Szablya-Frischauf Ferenc szerk.: Magyar Iparművészet 43. évfolyam 1940

Dr. Ujvári Béla: A finnek iparművészete

/7 (ff f Í1 fii к " /1 í 4 50632 v%ií A FINNEK IPARMŰVÉSZETE Az 1900-as évek elején a közszükségleti tárgyak és anyagok esztétikai hatásának fokozása érdekében megindított mozgalom, úgy látszik, csak a háború utáni évtizedekben hozta meg gyümölcsét. Az utolsó 20—30 év óta az iparművészet hatalmasat fejlődött; hatása alatt a sorozatban gyártott köz­szükségleti cikkek is esztétikusabbakká váltak. Ezek a jelenségek nem csupán a nagy iparművé­szeti múltra visszatekintő országokban tapasztal­hatók, hanem az önállóságukat a világháború után kivívott országokban, így többek között a testvéri Finnországban is. Sőt, talán ezekben a fiatalos lendülettel fejlődő országokban, ahol a történelmi stílusok nem hagytak oly mély nyomot, még jelen­tősebb a korszerű iparművészet szerepe. Finnország fejlett iparművészetét két nagy társa­ság működésének köszönheti, a „Finn Iparművészeti Társulat"-nak és az „Ornamo Egyesület"-nek. A Finn Iparművészeti Társulat munkásságát jobbára társa­dalmi téren fejti ki. Tagjai műgyűjtők és műpár­tolók ; szervezetei egész Finnországot behálózzák. A finn iparművészet népszerűsítéséhez nagyban hozzá­járult az, hogy a társaság évenként nagyobb mennyi­ségű alkotást felvásárol és azt tagjai között szétosztja. A Finn Iparművészeti Társulat tartja fenn, állami támogatással, a helsinkii iparművészeti iskolát, az ipai művészeti múzeumot. Az Ornamo Egyesület, az alkotó iparművészet egyesülete. Kiállításai irányítólag hatnak a finnországi iparművészet fejlődésére. Két nagy vezető egyesületen kívül 20 egynéhány kisebb-nagyobb egyesület áll közvetlenül, vagy közvetve az iparművészet szolgálatában. Céljuk részint az iparművészeti alkotások esztétikai tanul­mányozása, a népművészeti elemek gyűjtése, részint a népi iparból táplálkozó háziipar fejlesztése. A finn iparművészeti stílus törekvéseit vizsgálva, nemcsak a nemzetközi korszerű stílustörekvésekkel találkozunk, hanem megtaláljuk a nemzeti jelleg kidomborítását célzó irányokat is. A nemzeti stílus kialakításának nehéz kérdését a finn iparművészek is a népi alkotások tanulmányozása alapján gondol­ják megoldani. A kisebb iparművészeti és háziipari egyesületek munkássága ezen a ponton segíti elő az iparművészek munkálkodását. A Matta Egyesület a régi népi textilmunkák összegyűjtésével és tanul­mányozásával foglalkozva járult hozzá ahhoz, hogy a korszerű finn textiliákon színben is és formában is visszatükröződik a nemzeti jelleg. A 70 éve fennálló „Kézimunka Barátok Egyesülete" eleinte népi textiliákról készített mintadarabok másolataival, később az 1900-as évek folyamán a népi alkotások szellemében, de önállóan tervezett munkák terjesz­tésével szolgálta a nemzeti szellemű stílus kialakítá­sának ügyét. Ennek a sokirányú és kitartó munkásságnak meg van az eredménye. Az iparművészet ágazatai közül a finn nemzeti jelleg a legmélyebben a textiliákban jut kifejezésre. Igaz, ennek az ágnak volt a leg­gazdagabb a hagyománya is. A hosszúszálú szőnye­gek : a ryjyk évszázados művészete Impi Sotavalta és Viola Grasten faliszőnyegeiben nyer korszerű megfogalmazást. Az alakos ryjyk szellemét Maja Kansanen és Eva Brummer fogták meg legjobban. Maja Kansanen szőnyegein érezhető az ősi ryjyk meseszerű hangulata, formái szimbolikus jelentő­ségűek, de forma és színkompoziciója, továbbá formanyelve szempontjából inkább az expresszív képzőművészeti irányokkal mutat közösséget. Eva Brummer faliszőnyegein ezek az elemek kevésbbé érvényesülnek. Esztétikai hatásuk alapját inkább a folt és a színelosztásban kell keresnünk. A nemzeti stílus nemcsak a szőnyegeken tapasz­talható, hanem a mindennapi életben használatos textilneműek különböző válfajaiban is. Az egyes anyagok színharmóniája a népi szőttesek színeire, mintái a népi művészet díszítő elemeire emlékeztetnek. Találunk azonban olyan kísérletet is, amely a Finnországot jellemző növényvilág stilizált formáival ad a textilművészetnek sajátos nemzeti jelleget. A bútortervezés terén, a sajátos stílus jegyeit a végletekig (sokszor már a szegényesség határáig) leegyszerűsített formákban, tiszta, könnyen át­tekinthető szerkezetben jelölhetjük meg. A díszítő elemek szerepe a finn bútorokon el­enyészően csekély ; a dekoratív hatást az anyag textúrája, a szerkezet nyújtotta vonal és tömeg­ritmus adja meg. A textil mellett talán legfejlettebb Finnország kerámiája. Az „Arábia", „Kupittan", „Kera" a karhulai és rihimäki műhelyek részint dísztárgyak előállításával, részint sorozatban előállított haszná­lati tárgyak készítésével foglalkoznak. A kerámiai dísztárgyakat, valamint a használati eszközöket formailag szintén az egyszerűség jellemzi. Yázáik asztalkészlcteik egyes darabjai formájukat tekintve az ősi edényformákra emlékeztetnek; kerülik a mozgalmas és különleges profilt, tömeg- és forma­ritmust. Törekvéseiket inkább az jellemzi, hogy alkotásaikon fokozottabban érvényesül az egyszerű formák közvetlen szépsége. Ez a szempont vezeti a finn keramikusokat a tárgyak díszítésében is. A mázak színe, anyaga, az égetési eljárások adta szépség jobbára az egyetlen díszítő eszközük. Díszítő elemeket vagy alakokat nem igen használ­nak. Nagy szeretettel mélyednek el az anyag nyúj­totta szépségek kiaknázásában. Tömör, szinte robusztus tömeg- és formahatású vázáik egyetlen dísze az üveg anyagában lévő légbuborékok meg­számlálhatatlan sokaságának finom fény- és tónus­hatása. Alvar Aalto virágvázáit merész ívelésű kör­vonalak jellemzik. A hullámzó üvegfal szeszélyes fény- és árnyékjátéka, a perem sötét, határozott rajzú körvonala finoman cseng össze. Csiszolt üveg­tárgyak legtöbbje az öltözködő asztal szolgálatában áll, alakos díszítésűek. Formanyelvük az expresz­szionista irányok formanyelvévei mutat közösséget. Nagy tömegű, leegyszerűsített foltjuk sok esetben, sem a díszített tárgy finom körvonalú formájával, sem pedig az üveg anyagával nincsen összhangban. Találunk azonban ezen a téren finom megoldásokat is : Gunnel Nymán finom vonalritmusú hamu­1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék