Magyar Ipar, 1933 (54. évfolyam, 1-11. szám)
1933-01-31 / 1. szám
MAGVAll IPAR tékben hozzájárul a fogyasztóképesség emelkedéséhez és ami épp oly fontos, csökkenti a mezőgazdaság előállítási költségeit és ezáltal hozzájárul a piaci egyensúly helyreállításához. Már ebben biztosítéka rejlik annak, hogy ez az út a gazdasági élet egészségessé tételére vezet. Hogy ipari körökben nem sok rokonszenvet mutatnak e megoldással szemben, nem vehető részükről rokon. Nem jól teszik azonban, hogy az árak ily hozzáidomítása elől elzárkóznak, mert hiszen végeredményben nem járnak jobban, ha a valorizáció költségeit viselik, ..• a mezőgazdaság, természetesen, nem képes ezeket saját maga részére előteremteni •—• és ezenfelül azt a veszedelmet veszik magukra, hogy a valorizáció általi a válságot csak kitolják és nem teremtenek valóságos megoldást. És az iparnak az árak helyes hozzáidomulása ellen való idegenkedése nem utolsó helyen felelős a valutáris javaslatok özönéért, mert ezek mindabból a célkitűzésből származnak, hogy az ipari árak csökkentése nélkül oldják meg a válságot. Ilyen bűvészmutatványok azonban nincsenek a gazdasági életben. Ha azt akarjuk, hogy a gazdaság ismét a piacgazdálkodás alapján érje el egyensúlyát, akkor az árak ily alkalmazkodása kikerülhetetlen lesz és ha nem térne közvetlenül erre az útra, akkor a világ az eredményt, hiábavaló kísérletek után, csak drágábban érheti el. Az az eszköz pedig, amellyel ezt ki lehet kerülni és az árak alkalmazkodását erősen elő lehet mozdítani, a vámfalak csökkentése, vagy legalább is azoknak a vámoknak leszállítása, amelyek az agrár- és ipari termékek árainak aránytalanságát különösen előmozdítják. * A Magyar Közgazdasági Társaságban tartotta Heller Farkas nagyfontosságú előadását, amelynek gondolatmenetét fent közöltük. Az előadás legközelebb beható vita tárgya lesz és azt a benne kifejezett gondolatok fontosságánál fogva közöljük. Bizonyos az, hogy az ipar egyoldalú megterhelésének mai mértéke elviselhetetlen, különösen akkor, amikor az ipar széles rétegeinek talán nagyobb kárt okoz a mezőgazdaság javára és a mezőgazdaság helyett viselt terhek nagysága, mint az az előny, amelyet a vámok magassága jelent számára. Mindenesetre e kérdésről szóló komoly és tárgyilagos vita hasznosabbnak látszik, mint a válság megoldásának a pénz oldaláról való veszedelmes kísérlete. A vásár irodája már megkezdte működését és az érdeklődőknek a részletekre vonatkozólag készséggel ad felvilágosítást. (Iroda: Országos Iparegyesület, VI. gróf Zichy Jenőutca 4. Telefon : 226—75 és 212—75.). Szeptember havában lesz a IV. Őszi Lakberendezési és Háztartási Vásár. Az Országos Iparegyesület elnöksége elhatározta, hogy ez év őszén, előreláthatólag szeptember 2-től 17-ig, immár negyedízben, ismét megrendezi a már köztudatba átment és igen jó bevásárlási alkalomnak bizonyult Őszi Lakberendezési és Háztartási Vásárt. Az egyesület elnöksége a vásár megrendezésére és az Iparcsarnok átengedésére engedélyt kért a kereskedelemügyi minisztertől, ki az egyesület kérését teljesítette s megadta az engedélyt a IV. Őszi Lakberendezési és Háztartási Vásár megrendezésére. A IV. Őszi Lakberendezési és Háztartási Vásár megrendezésének előkészítő munkálatai megkezdődtek s örömmel adhatunk hírt arról, hogy iparosaink köréből a vásár iránt máris nagy érdeklődés tapasztalható, ami természetes is, mert hiszen legtöbb háztartás szükségletét az ősz elején, szeptemberben szerzi be. Az érdeklődésekből kétségen kívül arra lehet következtetni, hogy az előző Lakberendezési és Háztartási Vásárokon résztvevő iparosaink számításaikat megtalálva, igen szép forgalmat értek el és remélhető most ismét, hogy az őszi vásárlási szezon kimagasló eseménye lesz a Lakberendezési és Háztartási Vásár, ahol a mai élethez alkalmazkodó lakberendezési és háztartási cikkek gazdáratalálnak. . . Jogi szemle. Irta s Neugröschel Endre dr. Az u. n. adósvédelmi rendelet. Az e hasábokon legutóbb közölt jogalkotási szemle óta kétségkívül az 1932 november 1. napján életbe lépett, „a gazt - tartozásokra, továbbá a peres és nem szetes eljárásra vontkozó egyes jogszabályok alódostása és kiegészítése tárgyában" kiadott 6300/1932. II. E. sz. rendelet az, amely újabb jogszabályaink közül a vagyoni érdekek legtágabb személyi és tárgyi körét érinti. A köznapi szóhasználat által „adósvédelmi“-nek nevezett rendelet igen érzékenyen nyúl bele a gazdatartozások behajtására irányuló peres, végrehajtás- és csődeljárásokba és különösen a végrehajtási eljárás keretében a gazdavédelmen messze túlmenő új módosításokat is hoz. A rendelethez elfogulatlanul állást foglalni a jogász számára lélektanilag is nehéz feladat. A modern jogérzet, amely a törvény előtti teljes jogegyenlőség légkörében nevelkedett, nyugtalanul és bizalmatlansággal figyeli az utolsó évtizedben nemcsak hazánkban, de külföldön is egyre erősebben érvényesülő, gazdasági jogalkotásnak nevezett azt az áramlatot, amely mind több és több helyen tört át a, magánjogi egyenlő elbánás szent és sérthetetlen gyanánt belénk nevelt elvét. A jogérzetnek e nyugtalanságát csak igen felületesen csillapíthatják azok a jelszavak, amelyek a vagyonjogi személyek egyes kategóriáinak fokozottabb jogvédelmét gazdasági meggondolásokkal és elméletekkel, így különösen az „adósvédelem a legjobb hitelezővédelem“ nem minden körülmények között meggyőző axiómájával kívánják igazolni. Különösen nyugtalanító annak a harmóniának, melyet adósvédelem és hitelezővédelem között a modern magán- és eljárási jog biztosít, megbomlása Magyarországon, ahol az agrártradícióknak és adottságoknak az ipari autarchiára törekvéssel és utaltsággal való szembenállása az ország végleges gazdasági jellegének kialakulása tekintetében még nem jutott nyugvópontra és ennek következtében a gazdaságjogi célkitűzések sem világosak és harmonikusak; élénken szembetűnik ez az ellentét a ,,gazdaság védelmi jog“ jelszó elemzésénél, amely alatt közjogilag (vámjog, közigazgatási jog, stb.) iparvédelemnek és magánjogilag („adósvédelem“ címszó alatt) szinte kizárólagos gazdavédelemnek kell összeférnie. Annak bírálata, hogy moratoriális jellegű intézkedések életbeléptetése a belföldi magánjogi forgalomban egyes foglalkozási ágak javára indokolt-e és milyen mértékben, nem tartozik jelen ismertetés keretébe. Ide tartozik ellenben annak megállapítása, hogy feltéve, hogy ilyen rendelkezések gazdasági indokoltsága és megengedettsége fennforog, úgy az adósvédelmi rendelet a maga nemében sikerültebb jogszabályaink közé tartozik és mindvégig felismerhető benne az a tendencia, hogy a magánjogi jogegyenlőségen a már kikerülhetetlen erőszakot lehetőleg a hitelezői érdekek kíméletével és az adott keretek között lehetséges maximális tapintattal és méltányossággal hajtsa végre. Szerkezet tekintetében a rendelet igen bonyolult. Ezért a rendeletnek e lap olvasóit különösen érdeklődőbb rendelkezéseit nem a rendelet rendszerében, hanem a lehetőség szerint áttekinthetőbb csoportosításban fogjuk ismertetni. A kedvezmények, amelyeket a Rendelet (R.) a privilegizálni kívánt adósoknak megad, a következők: 1. A gyakorlatilag kisebb jelentőségű kedvezmény az, hogy privilegizált adós elleni csődnyitási kérelem esetében a bíróság a tárgyalást a hitelező beleegyezése nélkül is elhalaszthatja, ha a csődnyitás előfeltételei nem nyilvánvalóak és az adós kimutatja, hogy a csődöt kérő hitelezőkkel szemben oly szolgáltatásokat teljesít, amelyek alapján az alábbiak szerint végrehajtási moratóriumra is joga volna. 2. Az alapvető kedvezmény pedig az, hogy a privilegizált adós ingatlanára árverést kitűzni vagy tartani, az ingatlanra.-