Magyar Ipar, 1933 (54. évfolyam, 1-11. szám)

1933-01-31 / 1. szám

4hS L1V. kötet. aiüNÖHZVÍ Budapest. 1933.1 januáröl. 22tf3 MAGYAR »IPARÜGYEK« — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET LAPJA Megjelenik havonként kétszer. Az előfizetés dija egész évre 10 P. Az Iparegyesület tagjainak tagsági dijukért jár. Felelős szerkesztő: DÁLNOKI-KOVÁTS JENŐ Fömunkatárs: NAMÉNYI ERNŐ Szerkesztőségés kiadóhivatal: - , Országos Iparegyesület Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő-u. 4. » Telefon : A. 226-75 és 212-75. Vámpolitika és árszínvonal. Irta: Dr. Heller Farkas müegyet. nyilv. r. tanár. A világ mai vámpolitikai helyzete veszedelmesen hasonlít a merkantilizmus szép korszakához. Ha a Smith és társai által oly nagyon kigunyolt derék mer­kantilisták egyike ismét a földre jönne, boldogan kiált­hatná oda bírálóinak: „Kritikátok alaptalan szóbeszéd volt, a világ némi tétovázás és sikertelen szabadkeres­kedői törekvés után visszatért a mi merkantilista elveink igaz tanításához!“ Nem kétséges, hogy a merkantilizmusba való vissza­esésnek oka nem a Smith és Ricardo által képviselt el­méleti nézetek helytelensége, sem a tudatlanság, amely ezeket a tanításokat semmibe sem vette, hanem azok az események, amelyek az utolsó két évtizedben lejátszód­tak és amelyek háborúval kezdődve és soha eddig meg nem élt gazdasági válsággal folytatódva a nemzetek gazdasági küzdelmét idézték elő és a népek e léthar­cában ismét a merkantilizmus céljait és eszközeit be­csültté tették. Magyarországot is oly gazdaságpolitikára szorította termékeinek árzuhanása és vevőinek elzárkó- zási politikája, amely gazdasági téren messzemenő autarkiára törekszik. De ez a kényszerhelyzet nem menthet fel a kötelesség alól, hogy időrőlnidőre meg­vizsgáljuk, vájjon az események nem sodortak-e tul- messzire bizonyos irányokban és hogy vájjon mindaz, amit a viszonyok kényszerűsége folytán csináltunk, tényleg a nemzet javára van-e. Mindenekelőtt nem vitás, hogy a gazdasági autar- kia egymagában nem jelent gazdagodást, mert gazda­ságunk uiapeiveinek a csere elvének és a munkameg­osztásnak ellentmond és hogy a külkereskedelem, mint minden szabad csere, hasznot eredményez. Ezenkívül Magyarország oly mértékben szorul idegen nyersanya­gokra, valamint feleslegeinek értékesítésére, hogy már ezért sem lehet gondolni a magyar közgazdaság valódi autarkiájára. Természetesen ez a vámpolitika fontos­ságával semmikép nincs ellentmondásban. Ha nem is törekszenek mindenáron autarkiára, akkor is fontos feladatokat kell megoldania, amennyiben ama gazda­sági ágak részére, amelyek erre rászorultak, a külföldi versennyel szemben szükséges védelmet biztosítja. Ezt az árak rendezésével éri el, amelyeket a vám felemel. A vámpolitika igy az árszínvonal hatályos szabályozója lesz. Mennél többször és mennél kiadósabban fordul­nak a vámokhoz, annál inkább kerül az árszínvonal a vámpolitika befolyása alá. Csak az a kérdés, hogy ez irányban nem csinálnak-e túlsókat a jóból és hogy tul- emelt árszínvonal valóban a közgazdaság javára szol­gál-e? Az árszínvonal egymagában nézve semleges tény­állás. Előnyeit és hátrányait az egyes áraknak egymás­hoz való viszonya határozza meg, tehát az árak felépí­tése. Ha fontos cikkek árai a többi cikkek színvonala fölé emelkednek és ezáltal széles néprétegek jövedelme és az árak között aránytalanság áll elő, akkor ezáltal a fogyasztás összezsugorodása áll elő, amely a közgazda­ság egyensúlyát veszélyezteti. A háború utáni állapo­tok e tekintetben az egész világon egészségtelenek. A mezőgazdasági termékeknek az ipari árukhoz viszonyí­tott nagy áreséséből keletkezik az agrárolló, amely a Magyar Konjunktúrakutató Intézet adatai szerint 1931. végén az 1909—1913-as árakhoz viszonyítva, 71.3-en állt. A magyar mezőgazdák vásárlóerejét ugyanez az intézet múlt év novemberének végén 1925—1927-hez viszonyítva, 57.9-ben állapította meg. Elutasitható-e az a feltevés, hogy a fogyasztás katasztrofális csökke­nésének egyik legfontosabb okát ebben kell keresnünk? Természetesen igaz ez államközi viszonylatban is. Az agrárárak erős esése Magyarország vásárlóerejét alá­ásta, az agrár- és iparárak aránytalansága Magyar- országot romlásba döntötte és az ország tuladósodásá- val együtt transzfermoratóriumra kényszeritette. Egyes árosoportoknak másokkal, különösen pedig a mezőgazdasági árakkal szemben való felülemelkedése agrárországban még egy másik veszedelemmel is jár. A magas árak -maguk után vonják a mezőgazdaság, va­lamint egyes iparágak termelési költségeinek aggasztó magasságát. Ezáltal a magyar mezőgazdaságnak amugyis nehéz helyzete még súlyosabbá válik és a köz­gazdaság egészségessé válását megakadályozza, mert mennél inkább esnek a mezőgazdasági termékek árai, annál csekélyebb a mezőgazdák jövedelme, hacsak nem csökkennek megfelelően előállítási költségeik. Ezen tényállad-éknak félszegsége ma már a Népszövetség kö­reiben elismerésre talált. A stresai konferencia a meg­oldást a vámelőnyök gondolatának felkarolása mellett a mezőgazdasági cikkek árainak emelésében látta, min­denekelőtt a gabonaárak emelésében. Vájjon van-e ki­látás, hogy e lépéssel véglegesen megoldják a válságot? Nem kell manchesteri nézeteket vallani, hogy erre kételyeket támasszunk. A mezőgazdasághoz hasonló széles és átfogó gazdasági ág árainak revalorizációja nagyon tekintélyes eszközöket követelne és alig nyújt kilátást állandó sikerre. Maga a stresai határoz-mányok 7. pontja is bizalmatlan e tekintetbe, mert arra az esetre, ha a valorizáció nem sikerülne, újabb tárgyalá­sokat helyez kilátásba. Lényeges azonban e vállalkozás megítélésére az a tény, hogy ez a valorizáció, termé­szetesen, igen nagy eszközöket követel, amelyeket vég­eredményben a többi gazdasági ágaknak kellene előte­remteniük, és ha céljukat még sem érik el, —- ami na­gyon félő — akkor az amúgy is pénzügyi szorongatta- tásban élő világnak újabb kárt okoztak. Ezzel szemben a másik ut, a többi áraknak az agrárárakhoz való hozzáidomitása, ha elővigyázatosan és ész^erü-en viszik keresztül, biztos és állandó sikert igér. :-"■■■ a mód a háború utáni viszonyok irányával egyezi Tem kísérli meg, hogy az árakat mestersége­sen beiv yásolja és a mezőgazdaság vásárlóerejét mes­terséges eszközökkel állítsa helyre. Amennyiben a többi árak csökkentése nagyon széles néprétegek vá­sárlóerejét emeli, az agrárolló kisebbítésével, nagy mér­1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék