Magyar Ipar, 1937 (58. évfolyam, 1-4. szám)

1937-05-05 / 1. szám

g­ lalkozott, különösen a vegyi fázisadó révén megadózta­tott vegyi készítményű papírok adójával. Ezenkívül az ugyane rendeletben szereplő művirágok adókérdésével. Mind a két kérdés a rendelet észrevételeink figye­lembevételével rendezt­etett a január 1-én életbelépett rendeletben. Ugyancsak közreműködtünk a cukrászipari termékek forgalmi adójának újabb rendezése tárgyában, amely szintén a múlt év végén lépett életbe és a cu­korkaipar bizonyos rétegeinek régi­ kívánságát teljesí­tette. 1937. júniusában készült el a faárak forgalmi adóváltsága reformjának tervezete, amellyel egyesüle­tünk ezidőszerint foglalkozik. Vámpolitika és devizakérdések. Külkereskedelmi politikánk irányában e jelentés idő­szakában lényeges változás nem állott be. Az a rendszer, amely mellett ma nemzetközi kereskedelmünk lebonyoló­dik, szinte szakadatlan tárgyalásokat igényel anélkül, hogy ezen tárgyalások eredményei a vámpolitika régeb­ben felhasznált eszközeire kiterjednének. A legkülönbö­zőbb államokkal folytak az utóbbi időkben az ilyirányú tár­gyalások, amelyek közül különösen Németországban és Ausztriában folytatódtak döntő fontosságúak iparunkra. Külkereskedelmi tekintetben Németországgal való forgal­munk a legfontosabb volt az elmúlt évben. Kerek szám­ban úgy behozatalunk, mint kivitelünk egy negyedrésze Németországgal bony­ol­ítta­to­tt le, amely így a természetes történeti fejlődés folytán legnagyobb vevőnk, Ausztria elé került. A Németországgal lebonyolított külkereskedel­münkben az ezzel az országgal fennálló fizetési mérle­günk egyensúlyi törekvése érdekében legnagyobb áldoza­tokat a magyar ipar kénytelen idézni és éppen a közfo­gyasztást szolgáló iparvállalatok kénytelenek a német iparnak nem egyenlő versenyviszonyok közt támasztott konkurrenciájával megküzdeni. Ausztriával való viszo­nyunk a behozatali engedélyek bőkezű kezelése dacára csökkenő volt. Az osztrák agráriusok elzárkózása Ausztriával való forgalmunkat teljesen megfosztotta régi fontosságától, bár ez az elzárkózás az iparcikkek ver­senyképességét is nagymértékben korlátozza. Olaszország­gal a lira devalvációra kétségkívül jelentékeny hatással van külkereskedelmi forgalmunk alakulására és bár az utóbbi hónapokban több fontos tárgyalás volt, a forga­lom kialakulása még nem végleges, bár az Olaszországba irányuló kivitelünk a behozatalhoz képest inkább kedve­zőnek mutatkozik. A romániai behozatal a múlt év őszén létrejött pót­­megállapodás által kapott irányt. A magyar kivitelben Románia az ötödik helyen áll, míg a behozatal terén a harmadik helyet foglalja el. Jugoszláviával az 1937. év első napjával életbe lépett kereskedelmi egyezmény ad keretet külkereskedelmi viszonyunknak. Sajnos, a magyar iparnak ide irányuló kivitele különösen a Jugoszláviában nagymértékben tért foglaló Németország ipari versenye folytán ütközik nehézségbe. Csehországgal, Franciaor­szággal,­­Svájccal a devalváció folytán szükségessé vált újabb megállapodások kötése. Revízió alá került a ma­gyar-bolgár egyezmény és legutóbb Törökországgal való kereskedelmünket szabályozó megállapodás. Meg kell em­lítenünk,­­hogy a Külkereskedelmi Hivatal a kereskedelmi és közlekedésügyi minisztérium hatásköréből a külügy­minisztérium hatáskörébe utaltatott át és vezetése Kun­­der Anal miniszteri tanácsos, elnök irányítása alá került. Iparunk nyersanyag-ellátása, valamint késztermékeink elhelyezési lehetőségei nagymértékben függnek ettől az intézettől, amelynek vezetője az ipar problémáival szem­ben eddig is nagy megértést tanúsított. Itt kell megemlí­tenünk a devizakérdés alakulását az elmúlt évben. Szá­mos országban véghezvitt devalvációval szemben Magyar­­ország megmaradt a pengő értékének tekintetében az egyedül helyes változatlanság álláspontján. Meg kell álla­pítanunk, hogy külkereskedelmünk és valutáris­­helyze­tünk alakulása ezen