Magyar Ipar, 1937 (58. évfolyam, 1-4. szám)
1937-05-05 / 1. szám
g lalkozott, különösen a vegyi fázisadó révén megadóztatott vegyi készítményű papírok adójával. Ezenkívül az ugyane rendeletben szereplő művirágok adókérdésével. Mind a két kérdés a rendelet észrevételeink figyelembevételével rendeztetett a január 1-én életbelépett rendeletben. Ugyancsak közreműködtünk a cukrászipari termékek forgalmi adójának újabb rendezése tárgyában, amely szintén a múlt év végén lépett életbe és a cukorkaipar bizonyos rétegeinek régi kívánságát teljesítette. 1937. júniusában készült el a faárak forgalmi adóváltsága reformjának tervezete, amellyel egyesületünk ezidőszerint foglalkozik. Vámpolitika és devizakérdések. Külkereskedelmi politikánk irányában e jelentés időszakában lényeges változás nem állott be. Az a rendszer, amely mellett ma nemzetközi kereskedelmünk lebonyolódik, szinte szakadatlan tárgyalásokat igényel anélkül, hogy ezen tárgyalások eredményei a vámpolitika régebben felhasznált eszközeire kiterjednének. A legkülönbözőbb államokkal folytak az utóbbi időkben az ilyirányú tárgyalások, amelyek közül különösen Németországban és Ausztriában folytatódtak döntő fontosságúak iparunkra. Külkereskedelmi tekintetben Németországgal való forgalmunk a legfontosabb volt az elmúlt évben. Kerek számban úgy behozatalunk, mint kivitelünk egy negyedrésze Németországgal bonyolíttatott le, amely így a természetes történeti fejlődés folytán legnagyobb vevőnk, Ausztria elé került. A Németországgal lebonyolított külkereskedelmünkben az ezzel az országgal fennálló fizetési mérlegünk egyensúlyi törekvése érdekében legnagyobb áldozatokat a magyar ipar kénytelen idézni és éppen a közfogyasztást szolgáló iparvállalatok kénytelenek a német iparnak nem egyenlő versenyviszonyok közt támasztott konkurrenciájával megküzdeni. Ausztriával való viszonyunk a behozatali engedélyek bőkezű kezelése dacára csökkenő volt. Az osztrák agráriusok elzárkózása Ausztriával való forgalmunkat teljesen megfosztotta régi fontosságától, bár ez az elzárkózás az iparcikkek versenyképességét is nagymértékben korlátozza. Olaszországgal a lira devalvációra kétségkívül jelentékeny hatással van külkereskedelmi forgalmunk alakulására és bár az utóbbi hónapokban több fontos tárgyalás volt, a forgalom kialakulása még nem végleges, bár az Olaszországba irányuló kivitelünk a behozatalhoz képest inkább kedvezőnek mutatkozik. A romániai behozatal a múlt év őszén létrejött pótmegállapodás által kapott irányt. A magyar kivitelben Románia az ötödik helyen áll, míg a behozatal terén a harmadik helyet foglalja el. Jugoszláviával az 1937. év első napjával életbe lépett kereskedelmi egyezmény ad keretet külkereskedelmi viszonyunknak. Sajnos, a magyar iparnak ide irányuló kivitele különösen a Jugoszláviában nagymértékben tért foglaló Németország ipari versenye folytán ütközik nehézségbe. Csehországgal, Franciaországgal,Svájccal a devalváció folytán szükségessé vált újabb megállapodások kötése. Revízió alá került a magyar-bolgár egyezmény és legutóbb Törökországgal való kereskedelmünket szabályozó megállapodás. Meg kell említenünk,hogy a Külkereskedelmi Hivatal a kereskedelmi és közlekedésügyi minisztérium hatásköréből a külügyminisztérium hatáskörébe utaltatott át és vezetése Kunder Anal miniszteri tanácsos, elnök irányítása alá került. Iparunk nyersanyag-ellátása, valamint késztermékeink elhelyezési lehetőségei nagymértékben függnek ettől az intézettől, amelynek vezetője az ipar problémáival szemben eddig is nagy megértést tanúsított. Itt kell megemlítenünk a devizakérdés alakulását az elmúlt évben. Számos országban véghezvitt devalvációval szemben Magyarország megmaradt a pengő értékének tekintetében az egyedül helyes változatlanság álláspontján. Meg kell állapítanunk, hogy külkereskedelmünk és valutárishelyzetünk alakulása ezen