Magyar Ipar, 1920 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1920-03-28 / 6. szám
minisztert küldöttségileg üdvözölje. A végrehajtó bizottság a javaslatot elfogadja. Jelenti, hogy a kamarai választási blokk folytatja tárgyalásait. Jelenti továbbá, hogy a Budapesti kézi hímzők és gombkészítők egyesülete Holzer Sándor kamarai taggá való választása iránt kereste meg az egyesületet. A végrehajtó bizottság igazgató jelentését tudomásul veszi és a további tárgyalásokra Kaszab Aladárt és dr. Soltész Adolf igazgatót küldi ki. Igazgató jelenti, hogy az Üveg- és parcellánkereskedők és üvegesek köre az Iparegyesület nagytermében ülést tartott és megállapodást kötött az ülésterem állandó igénybevételére nézve. Egyúttal az említett egyesület tagjai körében propagandát csinál arra nézve, hogy a tagok az Országos Iparegyesületbe tagként belépjenek. Tudomásul szolgál. Dálnoki-Kováts Jenő titkár bemutatja a Műszaki Anyaghivatal felszámoló bizottságának átiratát, amely szerint az anyaghivatal a kommunizmus idején az Iparegyesület helyiségeiben több berendezést létesített, amelynek költségei ellenében a most igénybevett helyiségnek május 1-ig való bérmentes átengedését kéri. A végrehajtó bizottság megbízást ad Sziklai Zsigmondnak, hogy az eszközölt beruházásokat becsülje meg és a lehetőség szerint fogadja el a felszámoló bizottság javaslatát, amennyiben a más oldalon folyó tárgyalások a helyiség kiürítését nem teszik szükségessé. Ennök az ülést bezárja. Az Országos Iparegyesület a bankjegyek felülbélyegzéséről. Az Országos Iparegyesület az Osztrák-Magyar Bank bankjegyeinek felülbélyegzéséről szóló törvényjavaslat módosítása érdekében fölterjesztést intézett a nemzetgyűléshez és a pénzügyminiszterhez. A fölterjesztésből, amelyet támogatás végett megküldött az egyesület a nemzetgyűlés iparos tagjainak is, a következőket közöljük: A törvényjavaslat és a rendelet olyan súlyos igazságtalanságokat tartalmaznak, amelyek különösen a kommunizmus pusztításai és az oláh megszállás garázdálkodásai által megsanyargatott iparunkra még a kényszerkölcsön fogalmában rejlő igazságtalanságokon kívül is megokolatlan terheket rónak. A fent említett rendelet 9. §-ában a felülbélyegzésre benyújtott bankjegyek visszatartott részéről kiállított állami elismervényen alapuló követelést az állam teljes összegében készpénz gyanánt fogadja el olyan földrészletek vételára, vételár-törlesztő részleteinek vagy járadékának fizetésénél, amely földrészleteket az állam birtokpolitikai célokra juttat. Egyszeri vagyonadó behozatala esetén ennek fizetésére is felhasználható lesz az elismervényen alapuló követelés. Iparunkat a kényszerkölcsön forgótőkéjének egy jelentékeny részétől megfosztja. A kötvényeket pedig földvásárlásra iparosaink nem használhatják föl és még abban az esetben is, hogy ha a vagyondézsma behozatik, kisebb iparosaink nagyon tekintélyes része a vagyondézsma alól előreláthatóan mentesülni fog és semmi esetben sem fogja a birtokában lévő kötvények teljességét e célra felhasználhatni. A fölterjesztés a törvénybe olyan rendelkezés fölvételét kívánja, amelynek értelmében az állami elismervények az összes közterhek kiegyenlítésére felhasználhatók legyenek. Ezzel kapcsolatban rámutattunk arra a súlyos károsodásra, amely különösen az iparosokra abból is rendelkezésből hárult, hogy az állami elismervényeken alapuló követelés további intézkedésig élők közötti jogügylettel át nem ruházható. Bár rövid átmeneti ideig e rendelkezés indokai elől nem zárkózhatunk el, az a tiszteletteljes kérésünk, hogy ez a rendelkezés csupán nagyon rövid időre tartassák fenn és már a törvény mondja ki, hogy három hónap után az állami elismervények akár bemutatóra szóló címletekre cseréltessenek ki, akár pedig más módon adás-vétel tárgyát képezhessék. Ezt az iparosok szempontjából főleg azért kérjük, mert, amint föntebb említeni szerencsénk volt, iparosaink forgótőkéjük jelentékeny részétől a felülbélyegzés folytán elesnek és a nyersanyagok beszerzésének nagy nehézsége mellett az iparűzés még nehezebbé válik, hogy ha az állami elismervényeket áruba nem bocsáthatják, vagy pedig bankkölcsön fedezetére fel nem használhatják. Végül a rendelet 11. és 12. §-ában foglalt rendelkezések homályos voltára kell felhívnunk a t. Nemzetgyűlés figyelmét. A 11. § ugyanis az 1920. évi március 8-tól 18-ig bezárólag elhelyezett összegeknek felét zár alá helyezi. A rendelet rendelkezéseiből nem tűnik ki világosan, hogy ez a zár alá helyezés a kényszerkölcsönre való igénybevétel, vagy pedig a felülbélyegzés technikai keresztülvitelének előmozdítása céljából történik. Tisztelettel kérjük, hogy a törvényben kimondassák, hogy az összes betétek és letétek a kényszerkölcsön céljaira felhasználhatók ne legyenek és teljes összegükben a tulajdonosok rendelkezésére álljanak. Eltekintve attól, hogy ezek a rendelkezések félremagyarázhatók oly esetekben, amelyekben esetleg előlegfizetés céljából a március 8-ika és 18-ika közötti időközben kifizetett összegeket nem veszik teljes egészükben figyelembe, fölötte méltánytalan is ez a rendelkezés, mert éppen annál a körülménynél fogva, hogy a rendelet intézkedései a legnagyobb titokban tartottak, a rendelet kijátszásának célja nem lebeghetett a betétet elhelyező felek szeme előtt. Továbbá értesülésünk szerint a bankintézetek ebben az időközben újonnan nyitott betét- és letétszámlákra a lehetőség szerint csakis a pos