Magyar Ipar, 1925 (46. évfolyam, 1-15. szám)
1925-01-01 / 1. szám
XLVI. kötet Budapest, 1925. január 1.1. Szám. MAGYAR IPAR „IPARÜGYEK.“ — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETILAPJA Megjelenik havonként kétszer. — Az iparegyesület tagjainak tagsági dijukért jár. — Az előfizetési díj egész évre 60000 K. Szerkesztőség: Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő utca 4. Telefon: 26—75 és 162—00. Kiadóhivatal: Hausenstein és Vogler Rt. V., Dorottya utca 11. Telefon: 34—45. Felelős szerkesztő: dr. Soltész Adolf. Levél a végekről. Nem messze az ország szivétől, de sajnos, közel a határhoz, itt élek a végeken. Budapest kétórajárásnyira van innen, az ellenség földje pedig puskalövésnyire. Az ellenség földje, amely a miénk volt, őseink vére öntötte, testvéreink könnye áztatja, zokogó szívünk sóhajtja vissza. És itt, a végeken, ahol jobban érezzük a kegyetlen végzet rettentő csapását, sokszoros vágyakozással állítjuk a legnagyobb hódító erőt, amely visszaszerzi majd nekünk nagy Magyarországot, a nemzeti összetartást. Mesterember vagyok, az volt az apám is. Mesterember és szántó vető. Kalapálok kicsiny műhelyemben, áhítattal túrom azt a földdarabkát, amelyet apám verejtéke szerzett nekem és utódaimnak. Ebben az én közönséges, csendes életemben akad időm a szemlélődésre is. És szemlélődvén, unos-untalan ráesik pillantásom a határcölöpre és unos-untalan eszembe villan, hogy az a határjelző sohasem fog elkerülni onnan, ha tovább is ütjük, bántjuk, marcangoljuk egymást, ahelyett hogy összefognánk mindanyian az új honszerzésre. Különös világossággal és élességgel kísért ez a bántó gondolat most, hogy a Magyar Ipar néhány utóbbi számát lapozgatom. Olvastam nemrégen az Országos Iparegyesület országra szóló hatalmas ünnepéről, amelyen Matlekovits Sándor és gróf Apponyi Albert szóltak a magyar iparosokhoz és a magyar társadalomhoz. A magyarságnak ez a két igazán nagy embere, korunk legnagyobb magyar bölcsei prófétaszóval intettek bennünket az egymás megbecsülésére. A munkaszeretet, a szabadság tisztelete és a hazaszeretet: ez a hármas ige, amelyet az Iparegyesület nagynevű elnöke hirdetett, jelenti az egymás munkájának, mindenki szabadságának szerető megbecsülését, amely nélkül a hazaszeretet nem lehet cselekvően gyümölcsöző és amely nélkül nem teremthetjük meg azt, amire a szónok az ünnepi serleget emelte: a sokat szenvedett, de újra feltámadó Magyarország boldogságát. Gróf Apponyi Albert ragyogó ékesszólással állította elibénk Kossuth Lajos látnoki erejét, amely a haza függetlenségének gondolatát az idegen országoktól való gazdasági függés megszűnésében látva, ennek egyik hatalmas eszközéül az ipar megteremtését jelölte meg és rámutatott a mai kornak arra az egyik legszomorúbb jelenségére, amelyet a partikuláris érdekeknek zsarolás alakjában valói előretörésének nevezett. És egyúttal figyelmeztette a történelem távlatából a magyar közvéleményt arra a nevezetes jelenségre, amely az Iparegyesület megalakításakor egyesítette az ipar felkarolásában a főúri osztály jeleseit, a táblabírákat, kereskedőket, értelmi foglalkozásúakat és iparosokat. Ennek a felismerésnek előző bizonyítékait olvastam ennek a lapnak múlt héten megjelent jubiláris, kétezredik számában, amelyikből látom, hogy az elmúlt évtizedekben gróf Batthyány Lajos, báró Eötvös József, Trefort Ágoston, Luka Sándor, Bezerédj István, Lukács Móric, Vajda Péter, Fáy András, Jókai Mór utódaiként Galgóczy Károly, Weninger Vince, Szabóky Adolf, Mudrony Soma, Steinacker Ödön és mások is a magyar nemesi és értelmiségi osztályból lelkes munkásaivá szegődtek a magyar ipar ügyének."Vajon most, egy válságokkal terhes, szomorú esztendő alkonyán, újabb keserves küzdelmeket ígérő új esztendő küszöbén, nem kell-e magunkba szállnunk valamennyiünknek, hogy a régi, jeles hazafiak példáján okulva és azt követve, egy táborba sorakozzunk magyarok mindnyájan, földmívesek, iparosok, a szó, a toll és a tett emberei? Egy dolgozó és hódító táborba, amelyben a munkaszeretet, a szabadság szeretete, a hazaszeretet joga és