álláspontot igazolta. Itt kell megemlékezni még arról, hogy egyes nyersanyag-behozatalunk éppen valutáris szempontból korlátozásnak vettetett alá. Közlekedési kérdések. Múlt évi jelentésünkben megemlékeztünk arról, hogy a MÁV a budapesti városi vámra és vidéki kövezetvámokra nézve új tervezetet dolgozott ki, amelynek értelmében az átalányban kifizetett vám megváltásokat fuvardíjpótlék formájában hárítaná át a szállító közönségre. Tekintettel arra, hogy ez a kérdés egyes vállalatokra terhes volna, bár más oldalról a kövezetvám és városi vám kérdése bizony rendezésre szorul, ebben az ügyben mindezideig még döntés nem történt. Nagyobb fontosságú intézkedés volt a vasúti és hajózási vállalatoknak megállapodása, amelyben a német, osztrák, cseh, jugoszláv és magyar vasutak és az összes dunai hajóvállalatok között jött létre, amelynek értelmében hajóstársaságok ezentúl nyilvánosan meghirdetett díjszabással fognak dolgozni és titkos refakciókat csak a szerződő felek előzetes értesítése mellett fognak adni. Ez a megállapodás a vasúinknak az őket megillető áruforgalmat biztosítani fogja és előreláthatóan rövid időn belül érvényre jut. A Postavezérigazgatóság egyesületünket a többi gazdasági érdekképviselettel együtt múlt okt. 8-án értekezletre hívta meg a 30 kg-on aluli gyorsáruküldeményeknek a postai szállítás részére való biztosítása tárgyában. A gazdasági érdekképviseletek szinte egyhangúan a tervezet ellen foglaltak állást és így a tervezet lekerült a napirendről. A magyar vasutak állandó díjszabási bizottsága őszi ülését november 30-án, tavaszi ülését pedig Sopronban, június 11-én tartotta meg, amelyeken egyesületünk képviseltette magát. Biztosítási ügyek. A biztosító intézetekkel a gyáripar 1927-ben megállapodást létesített, amely különösen a gyári tűzbiztosításoknál lényeges kedvezményt adott a gyárvállalatoknak. Az ezen időpontban kötött biztosítások a folyó évben járnak le és az eddigi biztosítások meghosszabbítása vagy új biztosítás kötése szempontjából igen fontos, hogy az eddigi biztosítások megvizsgáltassanak és a vállalatokra nézve legcélszerűbben módosíttassanak. Erre való tekintettel, egyesületünk most foglalkozik olyan szervezet felépítésével, amely díjtalanul áll a tagtársak rendelkezésére biztosítások revideálása és tanácsadás céljából. Társadalombiztosítás. Miként ismeretes, egyesületünk képviselői úgy az OTI, mint a MABI önkormányzatának irányító testületeiben megfelelő számmal helyet foglalnak és a jelentési év folyamán számos igen nagyjelentőségű kérdésben sikerült ,az egyesületünkben tömörült iparosság érdekeinek védelme mellett az ország haladását szolgálni. E helyen nem kívánjuk részletesen ismertetni azokat az OTI ügyviteli kérdéseket, amelyek napirenden szerepeltek, csupán nagy vonásokban a legfontosabb kérdéseket taglaljuk. Az 1928. évi XL. t.-c. értelmében az öregségi biztosítási ágazat négyszáz járulékhét után kezdi meg a 65. évet betöltött biztosítottak járulékának folyósítását. Ez a négyszáz hét immár eltelt és egyre fokozódó számban veszik a biztosítottak igénybe az öregségi járulékot. Ez a tény most már eldöntötte az iparosság egy részében felmerült azt a kérdést, vájjon nem lehetne-e, a súlyos terhekre való tekintettel, az öregségi ágazatot beszüntetni. Van azonban a kérdésnek mireánk nézve egy igen jelentős másik oldala is, ez pedig az öregségi ágazat tőketartalékainak elhelyezése. A most már több mint százmillió pengőre rugó tőke elhelyezésénél két szempontnak kell szerepet játszania: az egyik az elhelyezéssel kapcsolatban az értékállandóság biztosítása, a másik pedig, hogy az ipari termeléstől elvont hatalmas tőkék visszafolyjanak ugyanazokba a csatornákba, amelyekből kiszivattyúztattak. Az önkormányzat minden egyes tagja, munkavállalók és munkaadók képviselői egyaránt, minden határozatuk meghozatalánál ezt a két jelentős szem