Magyar Ipar, 1934 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-31 / 1. szám
1 0 MAGYAR IPAR zsírral és margarinnal előállított termékek megjelölési kötelezettsége nem áll fenn és az ipar érdekeinek figyelembevételével az ily irányú kívánságoknak nyugati szomszédainknál nem tettek eleget. Németországban éppen a mezőgazdasági érdekek előmozdítására múlt év május 16-én lépett életbe a margarin és mesterséges ételzsirok használatát szabályozó rendelet. E rendelet 1. §-a előírja, a margarin és mesterséges ételzsír deklarálási kötelezettségét vendéglőkben, cukrászdákban, pékműhelyekben, stb., de kizárólag friss süteményekre és friss cukrászsüteményekre vonatkozólag a szóbanforgó szakasz (2.) bekezdése kifejezetten kimondja: „Die Vorschriften des Abs. 1. finden auf Dauerwaren keine Anwendung.“ A német rendelkezés tehát, amely — az ottani szakkörök véleménye szerint —megnehezíti a süteménykészítő ipar helyzetét azáltal, hogy a mesterséges ételzsír beszerzését megnehezíti, mégis tekintettel volt arra, hogy tartós sütemények mesterséges ételzsír nélkül nem készíthetők és így a német vajtermelés erőszakos fejlesztésének célkitűzése mellett sem ment oly messze, hogy a kekszipar érdekeit súlyosan sértse. Reméljük, hogy a rendelet végleges formája, amelyen most dolgoznak a különböző minisztériumokban, tekintettel lesz az ipar lényeges érdekeire és ezeket a sérelmes intézkedéseket nem fogja tartalmazni, amelyek a régi tervezettel szemben újítást tartalmaznak, egyben pedig felhívta az érdekeltek figyelmét azokra a pontokra, melyek az új tervezetben az ipar egyes ágaira sérelmesek. Szántó Albert, Mórei Emil, Szabó Lajos és László Árpád hozzászólása után Hauswirth Ödön elnök összefoglalva az elhangzottakat, Ígéretet tett, hogy mindazon sérelmeket, amelyek az értekezleten elhangzottak, beadvány formájában a kereskedelemügyi miniszterhez juttatja. Az Országos Iparegyesületből Végrehajtó bizottság, 1938 december 4. Az Országos Iparegyesület vérehajtóbizottsága Tolmy Kornél ny. államtitkár elnök, elnöklete mellett ülést tartott. Jelen voltak: Görgey István, Hauswirth Ödön és Jungfer József alelnökök, Balla Rudolf dr., Braun Vilmos, Fekete Ignác, Piltzer György, Szántó Albert, végrehajtóbizottsági tagok, Dálnoki-Kováts Jenő igazgató, Naményi Ernő dr. h. igazgató és Balthazar Béla dr. s. titkár. Elnök az ülést megnyitva, napirend előtt üdvözölte az Országos Iparegyesület főtisztviselőjét, Horovitz Erzsébetet, aki az egyesület irodájában 26 év óta fejt ki megszakítás nélkül buzgó működést és átnyújtotta az ünnepeltnek az egyesület ezüst érmét. Utána Balthazar Béla dr. f. titkár a közszállítási szabályzat új tervezetét ismertette, amely az Országos Iparegyesület kívánságainak megfelelő figyelembevételével készült. Az új tervezet az Országos Iparegyesület azon álláspontját, hogy ne a legolcsóbb ajánlatnak adassák ki a közszálítás, magáévá tette s az új közszállítási szabályzat életbelépésével a szállításoknál a reális ajánlatot fogadják majd el, tehát azt az ajánlatot, amely a tényleges termelési költségek és az illető szakmában szokásos és megokolt rezsi és haszontétel számbavételével megállapított áron ajánlja az illető cikket. Ezen reális ajánlat helyes meghatározásának kérdése élénk vita tárgyát képezte, melyben részt vettek Görgey István, Hauswirth Ödön, Piltzer György és Szántó Albert. A végrehajtóbizottság végül aggályosnak találta a kis- és kézműiparnak az új tervezetben meghatározott ismérvét, tekintettel azon előnyökre, amelyeket a tervezet a kisipar részére biztosít. A kisipar gazdasági