Magyar Ipar, 1930 (51. évfolyam, 1-24. szám)
1930-01-15 / 1. szám
II. kötet. Budapest, 1930. január 15. 1. szám MAGYAR IPAR »IPARÜGYEK« — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET LAPJA Megjelenik havonként kétszer. Az előfizetés dija egész évre 10 P. Az Iparegyesület tagjainak tagsági dijukért jár. Felelős szerkesztő: DÁLNOKI-KOVÁTS JENŐ Főmunkatárs : NAMÉNYI ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Országos Iparegyesület Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő u. 4. Telefon: A. 226-75 és 212-75. Ötven esztendő. 1880 január 15-én, tehát pontosan ötven évvel ezelőtt jelent meg a „Magyar Ipar“ első száma. Az Országos Iparegyesület e hivatalos lapjának életkora azonban ennél a félévszázadnál is nagyobb. Talán azt is mondhatnók, hogy a lapot szerkesztői ugyan 50 évvel ezelőtt keresztelték el „Magyar Ipar“-nak, születése azonban 12 évvel korábbra, 1868 október 1-re nyúlik vissza, amikor Szathmáry Károly lapja, „Anyagi Érdekeink“ címen az egyesület hivatalos lapja lett. A szerkesztéssel Mudrony Soma, akkori egyesületi titkár bízatott meg, egyszersmind lapbizottság is küldetett ki, melynek tagjai: Bielek Miksa, Gerlóczy Gyula, Halász Imre, Hill Jakab, Kautz Gyula, Kelety Károly és Szabóky Adolf voltak. A lap 1870 július elejétől havi folyóirattá alakult és ettől az időponttól kezdve az egyesület tagjai ingyen kapták. A lap tehát ekkor lett igazán az egyesület hivatalos lapjává. Ez az állapot 1879. év végéig tartott. Ez időpontban a magyar ipar fejlesztése az egész nemzet jelszava lett. Az egyesület tehát elhatározta, hogy a lap eddigi címét elejti és a „Magyar Ipar“ jelszavát tűzi a lap homlokára. Miként az e címen 1880 január 15-én megjelent első számban a szerkesztőség mondja: „ezt azért tesszük, mert legbensőbb meggyőződésünk, hogy e jelszó alatt hazánk jóléte és ereje, haladása és gyarapodása, egyszóval, jövője rejlik. Ha lesz magyar ipar, lesz élő és virágzó Magyarország. Ha nem , nem.“ A „Magyar Ipar“ első szerkesztője, akkor már, mint az egyesület igazgatója, Mudrony Soma, főmunkatársak Ráth Károly és Streitmann József. Négy hónap múlva azonban Ráth Károlyt Gelléri Mór, az egyesület akkor megválasztott titkára helyettesítette és Streitmann József rövid idő múlva elhalálozván, mint főmunkatárs kizárólag Gelléri Mór szerepelt. A lap első korszaka körülbelül azonos keretek között 1897-ig, Mudrony betegségéig, illetve haláláig tartott. Ebben az első korszakban a lap szerkesztésében a legnagyobb munkát Mudrony végezte, aki úgyszólván minden szám részére irt egy-két cikket. Széleskörű érdeklődése, tudása és szorgalma folytán cikkeiben a legkülönbözőbb kérdésekkel foglalkozott. A lap első számaiban igen hevesen sürgeti az ipartörvény revízióját és a kézműipar képesítéshez kötését. Kezdeményezése az egyesületben nagy rokonszenvre talál és még abban az évben el is készül és megvitatásra kerül a törvénytervezet, amely magja lett az 1884. évben végre megalkotott ipartörvénynek. Behatóan foglalkozik cikkeiben a kézműipar versenyképességének kérdésével, megkezdi a gyáripar országos szervezését, de ugyanakkor tisztázza a gyáripar és kézműipar egymáshoz való viszonyát, mert meggyőződése szerint „mindkettő csak egymást kiegészítve és egymásra támaszkodva lehet erős és életképes. Nem akarhatjuk tehát, hogy egyik jobbra, a másik balra húzzon.“ Számos cikkének tárgya a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem egymáshoz való viszonya elfolyiltan fed annak a véleményének kifejezést, hogy a nemzetgazdaság e három tényezőjének a legszervesebb kapcsolatban kell együttműködnie. Ez körülbelül a vezérgondolata is számos cikkének, amelyek csaknem minden kérdést felölelnek és gyakran látnoki képességekről tanúskodnak. Lelkes munkatársa Mudronynak Gelléri, aki az első években csak egy-két önálló cikkel szerepel, de már ekkor igen élénk érdeklődést mutat a kiállítási ügyek iránt, amely kérdésnek később a pápájává nőtte ki magát. Érdeklődésének ezt a határozott irányát világosan jelzik cikkeinek témái. Gelléri egyébként a szerkesztés munkájában évről-évre fokozottabban részt vesz, míg a szerkesztés egészen az ő kezébe megy át. Az első korszak elején a lap legjelentősebb munkatársa Ráth Károly, aki 1872-től 1880-ig az egyesület alelnöke, élete végéig igazgatósági tagja; alelnöksége idején, majd később, 1897-től 1902-ig, vagyis haláláig a „Magyar Ipar“ főmunkatársa volt. Ráth a múlt század hatvanas éveiben mint gyáros tűnt fel először az iparoskörökben, közérdekű munkásságát a király már a kiegyezéskor koronás arany érdemkereszttel jutalmazta. Ipari vonatkozású szakcikkei már ekkor figyelmet keltettek. A 70-es évek első felében Gelléri szerkesztésében kiadta a Kézműiparosok Lapját, majd ennek a „Magyar Ipar“-ral történt egybeolvadásától kezdve az Országos Magyar Iparegyesület e hivatalos lapjába irt cikkeket 1883-ig, amikor Trefort közoktatásügyi miniszter a technológiai iparmúzeum szervezésével bízta meg. Később a Kereskedelmi Múzeum igazgatói székébe került és a Horváth János szerkesztésében megjelent ,,Iparügyek“-ben jelentek meg cikkei. Ráth Károlynak a lap első korszakában kifejtett főmunkatársi tevékenysége igen rövidéletű volt. Képviselői minőségében kifejtett politikai magatartása az egyesületben ellenzéki szervezkedést eredményezett, aminek következtében az 1880. évi tisztújító közgyűlésen az alelnöki tisztségre ellenfelével egyenlő szavazatot kapott. Bár az elrendelt új választás neki fényes elégtételt adott és igen nagy szótöbbséget biztosított, az alelnökséget többé nem fogadta el és nevét a lapról is töröltette. Ekkor került helyette Gelléri a főmunkatársak közé. Ráth azonban ennek dacára is írt cikkeket a lap részére, de többnyire csak névtelenül, vagy álnév alatt. Ráth hatalmas ipari közéleti tevékenysége során számos ötletet vetett fel és mint jó tollforgató, ötleteit, javaslatait cikkek révén igyekezett népszerűsíteni. A technológiai múzeum, a kereskedelmi múzeum szervezetét ő dolgozta ki, a közszállítások ügyében ő vívta ki a magyar ipar számára az első sikereket, a kiállítási ügy terén úttörő és szaktekintély volt és e kérdések szolgálatában gyakran használta tollát. Ebben az első korszakban még 1883-ban is jelennek meg a lapban