Magyar Iparművészet, 1999 (6. új folyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám
A Magyar Iparművészeti Főiskola Iparművészet Mesterképzési Programja (DLA) A TELJES PROGRAMOT ISMERTETŐ TÖBB MINT 30 OLDALAS TANULMÁNY MAGÁBAN FOGLALJA VALAMENNYI FELSOROLT OKTATÓ SZAKMAI ÉLETRAJZÁT, AMELY A KÖZÉP-EURÓPAI EGYETEMI OKTATÁSBAN ELNYERT KIEMELKEDŐ HELYZET EGYIK MINŐSÉGI GARANCIÁJA. AZ OKTATÁS ÉVFOLYAMONKÉNT 6-8 FŐVEL, HÁROM ÉVFOLYAMBAN ÖSSZESEN 18-24 FŐVEL ALAPPROGRAMKÉNT, AZ 1998/1999. ESZTENDŐBEN MEGINDULT. AZ EREDMÉNYEKRE FOLYAMATOSAN VISSZATÉRÜNK. 1 A Magyar Iparművészeti Főiskola (MIF, 1998 óta egyetem) DLA (Doctor of Liberal Arts) programvezetője Schrammel Imre (porcelántervező). A két alprogramot Bohus Zoltán (üvegtervező), illetve Simon Károly (ipari formatervező) vezeti. A két továbbképzési programban részt vevő tanárok: Kézműves (1. számú), Polgár Csaba (textiltervező), Horváth Márton (üvegtervező), Péter Vladimir (fémműves tervező), dr. F. Dózsa Katalin (művészettörténész), Király József (belsőépítész). Tervezőművész (2. számú): Lisztes Gábor (építészmérnök), Klein Sándor (matematikus, pszichológus), dr. Kaucsek György (mérnök, munkapszichológus), dr. Müller Ferenc (építészmérnök), dr. Ferencz István (építésztervező), Molnár Gyula (grafikus). Az 1. számú alprogram a kézműves művészettel foglalkozik: koncepció, a gyakorlati szakmai továbbképzés céljai és metodikája, felvételi követelmények, a jelöltek száma, a működés fontosabb tárgyi-dologi és pénzügyi feltételei, együttműködési lehetőségek, a programban részt vevő mestertanárok, témavezetők és oktatók ismertetése. A 2. számú alprogram a tervező műfajokkal foglalkozik: koncepció, a szakelméleti kurzusok tematikája és előadói, a tervezőművészi gyakorlat továbbképzési céljai és metodikája, a tanulmányi követelmények jellege és mértéke, a teljesítmények ellenőrzésének és minősítésének rendje, felvételi követelmények, a jelöltek létszáma, együttműködési lehetőségek, a programban részt vevő mestertanárok, témavezetők és oktatók ismertetése. .——----------ZZZJT raZ 1997/2/B/lszámú állásfoglalásara. a mesterképzési iskola Iparművészet muve alkalmassagaire és mesterfokozat Budapest, 1991 április 22. elismerte. A PROGRAM TARTALMA ÉS ELVI ALAPJAI A Magyar Iparművészeti Főiskola művészeti igénnyel folytatott gyakorlati és elméleti környezet-, tárgy- és kommunikációs alkotó tevékenységre képez, egyetemi szinten. Az iparművészeti alkotótevékenység fejlesztése érdekében mester- és doktori képzést kíván indítani és e program benyújtásával pályázik az iparművészet területén a doktori (PhD) és a mesterfokozat (DLA) odaítélésének jogára. A Magyar Iparművészeti Főiskola az iparművészképzés legmagasabb szintű hazai fóruma. Oktatási tevékenységében, művész és tudós tanárai révén műterem és műhelyrendszerével egy helyen fogja össze a közvetlen alakításra nevelés módszereit, a tervezést és annak gyakorlati megvalósítását, illetőleg mindezek elméleti ismereteit. Egyetemi intézményként saját területén kutatótevékenységet is folytat, így a posztgraduális képzés megteremtéséhez megfelelő adottságokkal rendelkezik. A két alprogram a közvetlen alakításra nevelés módszereinek szakonkénti részletezését, illetőleg a tervezés módszertanának általános - minden szakmában előforduló -, illetőleg szakmai specialitások szerinti eltérésének ismeretanyagát tartalmazza. Az egyedi mű közvetlen személyes jellegű alkotófolyamatban történő kézműves megvalósítása és a sorozattermék gyártási folyamatokban és technológiák révén tervek, tervezői műveletek alapján történő előállítása, valamint az ezekkel kapcsolatos esztétikai, szakesztétikai, szaktörténeti és technológia elméleti tevékenység alapvetően különböző művészi képességeket, képzettséget és alkotói módszereket követel. A program az alprogramok között a közös témákon és együttműködésen kívül a feladatoktól is függő átjárhatóságot tesz lehetővé. A posztgraduális képzés doktori és mesterképzési formájának kimunkálása azért is aktuális feladat, mivel a modern felfogás napjainkra minden irányban átlépte a hagyományos iparművészet határait. Ma e tevékenységek territóriumát egy képzeletbeli háromszög területére vetítve képzelhetjük el, melynek csúcspontjait a művészeti, a mérnöki és a kommunikációs tevékenységek alkotják. Külön-külön viszgálva a tevékenységek sajátosságait, három egymástól merőben eltérő jellemző tulajdonságot emelhetünk ki. a) A művészeti alkotás legfőbb célja az egyszeri és megismételhetetlen mű létrehozásán keresztül a valóság érzelemkeltő transzformálása. b) A mérnöki tevékenység lényege - a definiálhatóság és az optimális hasznosság jegyében - a megismételhetőség. c) A kommunikáció a gondolatok verbális és képi közvetítése, egyezményes jelekké alakítása. Minden iparművész alkotó e három különnemű tevékenység közös nevezőjét keresi és ezek valamilyen arányú szimbiózisát valósítja meg. A képzés lényege, hogy tudatosítsuk e három tulajdonság egyidejű jelenlétét az alkotásokban, függetlenül azok céljától és a többi jelentéshordozó réteg megformálásának igényét is felkeltsük. A felsoroltak művelése csak a képi nyelv biztos tudásán alapulhat, akár haszonelvű vagy lélekfeltáró irányú alkalmazásra irányul. Más megközelítésben: az iparművészet tárgyak és jelek alkotása, mely az ember kettős természetéből fakadóan mind az értelemre, mind az érzelemre hat. A Magyar Iparművészeti Főiskolán a hagyományos iparágakra épülő oktatásból - tehát az építészeti, a textiles, a keramikus, az üveges, az ötvös, a grafikus és a formatervező - lépünk to- 73. oldal 1999/1 ^