meghatározását úgy kell megejteni, hogy az ipar egyik része ne kerüljön a másik részével szemben kedvezőtlen helyzetbe. A végrehajtóbizottság elhatározta, hogy a tervezet részletes megbeszélése érdekében külön szakértekezletet tart s a szakértekezleten elhangzottak alapján teszi meg észrevételeit a kereskedelemügyi miniszternél. Igazgatósági ülés: 1934 január 10. Az Országos Iparegyesület igazgatósága az érdekeltek bevonásával Hauswirth Ödön kereskedelmi tanácsos alelnök, elnöklete mellett a közszállítási szabályzat új tervezetének megvitatása céljából ülést tartott. Az ülésen Balthazar Béla dr. f.titkár ismertette a tervezet mindazon rendelkezéseit. Jogi szemle. Irta: dr. Neugröschel Endre. Az inkasszóipar rendeleti szabályozása: Évek óta egyre növekvő panaszok hangzottak el a gombamódra szaporodó, obskúrus és nagyhangú hirdetésekkel dolgozó inkasszóirodák ellen. Ezek működése nemcsak a katasztrofálisan súlyos gazdasági helyzettel küszködő magyar ügyvédi karnak volt ártalmára, de a nagyközönségnek is, amely megtévesztve a hangzatos hirdetések által, behajtásra szoruló követeléseit igen sok esetben arra semmiképpen nem hivatott személyek kezébe tette le. Ezzel az anomáliával gyökeresen végez a magyar kir. kereskedelmi miniszter 1933. november hó 20-án életbe lépett 67688/1933. számú rendelete, amely a követelések beszedésével (inkasszó) foglalkozó ipart, engedélyhez kötött iparnak nyilvánítja és gyakorlásának feltételeit részletesen szabályozza. Kiveszi azonban a rendelet az inkasszóipar kategóriájából a bank és pénzváltóüzleteket, továbbá a kereskedelmi ügynökök és gyári képviselők által ezen minőségükben végzett inkasszót. Az. egyik legfontosabb rendelkezése az, hogy az inkasszóipar más ipari foglalkozással nem kombinálható; aki tehát inkasszóra kapott iparengedélyt, az csakis ezzel az iparral foglalkozhatni. Mellékfoglalkozásként tehát ez az ipar nem gyakorolható, ettől a rendelkezéstől már önmagában is az inkasszóipar elburjánzásának megakasztása remélhető. Különösen szigorúak emellett az engedély elnyerésének előfeltételei is. Legfontosabb e részben az a szabály, hogy az iparhatóságnak az engedély kiadása előtt minden esetben ki kell kérnie a Kereskedelmi és Iparkamara, úgyszintén az illetékes Ügyvédi Kamara véleményét. Ez önmagában is elegendő garanciának látszik a közönség és az ügyvédi kar érdekeinek megvédését, feltéve természetesen, hogy az iparhatóság e véleményeket minden esetben respektálni is fogja. Az iparengedély elnyerése, az ipartörvényben megállapított általános feltételeken kívül a következő feltételekhez van kötve: 1. a megállapított óvadék letételéhez; 2. az ipardíj lefizetéséhez; 3. a cég bejegyzéséhez. Az óvadék összege Budapesten és budapest-környéki városokban 4000 pengő, más városokban és községekben 2000 pengő; új üzlethelyiségek vagy fióküzletek után tekintet nélkül azok székhelyére 1000 pengő. Az óvadék az engedélyessel szemben iparának gyakorlásából eredő kárkövetelések, továbbá az esetleges büntetéspénzek és pénzbírságok biztosítására szolgál. Éppen ezért az óvadék rendeleti összegét a magunk részéről igen alacsonynak tartjuk. Még a legmagasabb óvadékkategória (4000 pengő) sem áll arányban az aránylag legkisebb ilyen irodák forgalmával sem. Az ipardíj Budapesten és a környéki városokban 80 pengő, más városok vagy községekben 40 pengő, új üzlethelyiség vagy fióküzlet után 40 pengő. A rendeletnek az a rendelkezése, amely az engedély kiadását az inkasszóiroda kereskedelmi cégként való bejegyeztetéséhez köti, kétségkívül fontos garanciális intézkedés. 3