Magyar Ipar, 1934 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-31 / 1. szám
MAGYAR IPAR Valamivel kedvezőbben vélekedik a másik, mégis megjegyzi, hogy: ez a reform természetszerűen csak kényszerkartell formájában képzelhető el és csak akkor, ha maguk az érdekeltek kérik . . .“ és alább hozzáteszi, hogy: „ ... az ilyen reform az átalakulás terén végbemenő erőteljesebb beavatkozás nélkül el sem képzelhető.“ Ezek szerint tehát: kényszerkartell — amiről cikkecskémben én is szólottam — és az érdekeltek kérelme. Az érdekelteké — valamennyié? Aligha ezeket egyhangú állásfoglalásra rábírni lehessen. Segítséget, gyámolítást rendszerint csak az kér, aki gyengének érzi magát; aki bízik a maga erejében, az inkább maga birkózik meg versenytársaival, hogysem másnak, még ha hatóság is, beavatkozást engedjen saját ügyeibe, kivált árpolitikájába. Általában: túlságos gyámkodás a gyámoltalanság szülőanyja. Bevallottan áll az intervencionizmus pártjára a harmadik nyilatkozó: Helvey Elek. Az ő nézete abban csúcsosodik ki, hogy: „ . . . csak egy helyes elgondolás érvényesülhet, és pedig az, hogy a meglévő vállalatokba fektetett tőkék termeljenek és hasznot hajtsanak.“ Vájjon elérné-e a célt az „ipari numerus clausus“ életbeléptetésével? Alig hiszem. Cikkét Helvey azzal végzi: „adjál Uram esőt, de mindjárt“. Vigyázzon, nehogy később azt kelljen mondania: „adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne“. Balkányi Kálmán jubileuma. Huszonöt éve múlott, hogy 1908-ban egy fiatal debreceni ügyvédet, akinek cikkei helyet kaptak Gyulai Pál Budapesti Szemléjében, titkárrá választott az GMKE. Azóta, mint az CÍMKE titkára, a magyar keleti gazdasági központ vezetője és később, amikor Szende Pál 1918-ban a Károlyi-kormány pénzügyminisztere lett, mint az OMKE igazgatója tett igen nagy szolgálatot a magyar kereskedelemnek és szerzett magának sok barátot és úgy az irodalom művelői, az érdekképviseletek tollvivői, mint a kereskedelem körében. Jubileuma alkalmából barátai kiadták összegyűjtött írásait egy vaskos kötetben : Arcok, Harcok, Kudarcok címmel, s ezt adta át nevükben Balkányinak Hegedűs Lóránt január 17-én. Az Arcok közül elsőnek a könyvben Balkányi Kálmán szeretetreméltó portréje mosolyog ránk és a magyar közélet és kereskedelmi élet jelesei érdekes alakjai olyan képmásban, mint amilyent Balkányi készített róluk. Ezek a képmások mindig érdekesek és mindig művésziek, mert Balkányinál az ember mellett a tárgy sokszor háttérbe nyomul csak azért is, hogy tündöklőbben láthassa az emberben a szimpatikust és kiválót. Az emberek nála elsősorban érdekesek akkor is, amikor mint a Harcok vivői kerülnek trónia elé. És a Kudarcok, amelyek nélkül harc nincs, azért is érdemesek szeretetteljes megemlékezésre, mert emberi sorsnak elengedhetetlen velejárói. Balkányi egész pályáján azt az elvet érvényesítette, hogy minden igazság az emberek javára van. Az emberek javát szül ,'.l.ia lelkesedéssel, harci készséggel, rátermettséggel és élete másének példái, amelyet csokorba kötve látunk könyvében, hasonítanak azokhoz a remekművű fegyverekhez, amelyeket a puskaműves mesterségéhez való szerelemből cizelált és amelyek a szépségük mellett biztosan sebeznek ott, ahol a kitűzött cél ezt megkívánja. Szeretetteljes ünneplés keretében ünnepelték jubileuma alkalmából Balkányi Kálmánt január 17-én. Az ünnepségen, amelyen Hegedűs Lóránt elnökölt, Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter köszöntötte Balkányit, majd Éber Antal, Magyar Bertalan, Sesztina Jenő, Székács Antal, Fenyő Miksa, Koós Mihály adták át a különböző érdekképviseletek üdvözletét. Az Országos Iparegyesület nevében Tolnay Kornél elnök köszöntötte az ünnepeltet. A mesterséges ételzsir a keksziparban. A földmivelésügyi minisztérium rendelettervezetet készített a margarin és mesterséges ételzsir előállításának és forgalmának