Magyar Ipar, 1936 (57. évfolyam, 1-2. szám)

1936-06-06 / 2. szám

Jelentés az Országos Iparegyesület 1935—1936. évi működéséről. Tolnay Kornél Mélységes fájdalommal írjuk fel jelentésünk élére Tolnay Kornél elnökünk nevét, aki 1936 február 17-én, életének 72-ik évében elhunyt. Az el­költözése óta eltelt hónapok csak fokozott mérték­ben éreztették azt a betölthetetlen űrt, amelyet a magyar gazdasági életben és első helyen egyesüle­tünkben hagyott maga után. Tíz éven át töltötte be a Matlekovits Sándor halálával megüresedett elnöki széket és a gazdasági élet teljességét áttekintő meg­látásával, az elméleti tudáson és egy hosszú élet ta­pasztalatain egyforma biztonsággal nyugvó ítéleté­nek bölcs leszűrődöttségével, biztonságával a törhe­tetlen hazafias kötelességtudásból eredő akarásá­val, a szó nemes értelemben vett elhivatott­sággal vezette egyesületünket. Jelszavának „Min­dent a közért“ egész pályafutásán áhita­­tos szolgája és lelkes küzdője volt. A köz­szolgálatban, a magángazdaság körében, mindenütt a köz érdekeinek, az ország előbbre jutásának és a magánérdekeknek, az egyéni érvényesülésének har­móniáját szolgálta. Az egyéni gazdálkodás szabad mozgásának és akadálytalan lendületének szüksé­gességét a közös­ség érdekében a haza előbbre ju­tása nézőpontjából tartotta nélkülözhetetlennek. A műszaki tudás és a gazdasági tudás elválaszthatat­lan összhangba egyesült nála, akár mint a magyar Államvasutak irányítója, akár mint jelentős válla­latok vezetője, akár ipari közületek elnöke, dolgo­zott. Egyesületünk gyászát még fájdalmasabbá te­szi egyéniségének bája. Előzékenysége, szolgálat­­készsége az ellentéteket kiegyenlítő jósága a szere­tet elválaszthatatlan kötelékével fűzte hozzá mind­azokat, akik vele együtt dolgoztak. Február 21-én kísérte utolsó útjára tisztelőinek többezer főnyi tö­mege, amelyek közt egyesületünk tagjai nagy szám­ban foglalta­k helyet. Az egyesület nevében Dálnoki- Kováts Jenő igazgatónk búcsúztatta. Bevezetés. A jelentés időszakát általában véve, a gazdasági javulás időszakának kell minősíteni. Ha a gazdasági konjunktúra bármelyik ismérvét vesszük, mind mutat­ják, hogy a válság mélypontjától már messze távolod­tunk és inkább a konjunktúra legmagasabb pontja felé közelgünk, így a mezőgazdasági termékek árindexei (1925—27. év­i 100) 1935. év januárjában mutatott 59.4-ről 1935 év decemberében 72.5-re és 1936 áprilisá­ban pedig 67.6-ra emelkedtek. Az ipari félgyártmányok és készáruk árai (ugyanezen az alapon számítva) 1935 januárjában 75.4, 1935 decemberében 81.0, 1936 áprilisában 82.2 indexet mutattak. A magyar Gazdaságkutató Intézet szerint az 1936. év első negye­dében az ipari termelési index 21%-kal nagyobb, mint az előző esztendőben. Az iparos munkáslétszám 1935 december végén 10%-kal, 1936 március végén pedig 15%-kal volt nagyobb, mint egy évvel korábban. Az ipar szén- és koksz-fogyasztási indexe az 1927. évi fogyasz­tást 100-nak véve, 1934-­ben 75.8, 1935. évben 86.4, 1936. év januárjában 97.8, februárjában 95.4 és márciusában 93.2 volt. A külkereskedelmi forgalom az utolsó három év­folyamán — minden korlátozó intézkedés dacára­­— úgyszólván törés nélkül emelkedett és az emelke­dés a mélypont óta a forgalmi értékadatokat te­kintve 50%-os, a mennyiségadatokat tekintve pe­dig 66%-os volt. Az 1936. év első három hó­napjában az előző év megfelelő időszakéval szem­ben a forgalmi adó 18%-os emelkedést mutat fel, tehát lényegesen többet, mint amilyen áremelkedést mutatnak a forgalom tárgyát képező cikkek árai. A fo­gyasztási adóbevételek, amelyek az 1934—35. költség­­vetési évben csak egy százalékkal voltak nagyobbak, mint a megelőző költségvetési évben, a folyó költségvetési év első negyedében 2%-kal, második negyedében 9%-kal, harmadik negyedében 15%-kal fokozódtak az előző költségvetési évhez képest. Ezen adatok az álta­lános gazdasági helyzet jellemzésére és így iparunk életlehetőségeinek megítélésére fontosak, azonban meg kell állapítanunk, hogy az ipar egyes ágainak foglal­koztatása egyáltalán nem mutat analóg képet és a gaz­daságkutató intézet által megállapított 21%-os index lényegesen módosul akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy a beruházási iparágak termelési indexének 44%-os növekvésével szemben a fogyasztási javakat előállító iparok termelése csak 4%-kal emelkedett 1936 első ne­gyedében, a megelőző év három hónapjának termelésé­vel szemben, ami annál is lényegesebb, mert ebben a termelésemelkedésben a belföldi fogyasztás emelkedett a kivitel csökkenésével és a belső fogyasztás mennyiségét jelző indexszám 10­%-kal nőtt. Tekintettel arra, hogy a beruházási iparok körében a középipari jellegű vállalko­zást csakis az építőiparok képviselik, meg kell állapíta­nunk, hogy a túlnyomórészben a fogyasztás számára dol­gozó közép- és kisipari termelésben a javulás kisebb mér­tékben konstatálható, mint a nehézipar körében. Ipari termelésünk jelentőségére nézve meg kell em­lítenünk még, hogy az utolsó év külkereskedelmi adatai szerint ipari készáru-exportunk felülmúlja az ilyen áruk behozatalát és az a körülmény, hogy 1930-ban már csak a lakosság nem egész 52%-a élt mezőgazdaságból és hogy minden iparos és ipari munkás, minden mezőgazdasági munkás által termelt áruérték nyolcszorosát termeli, ipa­runk lényeges és egyre nagyobb fontosságának bizonyí­téka. Dr. Szigeti Gyula és Vágó József becslése alapján a magyar nemzeti jövedelem 1935. évben 2.967.719.000 pengő volt, ebből 1.109.800.000 pengő esett a mezőgazda­ságra, 6.100.000 pengő vadászatra és halászatra, 100.000. 000 pengő bányászatra és kohászatra, 972.319.000 pengő a gyáriparra, 410.500.000 pengő a kisiparra, 365.000. 000 pengő a kereskedelemre és közlekedésre, tehát a nemzeti jövedelemnek az iparból származó része 278,019.000 pengővel, tehát negyedével haladta túl a mezőgazdaságból származót.

Next