Magyar Ipar, 1924 (45. évfolyam, 8-14. szám)

1924-10-01 / 8. szám

XLV. kötet. Budapest, 1924. október 1. 8. szám. MAGYAR IPAR „IPARÜGYEK.“ — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETILAPJA Megjelenik havonként kétszer — Az iparegyesület tagjainak tagsági dijukért jár. — Az előfizetési dij egész évre 60000 K. Szerkesztőség: Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő-utca 4. Telefon: 26—75 és 162—00. Kiadóhivatal: Haasenstein és Vogler Rt. V., Dorottya-utca 11. Telefon: 34—45. Felelős szerkesztő: dr. Soltész Adolf. A munkanélküliség kérdéséhez Ha behunyt szemmel egyetlen kérdést ki akarunk ragadni az aktuális .gazdasági kérdé­sek egyre nagyobbra növekedő kupacából, egé­szen bizonyos, hogy látható és láthatatlan in­dák a kérdések egész láncolatát fűzik a ki­ragadott kérdéshez és elvontan egyetlen kér­déssel aligha foglalkozhatnánk anélkül, hogy más kérdést érintenénk. Belföldön vagy külföldön akár gazdasági, akár napilapot veszünk is kezünkbe, egészen bizonyos, hogy beleütközünk a munkanélküli­ség problémájába. És valóban a Imái idők egyik legsúlyosabb kérdése a munkanélküliség kér­dése, mert hiszen ez nem jelent egyebet, mint a munkát szerető, dolgozni akaró ember te­hetetlenségét abban az igyekezetben, hogy megkeresse magának és családjának a betevő falatot. A munkanélküliség kérdése tehát a lét vagy nemlét problémája. A jó orvos, ha betegséget akar gyógyítani, elsősorban annak okait kutatja. A munkanél­küliség okainak kutatása azonban ma egyike a legnehezebb feladatoknak. Lépésről-lépésre haladva, megállapíthatjuk, hogy a munkanélkü­liség közvetlen |oka természetesen az ipari üzemek redukálása, ennek egyik oka a ren­delések csökkenése, részint a termeléshez szük­séges tőkék hiánya. A rendelések csökkenésé­nek magyarázatául a versenyképesség meg­szűnésiét, a piac-felvevőképességének csökke­nését és a külföldi viszonylatban a kereske­delmi szerződések hiányát emlegetik. A verseny- képesség csökkenésének magyarázatát szak­embereink főként a külföldi dumping-ben lát­ják, a felvevőképesség elsorvadása pedig a vagyon és jövedelem eltolódásában leli magya­rázatát. Viszont a külföldet áruinak dömping­árak mellett való piacraVetésére a tőke hiánya kényszeríti és az a törekvés, hogy az ipari termelés beszüntetésének veszedelmét elkerülje még áldozatok árán is. A tőkehiány kérdéséről szólva, különösen a hazai viszonyok ádnak világos képet arról, hogyan tűnt el az iparvállalatok forgótőkéje az infláció ködös levegőjében és hogyan isza- posodtak el azok a csatornák, amelyeken át a pénznek a bankok rezervoárjába kellett volna folynia, hogy a gazdasági élet pénzszükségletét fedezze. A nemzetközi pénzpiac nagyfokú tar­tózkodása a világ gazdasági viszonyainak ren­dezetlenségében talál magyarázatot és amikor végeredményben a londoni konferenciától és a Ruhrvidék megszállásának megszüntetésétől várja az egész világ a nemzetközi gazdasági vi­szonyok javulását, akkor nem a londoni kon­ferencia közvetlen jelentőségét és a Ruhrvidék világgazdasági szerepét (értékeli túl, hanem jelét adja annak a meggyőződésének, hogy a há1- borus zavarok likvidálása, minden egyes lépés közelebb visz bennünket a normális gazdasági élethez. Ahogyan egyik baj szüli a másikat, úgy tű­nik el egyik baj múlásával a másik betegség is. Sem azt nincs módunkban megállapítani tehát, hogy mily intézkedés szüntetné meg a gazdasági bajok láncolatát, sem pedig nem állíthatjuk azt, hogy az egyes kérdések egy­másrautaltságánál, az okok és okozatok ösz- szekuszálódásánál fogva teljesen eredmény­telen, kiragadottan, egy-egy betegség kezelé­sére szorítkozni. Mert éppen a kérdések szo­ros kapcsolata kívánja meg azt, hogy elfásult nemtörődömség helyett az (összes kérdések megfelelő kezelésével segítsük elő a gazdasági egyensúly helyreállítását. Az igénybe veendő eszközök azonban nem lehetnek erőszakoltak és egyéb körülményekkel nemtörődőek, hanem azok meg válogatása körültekintéssel, higgadt­sággal kell, hogy történjék. A munkanélküliség csökkentése érdekében a munkásság részéről a legkülönbözőbb javas­latok hangzottak el. Ezek között a legjelen­tősebbek azok, amelyek a közmunkák megin- ditását, a munkanélküli segély folyósitását, a munkanélküliség elleni biztosítást követelik. Az első a munkanélküliek számának átmeneti csökkentését célozza, addig is, amig a magán­vállalkozások ideje elérkezik. A második a megélhetés minimumát akarja biztosítani a gazdasági összeroppanás áldozatai számára. A harmadik a mai nehéz idők hangulatát lés tapasztalatait felhasználva, a jövőre nézve akar hasonló körülmények között védelmet nyúj­tani. A közmunkák fokozottabb megindítása csakugyan kívánatos is. Sok eredményt azon­ban ettől aligha várhatunk, mert hiszlen

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék