhatóságok, társulatok, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által kibocsátott s valamely belföldi tőzsdén jegyzett kölcsönkötvények ama részének kamatjövedelme, amely meghaladja az illető vállalatnál elhelyezett tőkének 20 százalékát, úgyszintén a vállalat által kibocsátott ama záloglevelek és egyéb kötvények kamatai, amelyek kibocsátási alapját képező kölcsönök ugyan már folyósíttattak, de amelyek a vállalat által még tényleg forgalomba nem hozattak, hanem a vállalat tárcájában tartatnak, a vállalati adó megállapításánál a vállalat nyereségéből levonásba hozhatók. E levonásnak azonban csak azzal a korlátozással van helye, hogy e levonás folytán a vállalat terhére az 1917—1921. évekre legfeljebb 50 százalékkal, azontúl pedig legfeljebb 30 százalékkal kisebb adó vethető ki annál az összegnél, amely adó gyanánt kivetendő lenne e levonások nélkül. Egy további könnyítő módosítás az, amely szerint a hazai és viszonosság esetén külföldi vállalatok részvényei vagy üzletrészei után élvezett osztalékot, ha az illető hazai vagy külföldi vállalat részvényeinek vagy üzletrészeinek több mint egyötöde a vállalat tulajdonát képezi, vagy ha az illető vállalat részvényeinek több mint 15 százaléka már az 1915. év végén tulajdonát képezte és azóta is tulajdonában van, szintén adómentes nyereségnek tekintendők. Elejét veendő pedig annak, nehogy egyes vállalatok osztalékukat az eddig adómentesen kezelt nyereségeknek adókötelesekké való módosulása következtében rohamosan és lényegesen leszállítani kénytelenek legyenek, a bizottság oly módosítást fogadott el, amely átmeneti állapotot fog teremteni ezeknél a vállalatoknál. E módosítás szerint, ha valamely üzletévre nézve kivetendő adónak és járulékainak fizetése következtében a vállalat az 1917—21-iki üzletévek valamelyikére 10 százalékkal, az 1922—26-iki üzletévek valamelyikére pedig 20 százalékkal kisebb összeget fizethetne csak osztalékképpen, azzal az összeggel szemben, amelyet az 1911 — 13. években osztalék gyanánt átlag fizetett, jogosítva van a vállalat, a reá kivetett adónak oly helyesbítését kérni, amely helyesbítés folytán a vállalat az 1911—13. években fizetett osztalékátlagnak 90, illetve 80 százalékát fizetheti osztalékképpen. Egy kiegészítő módosítást fogadott el még a bizottság az üzletüket több állam területére kiterjesztő vállalatok saját tőkéjének meghatározására is. Eszerint a belföldön üzletteleppel bíró külföldi vagy külföldön üzletteleppel bíró belföldi vállalatoknál a saját tőke az összvállalat és az itteni üzlet nyersbevételeinek arányában. Ugyancsak a nyersbevételek arányában osztandó meg a saját tőke a részben adóköteles, részben adómentes üzemmel rendelkező vállalatoknál is. A szövetkezeteket illetőleg oly módosítást fogadott el a bizottság, amely szerint a szövetkezeti tagoknak akár a vásárlások, akár az eladások után adott visszatérítési összegek nem esnek a vállalati adó alapjába. A bizottság ezenkívül tárgyalta a bélyeg és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok módosításáról szóló törvényjavaslatot, amelyet azzal a módosítással, hogy a budapesti házaknak minimális értéke a hátbéradó alapjául szolgáló nyersjövedelemnek ne tizennyolcszorosa, hanem csak tizenhatszorosa legyen. Elfogadtatott. Amint látjuk, némi eredménye a javaslatok enyhítésére vonatkozó akciónak máris mutatkozik. Sajnos, ezek az eredmények nem kielégítők és attól kell félnünk, hogy a július 4-én megkezdődő képviselőházi tárgyalás sem fog teljesen megnyugtató eredményeket hozni. Éppen ezért nagyon is megfontolandónak tartjuk azt a kívánságot, amely bizonyos parlamenti körökben és a székesfőváros törvényhatósági bizottságában is jelentkezik, hogy a javaslatok tárgyalását ne forszírozzák, mert az ilyen nagyfontosságú törvényhozási alkotások meggondolást, alapos előkészítést igényelnek. Nemcsak az adózó közönség, de az állam érdeke szempontjából is helyes volna erre az alapos meggondolásra és előkészítésre kellő időt hagyni. A sietség keservesen megboszulhatja magát mind a két oldalon. Nagyon szeretnék, ha a hátralévő kevés nap elegendő volna arra, hogy a legfőbb intéző körök erre a belátásra jussanak. Sajnos azonban, erre kevés a remény és bele kell törődnünk abba a szomorú kilátásba, hogy az új közterhek igazságos, arányos és elviselhető elosztásra irányuló törekvéseink csak hiányos eredménynyel fognak végződni.