Magyar Iparművészet, 1999 (6. új folyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám
1999/2 ^ 30. oldal Bálrendezői jelvények a századfordulón 1 Ma már számos olyan tárgyat őriznek múzeumaink, amelyek valamikori funkcióját, egykori szerepét nem ismerjük, amelyek azonban nem csak művelődéstörténeti kuriózumok, hanem kordokumentumok is egyben. Noha a hajdan betöltött funkció mára már elenyészett, egykorú feljegyzésekből, emlékezésekből fény derülhet e tárgyak eredetére, használatára. Ezúttal régvolt bálok nélkülözhetetlen apró kellékével, a cotillonokka, a bálrendezői jelvényekkel foglalkozunk. A bál mint fontos társadalmi esemény a 19. században vált általánossá. Az 1814—15-ös bécsi kongresszus nagyszabású rendezvényekkel, így bálokkal is összekapcsolódott. Ez az alkalom, és persze minden ilyenfajta társas összejövetel nem csak az uralkodócsalád tagjainak reprezentatív felvonulását, jelenlétét, hanem a társadalmi elit képviselőinek bemutatkozását is jelentette. Azon kívül, hogy a fiatalok számára ismerkedési lehetőséget, és egyáltalán a társasági életbe történő bevezetést, első bemutatkozást jelentette, fontos társadalmi esemény volt. Különösen azt követően, hogy kialakult a bálok igazi időszaka, a báli évad, amely lényegében a farsanggal esett egybe. Középkori eredetre vezethetők vissza a részben vallásos, részben népi színezetű karneválok, amelyek a téltemetéssel függtek össze, harsányan hirdetve a tavasz közeledtét, a természet megújhodását. Később a farsangi bálok is voltaképpen ezek időpontjához kapcsolódtak, s két típusuk alakult ki: a maskarabál és a kosztümös bál, mely utóbbi a bécsi kongresszus idejétől dívott. A báloknak sajátos, kialakult és évtizedeken át változatlanul megőrzött ceremóniájuk volt, és a jelmezeken vagy a legújabb divatot tükröző öltözeteken kívül kelléktárukhoz számos tárgy hozzátartozott: itt most nem csak az öltözetet kiegészítő legyezőkre, a báli eseményről értesítést adó plakátokra, hirdetésekre, a különösen a hölgyek választását igyekezvén megkönnyíteni - kosztümökre, a karneváli cikkekre specializálódott cégek reklámjaira, felhívásaira, a divatrajzokra, hanem számtalan kis apróságra gondolunk, melyeket igényesen, szellemdúsan és hihetetlen odafigyeléssel, figyelmeséggel készítettek el: ilyenek voltak a táncrendek, amelybe a hölgyek beíratták partnerük nevét a megfelelő táncház, a báli emléktárgyak és a cotillon-rendek. E tárgyakból mára viszonlyag kevés maradt - éppen sérülékenységük, apróságuk, egykori használatbavételüknek tulajdoníthatóan -, mégis került belőlük szerencsére közgyűjteményekbe is, így a Magyar Nemzeti Múzeumba, az Iparművészeti Múzeumba. A cotillonnak - a szó a francia nyelvben alsószoknyát jelöl - mint táncnak az eredete a 18. századra nyúlik vissza, igazi, változatos társastánccá azonban a 19. században vált és báli ajándékkal kapcsolódott össze. Az előkelő bálokon a cotillon volt a fénypont lényegében az 1860 és 1914 közötti korszakban. Az 1920—30-as évektől Bálrendezői jelvények / Ball-organisers' badges 19/20. század