szabályozásáról. Ebben a rendelettervezetben kötelezően előírják, hogy a mesterséges ételzsirokkal készített sütemények és mézeskalácsok forgalombahozói kötelesek jelezni, hogy az általuk forgalomba hozott áruk mesterséges ételzsírral készülnek, ezeket külön rekeszekbe kell tartaniuk. Ez a rendelkezés a keksziparra nézve, amely szakadatlan fejlődése eredménykép az ország jelentékeny iparágai közé emelkedett, sérelmes. Bár e rendelet nem említi fel expressis verbis a kekszeket, de a mézeskalács és kekszipar szoros összeforrásánál fogva esetleges értelmezésekre adhat okot, ha szóbanforgó rendelkezésnem módosíttatik. Ennek a módosításnak két formája van, az egyik az, hogy a süteményekre vonatkozó rendelkezések kihagyatnak, a másik pedig az, amelyet a legújabban kiadott német rendelet is követ, hogy a kekszek szárazsütemények (az u. n. Dauerware) ezen deklarálási kényszer alól kivétessenek. A kekszgyártásnál ugyanis a mesterséges ételzsírok használata nem nélkülözhető. Nem nélkülözhető műszaki okoknál fogva, de nem nélkülözhető legelső helyen a tartósság elérése végett, ami alapjában véve a keksz forgalmának alapját és jellegzetességét képezi. Sehol a világon kekszeket és száraz süteményeket mesterséges zsír nélkül nemállítanak elő, a kötelező jelzés pedig ezen áruk forgalmának súlyos megbénítását vonná maga után. Anglia a keksznek hazája: a kontinens gyárai a kekszgyártás alapvető elveit az angoloktól tanulták. Az angol kekszek, amelyeknek fő jellegzetessége a tartósság, kivétel nélkül növényi zsiradékkal készülnek, amint hogy volt szerencsénk rámutatni, műszaki szempontból a keksz és bisquitgyártásnál a mesterséges ételzsírokat sem disznó-, vagy ludzsirral, de vajjal sem lehet teljesen pótolni. A disznó- és ludzsir rövid néhány nap alatt megavasodik, ezáltal rövid időn túl a keksz élvezhetetlenné és az egészségre ártalmassá válik. Nem is említve, hogy ezen zsíroknak speciális szaga rövid időn belül a kekszet használhatatlanná teszi. A vaj felhasználásának, tágabb tere nyílik a kekszgyártásnál és a finomabb áruk előállításánál igen nagy mennyiségben használják fel gyáraink. Azonban még ezeknél a legfinomabb áruknál sem használható fel a vaj mesterséges zsiradék hozzáadása nélkül, mert még a legjobban kidolgozott vaj is meglehetős mennyiségű savat és vizet tartalmaz és ezen anyagok bomlása következtében a vajjal készült áruk nem tartósak. Ezenkívül a csak vajjal készült tészta feldolgozása gépek segítségével lehetetlen. A vaj olvadási pontja ugyanis 35-től 28 fok körül van és így a tésztaanyagot a gyorsan olvadó vaj annyira meglazítja, hogy ennek további feldolgozása lehetetlen. Az olcsóbb árukat illetően pedig — amely ma már értékes népélelmezési cikk — a tiszta vaj alkalmazása már gazdasági okoknál fogva sem lehetséges. A mesterséges zsírok ezek szerint a skekszgyártásnál nélkülözhetetlenek. Kekszgyártásunk színvonala és terjedelme ma már olyan jelentős, hogy a szárazföld bármely országának keksziparával diadalmasan versenyre kelhet és Európa számos országába jelentős exportot is mutathat fel. Helytelen és káros volna tehát olcsó és egészségügyi szempontból teljesen kifogástalan, magas táperejű termékeinket, amelyek a magyar liszt, a magyar cukor és a magyar vaj feldolgozásának jelentős tényezői, olyan intézkedésekkel sújtani, amely a közönség széles rétegeit előítéletből a keksz fogyasztásától elriasztaná és a kereskedőket is a kekszek forgalombahozatalától visszatartaná, mert ezeket oly jelzésekkel kellene ellátni, amelyek üzletének színvonalát látszólag kisebbítené. Mezőgazdaságunk érdekeivel is ellenkezik ez az intézkedés, mert a kekszfogyasztás csökkenése révén liszt, cukor és nem utolsó helyen vajfogyasztásunk is kedvezőtlenül befolyásoltatnék. Érdekes, hogy hasonló intézkedés a kekszre vonatkozóan sehol sem áll fenn. Ausztriában a mesterséges étel-