Magyar Ipar, 1930 (51. évfolyam, 1-24. szám)

1930-01-15 / 1. szám

II. kötet. Budapest, 1930. január 15. 1. szám MAGYAR IPAR »IPARÜGYEK« — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET LAPJA Megjelenik havonként kétszer. Az előfizetés dija egész évre 10 P. Az Iparegyesület tagjainak tagsági dijukért jár. Felelős szerkesztő: DÁLNOKI-KOVÁTS JENŐ Főmunkatárs : NAMÉNYI ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Országos Iparegyesület Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő­ u. 4. Telefon: A. 226-75 és 212-75.­­ Ötven esztendő. 1880 január 15-én, tehát pontosan ötven évvel ezelőtt jelent meg a „Magyar Ipar“ első száma. Az Országos Iparegyesület e hivatalos lapjának életkora azonban en­nél a félévszázadnál is nagyobb. Talán azt is mondhat­nók, hogy a lapot szerkesztői ugyan 50 évvel ezelőtt ke­resztelték el „Magyar Ipar“-nak, születése azonban 12 évvel korábbra, 1868 október 1-re nyúlik vissza, amikor Szathmáry Károly lapja, „Anyagi Érdekeink“ címen az egyesület hivatalos lapja lett. A szerkesztéssel Mudrony Soma, akkori egyesületi titkár bízatott meg, egyszersmind lapbizottság is küldetett ki, melynek tagjai: Bielek Miksa, Gerlóczy Gyula, Halász Imre, Hill Jakab, Kautz Gyula, Kelety Károly és Szabóky Adolf voltak. A lap 1870 július elejétől havi folyóirattá alakult és ettől az időponttól kezdve az egyesület tagjai ingyen kapták. A lap tehát ekkor lett igazán az egyesület hivatalos lapjává. Ez az állapot 1879. év végéig tartott. Ez időpontban a magyar ipar fejlesztése az egész nemzet jelszava lett. Az egyesület tehát elhatározta, hogy a lap eddigi címét elejti és a „Magyar Ipar“ jelszavát tűzi a lap homlokára. Miként az e címen 1880 január 15-én megjelent első számban a szerkesztőség mondja: „ezt azért tesszük, mert legbensőbb meggyőződésünk, hogy e jelszó alatt ha­zánk jóléte és ereje, haladása és gyarapodása, egyszóval, jövője rejlik. Ha lesz magyar ipar, lesz élő és virágzó Magyarország. Ha nem , nem.“ A „Magyar Ipar“ első szerkesztője, akkor már, mint az egyesület igazgatója, Mudrony Soma, főmunkatársak Ráth Károly és Streitmann József. Négy hónap múlva azonban Ráth Károlyt Gelléri Mór, az egyesület akkor megválasztott titkára helyettesítette és Streitmann József rövid idő múlva elhalálozván, mint főmunkatárs kizárólag Gelléri Mór szerepelt. A lap első korszaka körülbelül azo­nos keretek között 1897-ig, Mudrony betegségéig, illetve haláláig tartott. Ebben az első korszakban a lap szerkesz­tésében a legnagyobb munkát Mudrony végezte, aki úgy­szólván minden szám részére irt egy-két cikket. Széles­körű érdeklődése, tudása és szorgalma folytán cikkeiben a legkülönbözőbb kérdésekkel foglalkozott. A lap első számaiban igen hevesen sürgeti az ipartörvény revízióját és a kézműipar képesítéshez kötését. Kezdeményezése az egyesületben nagy rokonszenvre talál és még abban az évben el is készül és megvitatásra kerül a törvényterve­zet, amely magja lett az 1884. évben végre megalkotott ipartörvénynek. Behatóan foglalkozik cikkeiben a kézmű­ipar versenyképességének kérdésével, megkezdi a gyár­ipar országos szervezését, de ugyanakkor tisztázza a gyáripar és kézműipar egymáshoz való viszonyát, mert meggyőződése szerint „mindkettő csak egymást kiegé­szítve és egymásra támaszkodva lehet erős és életképes. Nem akarhatjuk tehát, hogy egyik jobbra, a másik balra húzzon.“ Számos cikkének tárgya a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem egymáshoz való viszonya elfolyiltan fed annak a véleményének kifejezést, hogy a nemzetgazdaság e három tényezőjének a legszervesebb kapcsolatban kell együttműködnie. Ez körülbelül a vezérgondolata is szá­mos cikkének, amelyek csaknem minden kérdést felölel­nek és gyakran látnoki képességekről tanúskodnak. Lelkes munkatársa Mudronynak Gelléri, aki az első években csak egy-két önálló cikkel szerepel, de már ekkor igen élénk érdeklődést mutat a kiállítási ügyek iránt, amely kérdésnek később a pápájává nőtte ki magát. Ér­deklődésének ezt a határozott irányát világosan jelzik cik­keinek témái. Gelléri egyébként a szerkesztés munkájá­ban évről-évre fokozottabban részt vesz, míg a szerkesztés egészen az ő kezébe megy át. Az első korszak elején a lap legjelentősebb munka­társa Ráth Károly, aki 1872-től 1880-ig az egyesület al­­elnöke, élete végéig igazgatósági tagja; alelnöksége ide­jén, majd később, 1897-től 1902-ig, vagyis haláláig a „Magyar Ipar“ főmunkatársa volt. Ráth a múlt század hatvanas éveiben mint gyáros tűnt fel először az iparos­körökben, közérdekű munkásságát a király már a ki­egyezéskor koronás arany érdemkereszttel jutalmazta. Ipari vonatkozású szakcikkei már ekkor figyelmet keltet­tek. A 70-es évek első felében Gelléri szerkesztésében ki­adta a Kézműiparosok Lapját, majd ennek a „Magyar Ipar“-ral történt egybeolvadásától kezdve az Országos Magyar Iparegyesület e hivatalos lapjába irt cikkeket 1883-ig, amikor Trefort közoktatásügyi miniszter a tech­nológiai iparmúzeum szervezésével bízta meg. Később a Kereskedelmi Múzeum igazgatói székébe került és a Hor­váth János szerkesztésében megjelent ,,Iparügyek“-ben jelentek meg cikkei. Ráth Károlynak a lap első korszakában kifejtett fő­­munkatársi tevékenysége igen rövidéletű volt. Képviselői minőségében kifejtett politikai magatartása az egyesület­ben ellenzéki szervezkedést eredményezett, aminek követ­keztében az 1880. évi tisztújító közgyűlésen az alelnöki tisztségre ellenfelével egyenlő szavazatot kapott. Bár az elrendelt új választás neki fényes elégtételt adott és igen nagy szótöbbséget biztosított, az alelnökséget többé nem fogadta el és nevét a lapról is töröltette. Ekkor került helyette Gelléri a főmunkatársak közé. Ráth azonban en­nek dacára is írt cikkeket a lap részére, de többnyire csak névtelenül, vagy álnév alatt. Ráth hatalmas ipari köz­életi tevékenysége során számos ötletet vetett fel és mint jó tollforgató, ötleteit, javaslatait cikkek révén igyekezett népszerűsíteni. A technológiai múzeum, a kereskedelmi múzeum szervezetét ő dolgozta ki, a közszállítások ügyé­ben ő vívta ki a magyar ipar számára az első sikereket, a kiállítási ügy terén úttörő és szaktekintély volt és e kér­dések szolgálatában gyakran használta tollát. Ebben az első korszakban még 1883-ban is jelennek meg a lapban

Next