Szablya-Frischauf Ferenc szerk.: Magyar Iparművészet 36. évfolyam 1933

9–10. szám - Nádai Pál: Szines szobák

színes szobák PAUL KÁDAT: FARBIGE ZIMMER. Die s. д. „Functionelle Innenarchi-tektur'' kümmert sich ivenig um die Farben. Die moderne Innenarchitektur ist vor allem mit den. durch das neue Material bedingten Formenproblemen be-schäftigt. Trotzdem wird in gewissen Ländern, so besonders in Frankreich und England auf die Harmonie der Farben grosses Gewicht gelegt. Weisse H ände spielen eine bedeutend geringere Rolle als die im warmen Ton gehaltenen Wand­malereien. da sie die Heimlichkeit der Zimmer sichern. Bei den Engländern wurden die Bilder der schönsten farbigen Zimmer gesammelt und als Album veröffentlicht. Auch bei uns ist eine ähnliche, nach Farben strebende Tendenz bemerkbar, namentlich unter den Jüngsten. Das Preisausschreiben der Haupt-stadt Budapest für ein- und zweizimmerige Einrichtungen hatte erstaunlich farbige Interieurs zum Ergebnis. Ein Beweis dafür, dass der auch auf das Seelenleben der Inwohner Rücksicht nehmende heitere Wohnraum auch bei uns wieder seine Wiedergeburt hat. PAUL NÁD AI: COLOURED ROOMS. The so called „Functionary" furnishing tendency does not care for colours. The up to dat-e furnishing is preoccupied with problems of shape and form, forced to it by the neiv materials. Though in certain countries, especially in France and England the modern designers are concerned about the harmony of colours. There, white walls occupy a less important part than the warm tinted paintinys which assure the briyhtness of the roonis. The English published their most beautiful „Coloured Rooms" in an album. The tendency toivards the many coloured rooms сап be perceived especially at the younyer generation. The prize competition of the ,.Capital Budapest" produced an astonishingly large number of Coloured Interieurs for one and two roomed fiats. This proves that the bright rooms, which take the inner life of their inhabitants into consideration, are reappearing at us. A­z új berendezőművészet tíz év óta egyre ke­vesebbet törődik lakásunk színeivel. A fala­kon a hideg, de ragyogó világos, majdnem fehér, vagy tiszta fehér szín uralkodik. A bútorokon, szöveteken valami csíkozott, vagy egyszínű, de lehetőleg szürkés, kékes, sószínű bizonytalanság. Valamikor minden polgári csa­ládban volt egy sárgaszoba, egy zöld­ szalon, egy kék­ háló és minél nagyobb volt valamely társadalomban a lakáskultusz, annál vidámabb színek közt sétáltak a lakói. Még a háború alatt és a háború után is sokat mérlegelték a belső­berendezők , milyen színharmóniák adnak meg­nyugvást, frisseséget vagy örömérzéseket a modern embernek ? Minden lelkes iparművész buzgón merült bele az új színpszichológiába, amelynek alapelve az volt, hogy az emberi lélekben egy-egy szín egy-egy érzelmi húrt üt meg és a színek akkordja pedig tartósan képes egy-egy szobában felemelni a vidámság hangu­latába, vagy lenyomni a bánat mélységébe. Mindez szinte egy csapásra megszűnt a leg­újabb törekvésekkel. Az új anyagok : a fémcső, az üveg, a nikkel, a különféle csempék, stb., stb. elsősorban formaproblémáikkal izgatták a lakásberendezőt. Másfelől ragyogást vittek a szobákba. Ott, ahol sok az ablak, sok a napfény, sok az indirekt esti fény, ezek az anyagok csillámló felszínükkel amúgy is valami elegáns hatást vetítenek a szobatérbe. Minek tehát az ilyen lakásban idejét múlt fogalmakkal játszani, mint például: vidám falfestés, derűs szoba­sarok, művészi kép a falon ? A­mikor a fehér falfestés egymaga megold minden problémát. És a hamis okoskodást még tovább is fűzték. A fehérnek megvannak az árnyalatai, mon­dották. Lehet az egyik szoba csontfehér. A másik tejfehér, a harmadik tojásfehér. Lehet a háló dokkolva, a dolgozószoba lakkozva, a harmadik fehéren zománcozva. Az a fő, hogy a fehér az ő semleges mivoltában minden bútorral, lám­pával és szövettel jóbarátságot tart. A fehér az a szanatóriumi szín, melyen minden bacillus vesztét érzi. A fehér az a távolító szín, mely még a kis szobát is optikai csalással nagynak mutatja. A fehérben minden szín megvan elméletben. Minek akkor a fehér faltól eltérni ? — kérdezték a technikai szellemű modern lakásberendezők. Ahány állítás, annyi túlzás. A már széltében­hosszában kitapasztalt példák határozott tanú­ságokat adnak. A fehér színű falfestés nem szép, nem olcsó és nem célszerű. Ha tartósan, ha többszörösen van átfestve a fal, vagy éppen valamilyen lakkozással kezelve, drága az eljárás, melyet csak igen-igen ritkán fognak megújítani. Tehát az a tisztító művelet, melyet az új szoba­festéssel normál­ lakásban minden két-három évben elérünk, itt el fog maradni. A fehér szoba bizonyára nagyobbnak látszik, mint egy ugyan­ekkora sötétkék szoba. De vájjon azért több bútor fér-e el benne ? Az ilyen fehér szoba falai eltávolodni látszanak. De a csalás nem lehet célja a falfestésnek. A fehér fal ragyogó felület.

Next