Magyar Ipar, 1933 (54. évfolyam, 1-11. szám)

1933-01-31 / 1. szám

M­A­G­V­A­ll IPAR­ tékben hozzájárul a fogyasztóképesség emelkedéséhez és ami épp oly fontos, csökkenti a mezőgazdaság elő­állítási költségeit és ezáltal hozzájárul a piaci egyen­súly helyreállításához. Már ebben biztosítéka rejlik annak, hogy ez az út a gazdasági élet egészségessé téte­lére vezet. Hogy ipari körökben nem sok rokonszenvet mutat­nak e megoldással szemben, nem vehető részükről rokon. Nem jól teszik azonban, hogy az árak ily hozzá­­idomítása elől elzárkóznak, mert hiszen végeredmény­ben nem járnak jobban, ha a valorizáció költségeit viselik, ..• a mezőgazdaság, természetesen, nem képes ezeket saját maga részére előteremteni •—• és ezenfelül azt a veszedelmet veszik magukra, hogy a valorizáció általi a válságot csak kitolják és nem teremtenek való­ságos megoldást. És az iparnak az árak helyes hozzá­­i­dom­ul­ás­a ellen való idegenkedése nem utolsó helyen felelős a val­utáris javaslatok özönéért, mert ezek mind­abból a célkitűzésből származnak, hogy az ipari árak csökkentése nélkül oldják meg a válságot. Ilyen bű­vészmutatványok azonban nincsenek a gazdasági élet­ben. Ha azt akarjuk, hogy a gazdaság ismét a piac­­gazdálkodás alapján érje el egyensúlyát, akkor az árak ily alkalmazkodása kikerülhetetlen lesz és ha nem térne közvetlenül erre az útra, akkor a világ az eredményt, hiábavaló kísérletek után, csak drágábban érheti el. Az az eszköz pedig, amellyel ezt ki lehet kerülni és az árak alkalmazkodását erősen elő lehet mozdítani, a vámfalak csökkentése, vagy legalább is azoknak a vá­moknak leszállítása, amelyek az agrár- és ipari termé­kek árainak aránytalanságát különösen előmozdítják. * A Magyar Közgazdasági Társaságban tartotta Heller Farkas nagyfontosságú előadását, amelynek gon­dolatmenetét fent közöltük. Az előadás legközelebb be­ható vita tárgya lesz és azt a benne kifejezett gondola­tok fontosságánál fogva közöljük. Bizonyos az, hogy az ipar egyoldalú megterhelésének mai mértéke elvisel­hetetlen, különösen akkor, amikor az ipar széles réte­geinek talán nagyobb kárt okoz a mezőgazdaság javára és a mezőgazdaság helyett viselt terhek nagysága, mint az az előny, amelyet a vámok magassága jelent számára. Mindenesetre e kérdésről szóló komoly és tár­gyilagos vita hasznosabbnak látszik, mint a válság megoldásának a pénz oldaláról való veszedelmes kísér­lete. A vásár irodája már megkezdte működését és az érdek­lődőknek a részletekre vonatkozólag készséggel ad felvilágo­sítást. (Iroda: Országos Iparegyesület, VI. gróf Zichy Jenő­­u­tca 4. Telefon : 226—75 és 212—75.). Szeptember havában lesz a IV. Őszi Lakberendezési és Háztartási Vásár. Az Országos Iparegyesület elnöksége elhatározta, hogy ez év őszén, előreláthatólag szeptember 2-től 17-ig, immár negyed­ízben, ismét megrendezi a már köztudatba átment és igen jó bevásárlási alkalomnak bizonyult Őszi Lakberendezési és Ház­tartási Vásárt. Az egyesület elnöksége a vásár megrendezé­sére és az Iparcsarnok átengedésére engedélyt kért a keres­kedelemügyi minisztertől, ki az egyesület kérését teljesítette s megadta az engedélyt a IV. Őszi Lakberendezési és Háztar­tási Vásár megrendezésére. A IV. Őszi Lakberendezési és Háztartási Vásár megrende­zésének előkészítő munkálatai megkezdődtek s örömmel adha­tunk hírt arról, hogy iparosaink köréből a vásár iránt máris nagy érdeklődés tapasztalható, ami természetes is, mert hiszen legtöbb háztartás szükségletét az ősz elején, szeptemberben szerzi be. Az érdeklődésekből kétségen kívül arra le­het követ­keztetni, hogy az előző Lakberendezési és Háztartási Vásá­rokon résztvevő iparosaink számításaikat megtalálva, igen szép forgalmat értek el és remélhető most ismét, hogy az őszi vásárlási szezon kimagasló eseménye lesz a Lakberendezési és Háztartási Vásár, ahol a mai élethez alkalmazkodó lak­berendezési és háztartási cikkek gazdára­­találnak. . . Jogi szemle. Irta s Neugröschel Endre dr. Az u. n. adósvéd­elm­i rendelet. Az e hasábokon legutóbb közölt jogalkotási szemle óta kétségkívül az 1932 november 1. napján életbe lépett, „a gazt - tartozásokra, továbbá a peres és nem szetes eljárásra vont­­kozó egyes jogszabályok alódostása és kiegészítése tárgyában" kiadott 6300/1932. II. E. sz. rendelet az, amely újabb jog­szabályaink közül a vagyoni érdekek legtágabb személyi és tárgyi körét érinti. A köznapi szóhasználat által „adósvédelmi“-nek nevezett rendelet igen érzékenyen nyúl bele a gazdatartozások behajtá­sára irányuló peres, végrehajtás-­ és csődeljárásokba és különö­sen a végrehajtási eljárás keretében a gazdavédelmen messze túlmenő új módosításokat is hoz. A rendelethez elfogulatlanul állást foglalni a jogász számára lélektanilag is nehéz feladat. A modern jogérzet, amely a törvény előtti teljes jogegyenlőség légkörében nevelkedett, nyugtalanul és bizalmat­lansággal figyeli az utolsó évtizedben nemcsak hazánkban, de külföldön is egyre erősebben érvényesülő, gazdasági jogalkotásnak nevezett azt az áramlatot, amely mind több és több helyen tört át a, magán­jogi egyenlő elbánás szent és sérthetetlen gyanánt belénk nevelt elvét. A jogérzetnek e nyugtalanságát csak igen felületesen csil­lapíthatják azok a jelszavak, amelyek a vagyonjogi személyek egyes kategóriáinak fokozottabb jogvédelmét gazdasági meg­gondolásokkal és elméletekkel, így különösen az „adósvédelem a legjobb hitelezővédelem“ nem minden körülmények között meggyőző axiómájával kívánják igazolni. Különösen nyugtala­nító annak a harmóniának, melyet adósvédelem és hitelező­védelem között a modern magán- és eljárási jog biztosít, meg­bomlása Magyarországon, ahol az agrártradíciókn­ak és adott­ságoknak az ipari autarchiára törekvéssel és utaltsággal való szembenállása az ország végleges gazdasági jellegének kialaku­lása tekintetében még nem jutott nyugvópontra és ennek követ­keztében a gazdaságjogi célkitűzések sem világosak és harmo­nikusak; élénken szembetűnik ez az ellentét a ,,gazdaság­ védelmi jog“ jelszó elemzésénél, amely alatt közjogilag (vámjog, közigazgatási jog, stb.) iparvédelemnek és magán­jogilag („adós­védelem“ címszó alatt) szinte kizárólagos gazdavédelemnek kell összeférnie. Annak bírálata, hogy moratoriális jellegű intézkedések életbeléptetése a belföldi magánjogi forgalomban egyes foglal­kozási ágak javára indokolt-e és milyen mértékben, nem tartozik jelen ismertetés keretébe. Ide tartozik ellenben annak meg­állapítása, hogy feltéve, hogy ilyen rendelkezések gazdasági indokoltsága és megengedettsége fennforog, úgy az adósvédelmi rendelet a maga nemében sikerültebb jogszabályaink közé tar­tozik és mindvégig felismerhető benne az a tendencia, hogy a magánjogi jogegyenlőségen a már kikerülhetetlen erőszakot le­hetőleg a hitelezői érdekek kíméletével és az adott keretek kö­zött lehetséges maximális tapintattal és méltányossággal hajtsa végre. Szerkezet tekintetében a rendelet igen bonyolult. Ezért a rendeletnek e lap olvasóit különösen érdeklő­dőbb rendelkezéseit nem a rendelet rendszerében, hanem a lehetőség szerint át­tekinthetőbb csoportosításban fogjuk ismertetni. A kedvezmények, amelyeket a Rendelet (R.) a privilegizálni kívánt adósoknak megad, a következők: 1. A gyakorlatilag kisebb jelentőségű kedvezmény az, hogy privilegizált adós elleni csődnyitási kérelem esetében a bíróság a tárgyalást a hitelező beleegyezése nélkül is elhalaszthatja, ha a csődnyitás előfeltételei nem nyilvánvalóak és az adós ki­mutatja, hogy a csődöt kérő hitelezőkkel szemben oly szolgál­tatásokat teljesít, amelyek alapján az alábbiak szerint végre­hajtási moratóriumra is joga volna. 2. Az alapvető kedvezmény pedig az, hogy a privilegizált adós ingatlanára árverést kitűzni vagy tartani, az ingatlan­ra.-

Next