Szablya-Frischauf Ferenc szerk.: Magyar Iparművészet 46. évfolyam 1943
Krónika - Kiállítások
dóknál a fehér világítást és ragaszkodik a teljesen megvilágított színpadhoz. Sok tudást igénylő kérdés a jelmez. A jelmez karakterizáló erejével nemcsak öltözteti a színészt, nemcsak pompájával hat, hanem színeiben és formájában is ki kell fejeznie viselőjének egyéniségét. Itt is csak másodrangú a kortörténeti ismeret. Sok darab nincsen helyhez vagy korhoz kötve, sőt bizarr világban játszódik, pl. Shakespeare „Téli regé"-je. Ebben a cseh parasztok tenger mellett lakó pásztorok, tehát nem lehetnek korhű cseh népviseletben. Vagy a szentivánéji görögök, kiknek csak nevük görög. Ugyancsak más a helyzet az úgynevezett kiállításos produkcióknál, ahol kizárólag a külső dekorativitás a fontos, pl. az operetteknél és revüknél. Talán megint a balett adja itt is a tervezőnek a legnagyobb lehetőséget. A táncruhának is van kötöttsége, de nem olyan mértékben, mint a prózánál vagy az operánál. Melyik tervező nem ismeri Baksz csodálatos jelmezterveit? Csak kevés tervező meri állítani, hogy Baksz fantáziája nem volt hatással munkájára. A színpadtechnika az utóbbi húsz év alatt nagy fejlődésen ment át. A forgószínpad (többszázéves japán találmány) már majdnem a múlté. Ma a sülylyedő, vagy liftszínpad, a tolószínpad s mint kísérlet a köztérszínpad számít újnak. Ezen a téren a német és amerikai színpad és a nagy olasz operaházak vezetnek. Némely, ilyen túl modernül felszerelt színpad azonban már annyira komplikált, hogy technikai lehetőségeinek teljes kihasználása sokszor majdnem lehetetlen. A színpadkép fejlődésének vizsgálatánál végeredményben megállapítható, hogy azt az igazi tehetségek fogják mindig előbbre vinni. HORVÁTH JÁNOS • KRÓNIKA* A MAGYAR MŰVÉSZKÉPZÉS FELADATAIRÓL ÉS A MAGYAR MŰVÉSZET ÚTJÁRÓL feltűnést keltő nyilatkozatot tett dr. Szinyei Merse Jenő kultuszminiszter a Transkontinent Press munkatársa előtt; a miniszter nyilatkozatában a következőket mondja: Teljes hittel hisszük, hogy a mostani gigantikus küzdelemből megtisztulva és újjászületve bontakozik ki az új, egészséges európai és benne a magyar élet. Az újjászületéshez azonban nem elegendő a fegyverek harcbavetése és a véráldozat, ha nem követi majd a lélek, az emberi szellem megtisztulása. Kötelességünk, hogy a lehető legnagyobb métékben segítsük elő a magyar szellem nemzeti hagyományainak érvényesülést és a faji géniusz kiteljesedést. Művészképzésünknek az az elsőrendű feladata, hogy a magyar képzőművészet régi és közelmúltbeli hagyományait átörökítse a soron következő nemzedékre. Európában éltünk és élünk, tehát nem zárhatjuk be kapuinkat az új és külföldi áramlatok elől, de ezeket a magyar szellem sajátosságai szerint kell magunkévá tennünk. Elsőrendű törekvésünk, hogy ifjú művészeink magyarságukban teljesen felvétezve kerüljenek a külföld művészeti gócpontjaiba. Ezért fontos, hogy elmélyítsük ifjú művésznemzedékünkben a magyar nemzeti és népi hagyományokat, a hazai földnek és tájaknak, a nép műveltségének, művészetének megismerését és átélést. Részünkről csak a magyar humuszból fakadt művészet jelent igazi értéket az emberiségnek, amint azt éppen a berlini kiállítás sajtóvisszhangja erősítette meg. Művészetünk európai jelentősége is csak akkor szökik csúcspontjára, ha eredeti magyar világképet tud kifejezni. TOLTI ISTVÁN a nagybányai művészkolónia egyik megalapítója, a magyar művésztársadalom kiemelkedő egyénisége a közelmúlt napokban töltötte be 70. életévét. A kiváló művész alkotó tehetségének teljességével dolgozik s éppen az idei könyvnapoknak széles körökben nagy érdeklődéssel várt eseményeként ígérkezik a nagybányai művésztelep létrejöttéről, belső életéről és szerepéről készülő könyve. Ez a könyv — miként Rétinek minden írása — nemcsak a művész- és művészettörténésztársadalom körében talál majd meleg fogadtatásra és megfelelő értékelésre, hanem mindazoknál is, akiknél a szellemes, színes, tartalmas és gondolatokban gazdag írásnak becse és értéke van. A kiváló művészírónak ez a könyve újabb tanúságtétele lesz annak, hogy Réti István úgy az ecsetnek, mint a tollnak ihletett lelkű, hivatott mestere. A magunk részéről igaz szeretettel, tisztelettel köszöntjük és legőszintébb jókívánságainkkal keressük fel 70. születésnapja alkalmából. IFJ. PAYER JÓZSEF okl. építő iparművészt, Társulatunk közszeretetben álló, agilis művészeti titkárát végleges iparos-tanonciskolai tanárrá nevezte ki a székesfőváros polgármestere. A kinevezés őszinte örömet keltett mindazokban, akik Payer József képességeit, személyi és tárgyi értékeit ismerik. A kinevezéshez, amelyben kiváló szorgalmának és tudásának elismerését kell látnunk, őszinte szívből sok szerencsét kívánunk. • KIÁLLÍTÁSOK • AZ I. ORSZÁGOS MAGYAR KERAMIKAI KIÁLLÍTÁS 1942. december hó 31-én zárta be kapuit. Az a két hónap, amely az idei karácsonyi szezon iparművészeti eseményét ezzel a kiállítással és december hó folyamán a hozzákapcsolódó szokásos általános iparművészeti karácsonyi kiállítással kitöltötte, méltán sorakozik hazai iparművészetünk kivételes jelentőségű sikerei közé. Érdekes tapasztalat volt a keramikai kiállításon, hogy milyen rendkívüli érdeklődéssel fordult a nagyközönség porcellánművészetünk felé és hogy ennek meglepő és kitűnő eredményeit mennyire értékelte, arra jellemző, hogy a viszonylag olcsó parcellánművek nem egészen két hónap alatt 30.000 pengős kiállítási eladási keretet értek el, az egész kiállítási forgalom pedig kb. 65.000 pengő volt. 2