Magyar Ipar, 1920 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1920-03-28 / 6. szám

minisztert küldöttségileg üdvözölje. A végre­hajtó bizottság a javaslatot elfogadja. Jelenti, hogy a kamarai választási b­lokk folytatja tárgyalásait. Jelenti továbbá, hogy a Budapesti kézi hímzők és gombkészítők egye­sülete Holzer Sándor kamarai taggá való vá­lasztása iránt kereste meg az egyesületet. A végrehajtó bizottság igazgató jelentését tu­domásul veszi és a további tárgyalásokra Ka­szab Aladárt és dr. Soltész Adolf igazgatót küldi ki. Igazgató jelenti, hogy az Üveg- és p­ar­­cellánkereskedők és üvegesek köre az Iparegyesület nagytermében ülést tartott és megállapodást kötött az ülésterem állandó igény­bevételére nézve. Egyúttal az említett egyesü­let tagjai körében propagandát csinál arra nézve, hogy a tagok az Országos Iparegyesületbe tag­ként belépjenek. Tudomásul szolgál. Dálnoki-Kováts Jenő titkár bemutatja a Műszaki Anyaghivatal felszámoló bizottságának átiratát, amely szerint az anyaghivatal a kom­munizmus idején az Iparegyesület helyiségei­ben több berendezést létesített, amelynek költ­ségei ellenében a most igénybevett helyiségnek május 1-ig való bérmentes átengedését kéri. A végrehajtó bizottság megbízást ad S­z­i­kl­a­i Zsigmondnak, hogy az eszközölt beruházásokat becsülje meg és a lehetőség szerint fogadja el a felszámoló bizottság javaslatát, amennyiben a más oldalon folyó tárgyalások a helyiség ki­ürítését nem teszik szükségessé. Ennök az ülést bezárja. Az Országos Iparegyesület a bank­jegyek felülbélyegzéséről. Az Országos Iparegyesület az Osz­trák-Magyar Bank bankjegyeinek felülbélyegzé­­séről szóló törvényjavaslat módosítása érdeké­ben fölterjesztést intézett a nemzetgyűléshez és a pénzügyminiszterhez. A fölterjesztésből, ame­lyet támogatás végett megküldött az egyesület a nemzetgyűlés iparos tagjainak is, a következő­ket közöljük: A törvényjavaslat és a rendelet olyan sú­lyos igazságtalanságokat tartalmaznak, amelyek különösen a kommunizmus pusztításai és az oláh megszállás garázdálkodásai által megsa­nyargatott iparunkra még a kényszerkölcsön fogalmában rejlő igazságtalanságokon kívül is megokolatlan terheket rónak. A fent említett rendelet 9. §-ában a felül­bélyegzésre benyújtott bankjegyek visszatartott részéről kiállított állami elismervényen alapuló követelést az állam teljes összegében készpénz gyanánt fogadja el olyan földrészletek vételára, vételár-törlesztő részleteinek vagy járadékának fizetésénél, amely földrészleteket az állam bir­tokpolitikai célokra juttat. Egyszeri vagyonadó behozatala esetén ennek fizetésére is felhasz­nálható lesz az elismervényen alapuló köve­telés. Iparunkat a kényszerkölcsön forgótőké­jének egy jelentékeny részétől megfosztja. A kötvényeket pedig földvásárlásra iparosaink nem használhatják föl és még abban az esetben is, hogy ha a vagyondézsma behozatik, kisebb iparosaink nagyon tekintélyes része a vagyon­dézsma alól előreláthatóan mentesülni fog és semmi esetben sem fogja a birtokában lévő köt­vények teljességét e célra felhasználhatni. A fölterjesztés a törvénybe olyan rendel­kezés fölvételét kívánja, amelynek értelmében az állami elismervények az összes közterhek kiegyenlítésére felhasználhatók legyenek. Ezzel kapcsolatban rámutattunk arra a sú­lyos károsodásra, amely különösen az iparo­sokra abból is rendelkezésből hárult, hogy az állami elismervényeken alapuló követelés to­vábbi intézkedésig élők közötti jogügylettel át nem ruházható. Bár rövid átmeneti ideig e ren­delkezés indokai elől nem zárkózhatunk el, az a tiszteletteljes kérésünk, hogy ez a rendelkezés csupán nagyon rövid időre tartassák fenn és már a törvény mondja ki, hogy három hónap után az állami elismervények akár bemutatóra szóló címletekre cseréltessenek ki, akár pedig más módon adás-vétel tárgyát képezhessék. Ezt az iparosok szempontjából főleg azért kérjük, mert, amint föntebb említeni szerencsénk volt, iparosaink forgótőkéjük jelentékeny részétől a felülbélyegzés folytán elesnek és a nyersanya­gok beszerzésének nagy nehézsége mellett az iparűzés még nehezebbé válik, hogy ha az ál­lami elismervényeket áruba nem bocsáthatják, vagy pedig bankkölcsön fedezetére fel nem használhatják. Végül a rendelet 11. és 12. §-ában foglalt rendelkezések homályos voltára kell felhívnunk a t. Nemzetgyűlés figyelmét. A 11. § ugyanis az 1920. évi március 8-tól 18-ig bezárólag elhe­lyezett összegeknek felét zár alá helyezi. A rendelet rendelkezéseiből nem tűnik ki világo­san, hogy ez a zár alá helyezés a kényszer­­kölcsönre való igénybevétel, vagy pedig a felül­bélyegzés technikai keresztülvitelének előmoz­dítása céljából történik. Tisztelettel kérjük, hogy a törvényben kimondassák, hogy az összes be­tétek és letétek a kényszerkölcsön céljaira fel­­használhatók ne legyenek és teljes összegükben a tulajdonosok rendelkezésére álljanak. Elte­kintve attól, hogy ezek a rendelkezések félre­­magyarázhatók oly esetekben, amelyekben eset­leg előlegfizetés céljából a március 8-ika és 18-ika közötti időközben kifizetett összegeket nem veszik teljes egészükben figyelembe, fö­lötte méltánytalan is ez a rendelkezés, mert éppen annál a körülménynél fogva, hogy a rendelet intézkedései a legnagyobb titokban tar­tottak, a rendelet kijátszásának célja nem le­beghetett a betétet elhelyező felek szeme előtt. Továbbá értesülésünk szerint a bankintézetek ebben az időközben újonnan nyitott betét- és letétszámlákra a lehetőség szerint csakis a pos­

Next