Györgyi Kálmán szerk: Magyar Iparművészet 29. évfolyam 1926
1-2. szám - Ybl Ervin: A Corvin-árúház
A CORVIN-ÁRUHÁZ öt-három évtizeddel azelőtt, midőn építészeink hadat üzentek a régi stílusok alkalmazásának, egyik főérvük az volt, hogy művészietlen gondolat a régitől eltérő, modern architektonikus szükségleteket a letűnt stílusok nyelvén kielégíteni. Nemcsak az új anyagok és új érzések követelnek új formanyelvet, hanem az új szükségletek is. Sőt az volt a cél, hogy ezeket a szükségleteket minden részletükben az építész minél tökéletesebben kifejezze, hangsúlyozza. Vagyis teljesen ellene fordultak a régi stílusok kötöttségének. Annakelőtte az építészek a térképzésben és a plasztikus formálásban rejlő művészi gondolatot fölébe helyezték a célszerűségi követelményeknek, most az utóbbiak kifejezésében keresték úgy a térképzés, mint a plasztikus formálás artisztikus lehetőségeit. Modern architektusaink belülről kifelé építettek, de nem az önálló térgondolat hangsúlyozása, hanem a kívánt helyiségek helyes képzése és csoportosítása értelmében. Ez a szempont azonban csak a szabad térbe kerülő épületeknél érvényesülhetett a maga teljességében. Városokban, ezeknek zárt utcasoraiban, sőt terein is az építész a térképzés, még inkább a plasztikus formálás tekintetében meg van kötve. Itt nemcsak a régi stílusok hagyományai, hanem az azonos külső adottságok is előírják az építészeti gondolat szokásos megvalósulási lehetőségeit. Itt nincs helye a belülről kifelé való építésnek, itt a homlokzat legalább is olyan fontos, mint a belsőnek megoldása, sőt a városkép szempontjából egyedül a homlokzat lényeges. Nemcsak önmagában kell megkomponálni az épület arculatát, hanem művészi érzékű architektus a környezettel is összhangba óhajtja hozni a homlokzatokat. Nem kell tehát csodálkoznunk azon, hogy a múlttal gyökeresen szakítani kívánó modern építészek az 1900 körüli évek akaratos stílusújítása idején nehezebb feladatok előtt állottak zárt sorba kerülő építményeknél, mint a szabadon álló villáknál, családi házaknál, melyeknél teljesen szabadon érvényesülhetett a szükségletektől meghatározott, belülről kifelé való építés gondolata. Az utóbbiaknál ott lehet ablakot vágni a falba, akkorát és olyan alakút, amint a belső helyiség kívánja, a helyiségeket szabadon lehet egymás mellé fűzni, nem köt meg semmit az utcai homlokzat rendszere. Építészeinkben azonban később ismét fölébredt a határolt tér, a plasztikus forma önálló szépségének érzése, visszatértek az architektonikus komponáláshoz. Ugyanaz II I (IJ? Ii M ÍÜI III IBS Si >i jii I iBl! Ii IRTA YBL ERVIN