Magyar Ipar, 1936 (57. évfolyam, 1-2. szám)
1936-06-06 / 2. szám
Jelentés az Országos Iparegyesület 1935—1936. évi működéséről. Tolnay Kornél Mélységes fájdalommal írjuk fel jelentésünk élére Tolnay Kornél elnökünk nevét, aki 1936 február 17-én, életének 72-ik évében elhunyt. Az elköltözése óta eltelt hónapok csak fokozott mértékben éreztették azt a betölthetetlen űrt, amelyet a magyar gazdasági életben és első helyen egyesületünkben hagyott maga után. Tíz éven át töltötte be a Matlekovits Sándor halálával megüresedett elnöki széket és a gazdasági élet teljességét áttekintő meglátásával, az elméleti tudáson és egy hosszú élet tapasztalatain egyforma biztonsággal nyugvó ítéletének bölcs leszűrődöttségével, biztonságával a törhetetlen hazafias kötelességtudásból eredő akarásával, a szó nemes értelemben vett elhivatottsággal vezette egyesületünket. Jelszavának „Mindent a közért“ egész pályafutásán áhitatos szolgája és lelkes küzdője volt. A közszolgálatban, a magángazdaság körében, mindenütt a köz érdekeinek, az ország előbbre jutásának és a magánérdekeknek, az egyéni érvényesülésének harmóniáját szolgálta. Az egyéni gazdálkodás szabad mozgásának és akadálytalan lendületének szükségességét a közösség érdekében a haza előbbre jutása nézőpontjából tartotta nélkülözhetetlennek. A műszaki tudás és a gazdasági tudás elválaszthatatlan összhangba egyesült nála, akár mint a magyar Államvasutak irányítója, akár mint jelentős vállalatok vezetője, akár ipari közületek elnöke, dolgozott. Egyesületünk gyászát még fájdalmasabbá teszi egyéniségének bája. Előzékenysége, szolgálatkészsége az ellentéteket kiegyenlítő jósága a szeretet elválaszthatatlan kötelékével fűzte hozzá mindazokat, akik vele együtt dolgoztak. Február 21-én kísérte utolsó útjára tisztelőinek többezer főnyi tömege, amelyek közt egyesületünk tagjai nagy számban foglaltak helyet. Az egyesület nevében Dálnoki- Kováts Jenő igazgatónk búcsúztatta. Bevezetés. A jelentés időszakát általában véve, a gazdasági javulás időszakának kell minősíteni. Ha a gazdasági konjunktúra bármelyik ismérvét vesszük, mind mutatják, hogy a válság mélypontjától már messze távolodtunk és inkább a konjunktúra legmagasabb pontja felé közelgünk, így a mezőgazdasági termékek árindexei (1925—27. évi 100) 1935. év januárjában mutatott 59.4-ről 1935 év decemberében 72.5-re és 1936 áprilisában pedig 67.6-ra emelkedtek. Az ipari félgyártmányok és készáruk árai (ugyanezen az alapon számítva) 1935 januárjában 75.4, 1935 decemberében 81.0, 1936 áprilisában 82.2 indexet mutattak. A magyar Gazdaságkutató Intézet szerint az 1936. év első negyedében az ipari termelési index 21%-kal nagyobb, mint az előző esztendőben. Az iparos munkáslétszám 1935 december végén 10%-kal, 1936 március végén pedig 15%-kal volt nagyobb, mint egy évvel korábban. Az ipar szén- és koksz-fogyasztási indexe az 1927. évi fogyasztást 100-nak véve, 1934-ben 75.8, 1935. évben 86.4, 1936. év januárjában 97.8, februárjában 95.4 és márciusában 93.2 volt. A külkereskedelmi forgalom az utolsó három évfolyamán — minden korlátozó intézkedés dacára— úgyszólván törés nélkül emelkedett és az emelkedés a mélypont óta a forgalmi értékadatokat tekintve 50%-os, a mennyiségadatokat tekintve pedig 66%-os volt. Az 1936. év első három hónapjában az előző év megfelelő időszakéval szemben a forgalmi adó 18%-os emelkedést mutat fel, tehát lényegesen többet, mint amilyen áremelkedést mutatnak a forgalom tárgyát képező cikkek árai. A fogyasztási adóbevételek, amelyek az 1934—35. költségvetési évben csak egy százalékkal voltak nagyobbak, mint a megelőző költségvetési évben, a folyó költségvetési év első negyedében 2%-kal, második negyedében 9%-kal, harmadik negyedében 15%-kal fokozódtak az előző költségvetési évhez képest. Ezen adatok az általános gazdasági helyzet jellemzésére és így iparunk életlehetőségeinek megítélésére fontosak, azonban meg kell állapítanunk, hogy az ipar egyes ágainak foglalkoztatása egyáltalán nem mutat analóg képet és a gazdaságkutató intézet által megállapított 21%-os index lényegesen módosul akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy a beruházási iparágak termelési indexének 44%-os növekvésével szemben a fogyasztási javakat előállító iparok termelése csak 4%-kal emelkedett 1936 első negyedében, a megelőző év három hónapjának termelésével szemben, ami annál is lényegesebb, mert ebben a termelésemelkedésben a belföldi fogyasztás emelkedett a kivitel csökkenésével és a belső fogyasztás mennyiségét jelző indexszám 10%-kal nőtt. Tekintettel arra, hogy a beruházási iparok körében a középipari jellegű vállalkozást csakis az építőiparok képviselik, meg kell állapítanunk, hogy a túlnyomórészben a fogyasztás számára dolgozó közép- és kisipari termelésben a javulás kisebb mértékben konstatálható, mint a nehézipar körében. Ipari termelésünk jelentőségére nézve meg kell említenünk még, hogy az utolsó év külkereskedelmi adatai szerint ipari készáru-exportunk felülmúlja az ilyen áruk behozatalát és az a körülmény, hogy 1930-ban már csak a lakosság nem egész 52%-a élt mezőgazdaságból és hogy minden iparos és ipari munkás, minden mezőgazdasági munkás által termelt áruérték nyolcszorosát termeli, iparunk lényeges és egyre nagyobb fontosságának bizonyítéka. Dr. Szigeti Gyula és Vágó József becslése alapján a magyar nemzeti jövedelem 1935. évben 2.967.719.000 pengő volt, ebből 1.109.800.000 pengő esett a mezőgazdaságra, 6.100.000 pengő vadászatra és halászatra, 100.000. 000 pengő bányászatra és kohászatra, 972.319.000 pengő a gyáriparra, 410.500.000 pengő a kisiparra, 365.000. 000 pengő a kereskedelemre és közlekedésre, tehát a nemzeti jövedelemnek az iparból származó része 278,019.000 pengővel, tehát negyedével haladta túl a mezőgazdaságból származót.