Magyar Iparművészet, 2001 (8. új folyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám
MILLENNIUM Százhalombattai templomok ÉVEKKEL KORÁBBAN, AMIKOR FOLYÓIRATUNKBAN A MAGYAR IPARMŰVÉSZET EGYES, HAGYOMÁNYOSAN KÖZISMERT SZAKTERÜLETEIT TEKINTETTÜK ÁT EGY-EGY LAPSZÁMBAN, KÍSÉRLETET TETTÜNK ARRA IS, HOGY A HAGYOMÁNYOS MEGRENDELŐK KÖRÉBŐL AZ EGYHÁZAKRÓL IS NÉMI KÉPET NYÚJTHIASSUNK. MEGLEPŐDVE BUKKANTUNK EGY FOTÓGYŰJTEMÉNYRE, AMELY AZ 1945 UTÁN ÉPÜLT ÚJ TEMPLOMOKRÓL KÉSZÜLT. Időnként azóta is bemutattunk egyet-egyet elsősorban jellegzetes építészeti és térkialakítási, művészeti értékei miatt. A SZAKRALITÁS VALÓSÁGOS MEGÉRTÉSE, JELENLÉTE VAGY HIÁNYA A HUSZADIK SZÁZADVÉG KÜLÖNBÖZŐ TÁRSADALMAINAK TAGADHATATLAN PROBLÉMÁJA LETT. A GONDOLATKÖR SZÁMOS TUDÓST ÉS GYAKORLÓ TANÁRT, VIDÉKI ÉS VÁROSI KÖZÖSSÉGEKÉRT FELELŐS EMBEREKET FOGLALKOZTAT. HÚSVÉT TÁJÁRA MEGJELENŐ EZ ÉVI ELSŐ SZÁMUNKBAN GONDOLATÉBRESZTŐNEK SZÁNJUK AZ E TÉMÁVAL FOGLALKOZÓ ÍRÁSOKAT ÉS ILLUSZTRÁCIÓKAT. Beszélgetés Finta József építész úrral (1999. MÁRCIUS 17.) • ... azonkívül, hogy nagyapám kalotaszegi református esperes volt, és a családnak „rendesebb” része is pap lett, számomra maga a templom vagy a templom közelsége evidencia volt, főleg, amikor Kalotaszegen nyaraltam. Két nagynéném férje is, unokaöcsém is Kalotaszegen voltak református papok. Én kilencéves koromig minden nyaramat falun töltöttem, és ott mindig templom mellett álltak a parókiák. [...] Gyermekkori nyaraimon, azaz ’56 után minden évben hazatértem Erdélybe, szintén mindig parókiára. Kolozsvárott a Farkas utcában laktunk a református templom mellett - édesapám a kollégiumban tanított. Aztán Pesten a Medgyaszay által tervezett templom mellett laktunk, a mostani Október 23. utcában. Úgyhogy a templom, a templom közelsége - akár még építészeti szempontból is - meghatározója volt életemnek - bár akkor még nem foglalkozhattak az építészek a templomokkal, templomtervezés szinte nem is létezett. Nem ez az első templomom, amit terveztem, ez a bizonyos százhalombattai templom. Két másikat is terveztem, az egyik Kolozsvárott meg is épült (de tökéletesen eltorzított formában), mert a Ceausescu-érában terveződött, és nem lehetett tornyot csinálni az utca felé, meg kellett fordítani a bejáratot. Egy helyi építész intézte a honosítást, és én azóta sem néztem meg, annyira eltorzult az egész, mégis ez volt az első templomtervem. Horvátországban Csáktornyára nemrég terveztem egy baptista központot, ez egy nagy volumenű dolog volt, de hogy mi lett belőle, nem tudom. Félig készen - fotón - még láttam, de azóta eltűntek a horvát partnereink, és nem tudom, mi van vele. Ez egy elég nagy volumenű baptista teológia és templom volt. Most azért kedves számomra ez a százhalombattai, mert ez úgy épül meg, ahogy terveztem, remélem, rövidesen látni is fogom a megvalósulást. Örülök, hogy centrális templomot tervezett, Építész Úr! Erről Fülep Lajos is beszélt annak idején, hogy a protestánsokban, ezen belül a reformátusokban is „egy kép” él, egy katolikus templomkép. Milyen igénnyel lépett fel a gyülekezet, s mit javasolt Ön? Hogy sikerült ez a centrális tér? - Valójában az, hogy egy centrális tér jöjjön létre, erre én vágytam. Bár az én templomképeimben is olyanok élnek, mint a Medgyaszay-templom. Az ott egy kicsit átmeneti állapotot képvisel, mert hagyományos elrendezése mellett meglehetősen széles templom. A Szilágyi Dezső téri templom centrális jellegű. A Farkas utcai, kolozsvári gótikus templom valaha katolikus volt, és egyértelműen hossztengelyes csarnoktemplom, vagy a számomra oly kedves magyarbikali templom szintén gótikus alapokra és szentélyre épült. Ez a bizonyos tipikus kalotaszegi templomtípus szintén hosszanti elrendezésű, ahol elég furcsán jelenik meg, mindig az oldalfalon van a szószék, és előtte az úrasztala, tehát egy bizonyos centrális funkcióra törekszik a hosszhajós elrendezés. Itt, Százhalombattán a telek nagyon szűkös volt, és abba az irányba vezetett, hogy ez a templom centrális legyen. Az elképzelés a rendezési tervben is az volt, hogy Százha 2001 /12. oldal lombattán egy katolikus és egy református templom, a főtéren egymással szemben épüljön fel, ahogy ez illik, ahogy ez szokás. A város - nem akarom kommentálni, úgy döntött: két templom a platón, a százhalombattai akropoliszon sok. Makovecz Imre katolikus templomát így hátratolták ötven méterrel. A református templomnak a kultúrház, a könyvtár mellett, lejjebb a dombon adtak helyet. Szerencsére ez a hely sem rossz. A város kapcsolata a templomépítéssel jó értelemben változott, nem csupán tetszik nekik, amit csináltunk, de nagyon sok pénzt is adtak rá. Ugyanaz a városi vezetés, amelyik a két templomot eltolta a tértől, most példásan tisztességes volt. A templom megépítéséhez szükséges 80-90 milliónak szinte a felét, 40 százalékát ők adták. Nagyon szép dolog ez Százhalombatta vezetése részéről. A telek viszont nagyon kicsi lett. A ház most egy centrális, oktogonális épület, még így is rálóg egy kicsit a mai gyalogútra. Kényszerűségből még azt is meg kellett tennünk, hogy a lelkészlakást, a gyülekezeti termet, a vendégszobát le kellett tegyük a földszintre, és erre rá kellett helyeznünk a szakrális részt, tehát a templomot. Ám én örültem ennek a kényszernek, többek között azért is, mert meg tudtam emelni a templomot, követve a számomra is kedves emlékű kolozsvári Bethlen-bástya arányát. Frázisnak hat, de tiszteletben tartva Makovecz építészetét - az ő épületével kissé „perelve” - a megemelt templom arányaival „az erős vár a mi Istenünk” elvét Százhalombatta, Szent István tér / Százhalombatta, Saint Stephen Square 1999-es állapot