Magyar Ipar, 1924 (45. évfolyam, 8-14. szám)
1924-10-01 / 8. szám
XLV. kötet. Budapest, 1924. október 1. 8. szám. MAGYAR IPAR „IPARÜGYEK.“ — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETILAPJA Megjelenik havonként kétszer — Az iparegyesület tagjainak tagsági dijukért jár. — Az előfizetési dij egész évre 60000 K. Szerkesztőség: Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő utca 4. Telefon: 26—75 és 162—00. Kiadóhivatal: Hausenstein és Vogler Rt. V., Dorottya utca 11. Telefon: 34—45. Felelős szerkesztő: dr. Soltész Adolf. A munkanélküliség kérdéséhez Ha behunyt szemmel egyetlen kérdést ki akarunk ragadni az aktuálisgazdasági kérdések egyre nagyobbra növekedő kupacából, egészen bizonyos, hogy látható és láthatatlan indok a kérdések egész láncolatát fűzik a kiragadott kérdéshez és elvontan egyetlen kérdéssel aligha foglalkozhatnánk anélkül, hogy más kérdést érintenénk. Belföldön vagy külföldön akár gazdasági, akár napilapot veszünk is kezünkbe, egészen bizonyos, hogy beleütközünk a munkanélküliség problémájába. És valóban a ruai idők egyik legsúlyosabb kérdése a munkanélküliség kérdése, mert hiszen ez nem jelent egyebet, mint a munkát szerető, dolgozni akaró ember tehetetlenségét abban az igyekezetben, hogy megkeresse magának és családjának a betevő falatot. A munkanélküliség kérdése tehát a lét vagy nemlét problémája. A jó orvos, ha betegséget akar gyógyítani, elsősorban annak okait kutatja. A munkanélküliség okainak kutatása azonban ma egyike a legnehezebb feladatoknak. Lépésről-lépésre haladva, megállapíthatjuk, hogy a munkanélküliség közvetlenoka természetesen az ipari üzemek redukálása, ennek egyik oka a rendelések csökkenése, részint a termeléshez szükséges tőkék hiánya. A rendelések csökkenésének magyarázatául a versenyképesség megszűnését, a piac felvevőképességének csökkenését és a külföldi viszonylatban a kereskedelmi szerződések hiányát emlegetik. A versenyképesség csökkenésének magyarázatát szakembereink főként a külföldi dumpingben látják, a felvevőképesség elsorvadása pedig a vagyon és jövedelem eltolódásában leli magyarázatát. Viszont a külföldet áruinak dömpingárak mellett való piacra vetésére a tőke hiánya kényszeríti és az a törekvés, hogy az ipari termelés beszüntetésének veszedelmét elkerülje még áldozatok árán is. A tőkehiány kérdéséről szólva, különösen a hazai viszonyok adnak világos képet arról, hogyan tűnt el az iparvállalatok forgótőkéje az infláció ködös levegőjében és hogyan iszaposodtak el azok a csatornák, amelyeken át a pénznek a bankok rezervoárjába kellett volna folynia, hogy a gazdasági élet pénzszükségletét fedezze. A nemzetközi pénzpiac nagyfokú tartózkodása a világ gazdasági viszonyainak rendezetlenségében talál magyarázatot és amikor végeredményben a londoni konferenciától és a Ruhrvidék megszállásának megszüntetésétől várja az egész világ a nemzetközi gazdasági viszonyok javulását, akkor nem a londoni konferencia közvetlen jelentőségét és a Ruhrvidék világgazdasági szerepétértékeli túl, hanem jelét adja annak a meggyőződésének, hogy a háborús zavarok likvidálása, minden egyes lépés közelebb visz bennünket a normális gazdasági élethez. Ahogyan egyik baj szüli a másikat, úgy tűnik el egyik baj múlásával a másik betegség is. Sem azt nincs módunkban megállapítani tehát, hogy mily intézkedés szüntetné meg a gazdasági bajok láncolatát, sem pedig nem állíthatjuk azt, hogy az egyes kérdések egymásrautaltságánál, az okok és okozatok öszszekuszálódásánál fogva teljesen eredménytelen, kiragadottan, egy-egy betegség kezelésére szorítkozni. Mert éppen a kérdések szoros kapcsolata kívánja meg azt, hogy elfásult nemtörődömség helyett azösszes kérdések megfelelő kezelésével segítsük elő a gazdasági egyensúly helyreállítását. Az igénybe veendő eszközök azonban nem lehetnek erőszakoltak és egyéb körülményekkel nemtörődőek, hanem azok megválogatása körültekintéssel, higgadtsággal kell, hogy történjék. A munkanélküliség csökkentése érdekében a munkásság részéről a legkülönbözőbb javaslatok hangzottak el. Ezek között a legjelentősebbek azok, amelyek a közmunkák megindítását, a munkanélküli segély folyósítását, a munkanélküliség elleni biztosítást követelik. Az első a munkanélküliek számának átmeneti csökkentését célozza, addig is, amíg a magánvállalkozások ideje elérkezik. A második a megélhetés minimumát akarja biztosítani a gazdasági összeroppanás áldozatai számára. A harmadik a mai nehéz idők hangulatátés tapasztalatait felhasználva, a jövőre nézve akar hasonló körülmények között védelmet nyújtani. A közmunkák fokozottabb megindítása csakugyan kívánatos is. Sok eredményt azonban ettől aligha várhatunk, mert hiszen