Magyar Ipar, 1933 (54. évfolyam, 1-11. szám)

1933-01-31 / 1. szám

MAGYAR IPAR szénvételére végrehajtást elrendelni vagy foganatosítani, zár­gondnokot bevezetni, valamint az ingatlan terményeit, az állat­állományt, az ingatlan szolgálatára rendelt gépeket és eszközö­ket, továbbá az adós lakberendezését és használati tárgyait végrehajtás alá vonni vagy árverésen, eladni elvileg nem lehet, ha a rendeletben tüzetesen megjelölt előfeltételek fennforog­nak. E végrehajtási lépések helyett a hitelező legfeljebb azt kö­vetelheti, hogy a bíróság az ingatlan haszonvételét nyilvánítsa végrehajtási zár alá vettnek és a zárgondnoki tennivalókkal a tulajdonost bízza meg, aki tehát ez esetben az ingatlant most már a hitelezők javára is kezeli, elszámolási kötelezettség rélztett, a rendes gazdálkodás szabályai által korlátolt jog­­■ őrrel és rosszhiszt ".)Öveg esetén elmozdítás terhével. is Az adós részére j.wnbiin e kedvezményeket a B. csak bi­­­zonyos, tüzetesen megjelölt személyi és tárgyi korlátok között adja meg. Általános, illetőleg feltétlen moratóriumot, tehát a a privilegizált adósnak sem biztosit és az egész új szabályo­­san épen ez a tendencia a legmegnyugtatóbb, mert azáltal,­gy a­n. a moratoriális kedvezményeket a hitelezők részéről íténő teljesítésekhez köti, bizonyos összhangot létesít adós és felező érdek között és ennek az összhangnak megóvását azáltal is garantálja, hogy a döntést bírói kézbe utalja és ezzel a moratoriális rendelkezéseket is a birói moratórium méltányo­­sabb és megnyugtatóbb jellegével ruházza fel. Feltétlenül csak azokat az adósokat védi a zárlat, ille­tőleg árverés ellen a B., akik haladéktalanul és hitelt érdem­lően bizonyítják, hogy fagy, szárazság vagy más természeti csapás okozta rossz termés, állatok elhullása vagy önhibájukon kívü­li súlyos károsodás miatt jutottak abba a helyzetbe, hogy kötelezettségeiknek nem tudnak egyelőre eleget tenni. De még ez esetben is köteles a bíróság a hitelező érdekeit is szemügyre­ venni, abból a szempontból, hogy az árverés, ill. zárlat elhalasztása nem ok­oz-e neki súlyos sérelmet, mert ebben az esetben még az egyéb feltételek fennforgása mellett is a zárlat, illetve az árverés elhalasztása megtagadható. A most említett vismajorszerű­ esetekre engedélyezett be­hajtási korlátozásoktól eltekintve, a fenni 1. (is 2. alatt meg­jelölt kedvezmények előfeltételei és korlátai a következők : a) Személyi tekintetben: a kedvezményeket csak oly mező-, szőlő- vagy kert­gazda­sági ingatlan tulajdonosa veheti igénybe, akinek jövedelme nagyobb­ részben ebből az ingatlanból ered és ez is csak akkor, ha az ingatlan telekkönyvi terhe a kataszteri tiszta jövedelem 20-szoros, illetőleg 15-szörös szorzatával egyenlő pengőösszeget, illetőleg a B.-ben meghatározott fix összeget meghaladja; igénybe veheti továbbá a kedvezményeket házas beltelek oly tulajdonosa, kinek jövedelme mezőgazdasági munka­bérből és munkajövedelemből származik és az ingatlan jelzálog­­terhe a házadóalap 4 és félszeresét meghaladja. Kereskedelmi társaságok, mint ingatlantulajdonosok a B. kedvezményeit nem vehetik igénybe. b) Tárgyi korlátozások: 1. A B. által biztosított behajtási korlátozások nem a ren­delet hatályának egész tartamára biztosíttatnak az adósnak, hanem csak arra az időre, ameddig az adós, hitelezői javára, a R. által megszabott szolgáltatásokat teljesíti; a kedvezmények ezen időbeli korlátja nyilvánvalóan ismét csak a hitelező érdekét kívánja az adós érdekévé is tenni. 2. Mint már előzőleg is említettük, a kedvezményeket csak oly adós veheti igénybe, ki hitelezői részére bizonyos szolgál­tatásokat teljesít. E szolgáltatások lényegében kamat szolgáltatá­sok, amelyeket a B. által adott prolongáció elnyerése végett a tartozás után az adós a prolongáció tartamára negyedévenként előre köteles megfizetni. E kötelezettségeket váltó tartozásoknál a megfelelő prolongációs váltó kiadására irányuló kötelezettség egészíti ki. Ezzel kapcsolatban a hitelező biztonságát védendő a­t. azt is előírja, hogy a megújítási váltónak az összes ko­rábbi váltókötelezettek aláírásával kell ellátva lennie, ellen­esetben adósnak legalább is ugyanoly biztonságot nyújtó más aláírásokkal ellátott váltót kell szolgáltatnia. Ha az adós ingatlana oly mértékig túl van terhelve, hogy még a kamat­szolgáltatást sem tudja teljesíteni, de valószínűvé tudja tenni azt, hogy méltányos halasztás esetében adósságát rendezhetni fogja, úgy a bíróságnak jogában van az adós ellen elrendelt ingatlan, illetőleg ingóárverést a rendelet hatályossá­gának végéig elhalasztani, de e halasztást bizonyos fizetések­hez, vagy biztosíték adásához kötheti és zárlat foganatosítását is elrendelheti, sőt amennyiben a halasztás a hitelezőnek helyre­hozhatatlan súlyos sérelmet okozna, úgy a halasztást az egyéb feltételek fennforgása ellenére is a hitelező érdekében meg­tagadni jogosult. tt. Legnagyobb jelentőségű tárgyi védelme i­ hitelezői érde­keknek az, hogy bizonyos követelések a behajtási korlátozások alól mentesek.­­E részben az iparosérd­ekek szem­pontjából leg­fontosabb mentesség az, amely a nagyobb gazdasági gépek ki­vételével az ingó dolog vételára, vagy ipari munkatél­jesít­­m­ények ellenértéke címén fennálló követeléseket illeti meg az esetben, ha azok szolgáltatása az 1931—1932, vagy 1932—1933. gazdasági évi termelés céljára, vagy az adós és családtagjai életfenntartási és ruházati szükségleteinek fedezésére­ szolgál; de e feltétel nélkül is megilleti a menteség az ingó dolog vételára, vagy munkateljesítmény cílén fennálló követelést akkor, ha a bíróság véleménye szerint a R. alkalmazása a hitelezőre nézve méltánytalanul súlyos hátrányokkal járna. Iparos szempontból kétségkívül ez a szabály a rendeletnek az az u. n. gummi­­paragrafusa, amely az iparoshitelezőt a R. esetleges veszélyeitől a méltányosság keretei között és a bíróság védelme alatt meg­menti. Hasonló mentesség illeti meg az ingó dolgok kiadására irányuló követeléseket, azonban a tuljadon­jog­­fenntartásával el­adott dolog visszavételére irányuló követelést csak az esetben, ha a dolog vételárának még a fele sincs kifizetve. Ugyancsak nincs korlátozva a behajtás oly követelések tekintetében, ame­lyek 1932. március 31 óta keletkeztek, továbbá tartásdíjak és életjáradékok, kárbiztosítási díjak, bér- és haszonbérkövetelések bizonyos törvényes zálogjoggal bíró egyéb követelések, meg­bízásból és hasonló személyes munkateljesítményekből, vala­mint szolgálati viszonyból eredő, stb., követelések tekintetében. A hitelezői érdekek szempontjából nagyjelentőségű rendel­kezés az is, hogy a privilegizált adós a R. által neki biztosított kedvezményekről közokiratban, közjegyző vagy községi elöl­járóság által hitelesített magánokiratban le is mondhat. A B.-nek a moratoriális rendelkezésektől függetlenül a végre­hajtási és csődeljárást érintő módosításai oly jogi részletkérdé­sek, amelyek a nagyközönséget kevésbé érdeklik. Mindazonáltal két új jogszabályt megemlítendőnek tartunk. Az egyik: ha az ingóságra kitűzött árverés azért maradt el, mert foganatosítását senki sem kívánta, úgy további két hónap eltelte előtt újabb árverés kitűzését senki sem kivált­hatja, még az sem, akinek javára az ingóságokat utóbb foglal­ták le. A B. életbelépése óta szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy e szabály, amely az adós védelmét célozta és pedig, te­kintet nélkül ez utóbbi foglalkozására, a gyakorlatban visszafelé sült el és a végrehajtást szenvedők helyzetének súlyosbítására vezetett. A B. előtt a hitelező — az amúgy is siralmas árverési érté­kesítési viszonyok ismeretében — általában szívesen halasz­totta el az árverést, ha az adós bármi csekély résztörlesztést is teljesített, mert hiszen azáltal, hogy az árverést újra, meg újra rövid határidőkben kifüzethette, az adósra újabb és újabb nyo­mást gyakorolhatott és őt törlesztésekre kényszeríthette. A B. említett szabálya igen megnehezíti a hitelező szá­mára e saját érdekében, de természetesen az adós érdekében­­ fekvő méltányosság gyakorlását azáltal, hogy az árverés el­halasztása esetén 2 hónapig reménytelenné teszi számára­­azt, hogy adósát újabb résztörlesztésre kényszerítse. A hitelező tehát vagy nem tudja elhatározni magát az ár­verés elhalasztására, ami természetesen az adós anyagi egzisz­tenciájának, de köztudomás szerint a követelésnek is pusztulá­sára vezet, vagy pedig oly nagy összegű résztörlesztéshez kény­telen ragaszkodni, amelyet az adós egyszerre sokkal nehezeb­ben tud előteremteni, mint a rendelet előtti időben szükségelt apró törlesztéseket. A hátrányt, melyet az újabb szabályozás adósra és hitelezőre egyaránt jelent, csak kis mértékben eny­híti az adós szempontjából az árverés gyakori kitűzésével együtt járó árverési hirdetményi költségek csökkentése. A B. ezen intézkedésének hatályon kívül helyezése tehát úgy adós, mint hitelezői érdekből egyaránt indokolt volna. Másik érdekes végrehajtási jogi rendelkezése a B.-nef,­az. 3

Next