Magyar Ipar, 1917. július-december (38. évfolyam, 27-52. szám)

1917-07-08 / 27. szám

XXXVIII. kötet. Budapest, 1917. julius 8. 27. szám. MAGYAR IPAR „IPARÜGYEK“. — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETILAPJA. Megjelenik vasárnap. — Az Iparegyesület tagjainak tagsági dijukért jár. Az előfizetési dij egész évre 12 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő­ utcza 4. Telefon: 26—75 és 162—00. — Felelős szerkesztő: Dr. Soltész Adolf. A farendelet módosítása. (A földmivelésügyi minisztérium ankétja.) Ismételten megemlékeztünk már arról az ál­talános visszatetszésről, amelylyel az érdekeltség a kormánynak a fa értékesítéséről és forgalomba­­hozataláról szóló rendeletét fogadta. Beszámoltunk azokról az intézkedésekről is, amelyeket az Orszá­gos Iparegyesület tett a rendelet módosítása és életbeléptetésének elhalasztása érdekében. Jelen­tettük továbbá azt is, hogy a földművelésügyi miniszter az általános elégedetlenség hatása alatt szakértekezletet hívott egybe az érdekeltség kí­vánságainak meghallgatása végett. A szak­értekezletet kedden tartották meg az Ország­háza delegációs termében, Mezőssy Béla földmi­velésügyi miniszter elnöklete alatt. Az értekezlet, amelyen egyesületünket Zhék Endre alelnök és dr. Soltész Adolf igazgató képviselték, nagyon népes volt, talán a kelleténél is népesebb, ami hátrányosan befolyásolta a rendkívül nagy fon­tosságú kérdés alapos tárgyalását és főkép­pen a részletek beható megbeszélését. Meg kell azonban állapítanunk, hogy még így is elég nívós és elég nyomatékos volt az érdekeltség fellépése és ha az illetékes minisztériumok — amint ezt a földművelésügyi miniszter úr rezüméjében kilátás­ba helyezte — alapos és jóindulatú megfontolás tárgyává teszik az elhangzott bírálatokat és kíván­ságokat és főképpen, ha meghallgatják azt a jogos és okos kívánságot, hogy az értekezlet anyagát az érdekeltek bevonásával szőkebb bizottságban dolgozzák fel, akkor remélhető a rendeletnek olyan módosítása, amely az érdekeltek sérelmeit orvosolja és a kívánatos célt jobban megközelíti. Mezőssy Béla miniszternek az ankéten tett nyilatkozatai erre nézve eléggé biztató kilátást nyújtanak, de viszont lefokozza bizakodásunkat az az aggasztó körülmény, hogy az érdekeltség legfőbb kívánsága­ az, amely a rendelet végre­hajtásának újabb elhalasztására vonatkozik, nem részesült meghallgatásban. A rendelet élet­­be lépett, a Faértékesítő Hivatal megkezdte mű­ködését és máris teljes a zavar, általános a zugo­­lódás és komolyan kell tartanunk a fatermelés és kereskedelem megbénulásától. A rendelet életbe­léptetése óta eltelt néhány nap máris megmu­tatta, milyen helytelen volt életbeléptetni egy szabályozást ugyanakkor, amikor annak tökéletlen­ségéről a szakértő érdekeltség nyilvánvalóan meg­győzte a legilletékesebb faktorokat is és amikor a szabályozás lényeges módosítása elhalaszthatat­­lannak bizonyult. Ez az ingadozás és következetlenség már önmagában véve is súlyos hiba és attól félünk, hogy többet ártott, semhogy a rendeletnek bár­milyen gyökeres átdolgozása mindent jóvá tehetne. Óhajtjuk mégis, hogy ez mielőbb bekövetkezzék, hogy megmentsék azt, ami még megmenthető. És addig is megfontolásra ajánljuk, nem volna-e jobb egy nagyobb hibát egy kisebbel jóvátenni, a rendeletet most felfüggeszteni. A szakértekezlet lefolyását tömören a követ­kezőkben ismertetjük: Mezőssy Béla földmivelésügyi miniszter meg­nyitva a szakértekezletet, kijelenti, hogy bár a rendeletet nem ő bocsátotta ki, annak céljával és irányelveivel egyetért. Kiemeli, hogy első a had­sereg faszükségletének biztosítása, ideértve a had­sereg részére dolgozó üzemeket is. Ezután követ­kezik a belfogyasztás szükséglete és csak ezek­­nek kielégítése után a kivitel. Ezeknek a céloknak szem előtt tartásával nem zárkózik el az érdekelt­ség jogos kívánságainak figyelembevétele elől. Gróf Hadik János mindenekelőtt azt kifogá­solja, hogy a rendelet nagyon is erősen avatko­zik be a magánjogokba. A miniszter által említett szempontok helyesek, de ezeknek meg lehet fe­lelni a maximálással, a lánckereskedelem kizárá­sával és általában a visszaélések üldözésével. Elő kell segíteni az intenzív termelést, erre pedig ve­szedelmes a fakereskedelem megrendszabályozása. A rendelet fenntartása a fatermelés csődjére ve­zetne. Minthogy tehát a rendelet inpraktikus és igazságtalan, annak teljes elejtését kívánja.

Next