álláspontot igazolta. Itt kell megem­lékezni még arról, hogy egyes nyersanyag-behozatalunk éppen valutáris szempontból korlátozásnak vettetett alá. Közlekedési kérdések. Múlt évi jelentésünkben megemlékeztünk arról, hogy a MÁV a budapesti városi vámra és vidéki köve­zetvámokra nézve új tervezetet dolgozott ki, amelynek értelmében az átalányban kifizetett vám megváltásokat fuvardíj­pótlék formájában hárítaná át a szállító kö­zönségre. Tekintettel arra, hogy ez a kérdés egyes vál­lalatokra terhes volna, bár más oldalról a kövezetvám és városi vám kérdése bizony rendezésre szorul, ebben az ügyben mindezideig még döntés nem történt. Nagyobb fontosságú intézkedés volt a vasúti és hajózási válla­latoknak megállapodása, amelyben a német, osztrák, cseh, jugoszláv és magyar vasutak és az összes dunai hajó­vállalatok között jött létre, amelynek értelmében hajóstársaságok ezentúl nyilvánosan meghirdetett díj­szabással fognak dolgozni és titkos refakciókat csak a szerződő felek előzetes értesítése mellett fognak adni. Ez a megállapodás a vasúinknak az őket megillető áru­forgalmat biztosítani fogja és előreláthatóan rövid időn belül érvényre jut. A Postavezérigazgatóság egyesületünket a többi gazda­sági érdekképviselettel együtt múlt okt. 8-án értekez­letre hívta meg a 30 kg-on aluli gyorsáruküldemények­­nek a postai szállítás részére való biztosítása tárgyá­ban. A gazdasági érdekképviseletek szinte egyhangúan a tervezet ellen foglaltak állást és így a tervezet leke­rült a napirendről. A magyar vasutak állandó díjszabási bizottsága őszi ülését november 30-án, tavaszi ülését pedig So­pronban, június 11-én tartotta meg, amelyeken egyesü­letünk képviseltette magát. Biztosítási ügyek. A biztosító intézetekkel a gyáripar 1927-ben meg­állapodást létesített, amely különösen a gyári tűzbiztosí­tásoknál lényeges kedvezményt adott a gyárvállalatok­nak. Az ezen időpontban kötött biztosítások a folyó év­ben járnak le és az eddigi biztosítások meghosszabbítása vagy új biztosítás kötése szempontjából igen fontos, hogy az eddigi biztosítások megvizsgáltassanak és a vál­lalatokra nézve legcélszerűbben módosíttassanak. Erre való tekintettel, egyesületünk most foglalkozik olyan szer­vezet felépítésé­vel, amely díjtalanul áll a tagtársak ren­delkezésére biztosítások revideálása és tanácsadás céljából. Társadalombiztosítás. Miként ismeretes, egyesületünk képviselői úgy az OTI, mint a MABI önkormányzatának irányító testüle­teiben megfelelő számmal helyet foglalnak és a jelentési év folyamán számos igen nagyjelentőségű kérdésben si­került ,az egyesületünkben tömörült iparosság érdekeinek védelme mellett az ország haladását szolgálni. E helyen nem kívánjuk részletesen ismertetni azokat az OTI ügyviteli kérdéseket, amelyek napirenden szere­peltek, csupán nagy vonásokban a legfontosabb kérdése­ket taglaljuk. Az 1928. évi XL. t.-c. értelmében az öregségi bizto­sítási ágazat négyszáz járulékhét után kezdi meg a 65. évet betöltött biztosítottak járulékának folyósítását. Ez a négyszáz hét immár eltelt és egyre fokozódó szám­ban veszik a biztosítottak igénybe az öregségi járulékot. Ez a tény most már eldöntötte az iparosság egy részében felmerült azt a kérdést, vájjon nem lehetne-e, a súlyos terhekre való tekintettel, az öregségi ágazatot beszün­tetni. Van azonban a kérdésnek mireánk nézve egy igen jelentős másik oldala is, ez pedig az öregségi ágazat tőketartalékainak elhelyezése. A most már több mint száz­millió pengőre rugó tőke elhelyezésénél két szempontnak kell szerepet játszania: az egyik az elhelyezéssel kapcso­latban az értékállandóság biztosítása, a másik pedig, hogy az ipari termeléstől elvont hatalmas tőkék vissza­folyjanak ugyanazokba a csatornákba, amelyekből ki­­sziv­attyúztattak. Az önkormányzat minden egyes tagja, munkavállalók és munkaadók képviselői egyaránt, min­den határozatuk meghozatalánál ezt a két jelentős szem­

Next