Magyar Iparművészet, 2001 (8. új folyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám

MILLENNIUM Százhalombattai templomok ÉVEKKEL KORÁBBAN, AMIKOR FOLYÓIRATUNKBAN A MAGYAR IPARMŰVÉSZET EGYES, HAGYOMÁNYOSAN KÖZISMERT SZAKTERÜLETEIT TEKINTETTÜK ÁT EGY-EGY LAPSZÁMBAN, KÍSÉRLETET TETTÜNK ARRA IS, HOGY A HAGYOMÁNYOS MEGRENDELŐK KÖRÉBŐL AZ EGYHÁZAKRÓL IS NÉMI KÉPET NYÚJTHIASSUNK. MEGLEPŐDVE BUKKANTUNK EGY FOTÓGYŰJTEMÉNYRE, AMELY AZ 1945 UTÁN ÉPÜLT ÚJ TEMPLOMOKRÓL KÉSZÜLT. Időnként azóta is bemutattunk egyet-egyet elsősorban jellegzetes építészeti és térkialakítási, művészeti értékei miatt. A SZAKRALITÁS VALÓSÁGOS MEGÉRTÉSE, JELENLÉTE VAGY HIÁNYA A HUSZADIK SZÁZADVÉG KÜLÖNBÖZŐ TÁRSADALMAINAK TAGADHATATLAN PROBLÉMÁJA LETT. A GONDOLATKÖR SZÁMOS TUDÓST ÉS GYAKORLÓ TANÁRT, VIDÉKI ÉS VÁROSI KÖZÖSSÉGEKÉRT FELELŐS EMBEREKET FOGLALKOZTAT. HÚSVÉT TÁJÁRA MEGJELENŐ EZ ÉVI ELSŐ SZÁMUNKBAN GONDOLATÉBRESZTŐNEK SZÁNJUK AZ E TÉMÁVAL FOGLALKOZÓ ÍRÁSOKAT ÉS ILLUSZTRÁCIÓKAT. Beszélgetés Finta József építész úrral (1999. MÁRCIUS 17.) •­­ ... azonkívül, hogy nagyapám kalotaszegi református esperes volt, és a családnak „ren­desebb” része is pap lett, számomra maga a templom vagy a templom közelsége evidencia volt, főleg, amikor Kalotaszegen nyaraltam. Két nagynéném férje is, unokaöcsém is Kalo­taszegen voltak református papok. Én kilenc­éves koromig minden nyaramat falun töltöt­tem, és ott mindig templom mellett álltak a parókiák. [...] Gyermekkori nyaraimon, azaz ’56 után min­den évben hazatértem Erdélybe, szintén min­dig parókiára. Kolozsvárott a Farkas utcában laktunk a református templom mellett - édes­apám a kollégiumban tanított. Aztán Pesten a Medgyaszay által tervezett templom mellett laktunk, a mostani Október 23. utcában. Úgy­hogy a templom, a templom közelsége - akár még építészeti szempontból is - meghatáro­zója volt életemnek - bár akkor még nem fog­lalkozhattak az építészek a templomokkal, templomtervezés szinte nem is létezett. Nem ez az első templomom, amit terveztem, ez a bizonyos százhalombattai templom. Két má­sikat is terveztem, az egyik Kolozsvárott meg is épült (de tökéletesen eltorzított formában), mert a Ceausescu-érában terveződött, és nem lehetett tornyot csinálni az utca felé, meg kel­lett fordítani a bejáratot. Egy helyi építész intézte a honosítást, és én azóta sem néztem meg, annyira eltorzult az egész, mégis ez volt az első templomtervem. Horvátországban Csáktornyára nemrég terveztem egy baptista központot, ez egy nagy volumenű dolog volt, de hogy mi lett belőle, nem tudom. Félig ké­szen - fotón - még láttam, de azóta eltűntek a horvát partnereink, és nem tudom, mi van vele. Ez egy elég nagy volumenű baptista teo­lógia és templom volt. Most azért kedves szá­momra ez a százhalombattai, mert ez úgy épül meg, ahogy terveztem, remélem, rövidesen látni is fogom a megvalósulást. Örülök, hogy centrális templomot tervezett, Építész Úr! Erről Fülep Lajos is beszélt annak idején, hogy a protestánsokban, ezen belül a refor­mátusokban is „egy kép” él, egy katolikus temp­lomkép. Milyen igénnyel lépett fel a gyülekezet, s mit javasolt Ön? Hogy sikerült ez a centrális tér? - Valójában az, hogy egy centrális tér jöjjön létre, erre én vágytam. Bár az én templom­képeimben is olyanok élnek, mint a Medgya­­szay-templom. Az ott egy kicsit átmeneti ál­lapotot képvisel, mert hagyományos elrende­zése mellett meglehetősen széles templom. A Szilágyi Dezső téri templom centrális jellegű. A Farkas utcai, kolozsvári gótikus templom valaha katolikus volt, és egyértelműen hossz­tengelyes csarnoktemplom, vagy a számomra oly kedves magyarbikali templom szintén gó­tikus alapokra és szentélyre épült. Ez a bizo­nyos tipikus kalotaszegi templomtípus szintén hosszanti elrendezésű, ahol elég furcsán jele­nik meg, mindig az oldalfalon van a szószék, és előtte az úrasztala, tehát egy bizonyos cent­rális funkcióra törekszik a hosszhajós elren­dezés. Itt, Százhalombattán a telek nagyon szűkös volt, és abba az irányba vezetett, hogy ez a templom centrális legyen. Az elképzelés a rendezési tervben is az volt, hogy Százha­ 2001 /1­­­­2. oldal lombattán egy katolikus és egy református templom, a főtéren egymással szemben épül­jön fel, ahogy ez illik, ahogy ez szokás. A vá­ros - nem akarom kommentálni, úgy döntött: két templom a platón, a százhalombattai akro­­poliszon sok. Makovecz Imre katolikus temp­lomát így hátratolták ötven méterrel. A refor­mátus templomnak a kultúrház, a könyvtár mellett, lejjebb a dombon adtak helyet. Sze­rencsére ez a hely sem rossz. A város kapcsola­ta a templomépítéssel jó értelemben változott, nem csupán tetszik nekik, amit csináltunk, de nagyon sok pénzt is adtak rá. Ugyanaz a vá­rosi vezetés, amelyik a két templomot eltolta a tértől, most példásan tisztességes volt. A templom megépítéséhez szükséges 80-90 mil­liónak szinte a felét, 40 százalékát ők adták. Nagyon szép dolog ez Százhalombatta vezeté­se részéről. A telek viszont nagyon kicsi lett. A ház most egy centrális, oktogonális épület, még így is rálóg egy kicsit a mai gyalogútra. Kényszerűségből még azt is meg kellett ten­nünk, hogy a lelkészlakást, a gyülekezeti termet, a vendégszobát le kellett tegyük a földszintre, és erre rá kellett helyeznünk a szakrális részt, tehát a templomot. Ám én örültem ennek a kényszernek, többek között azért is, mert meg tudtam emelni a templomot, követve a számomra is kedves emlékű kolozsvári Beth­­len-bástya arányát. Frázisnak hat, de tisztelet­ben tartva Makovecz építészetét - az ő épüle­tével kissé „perelve” - a megemelt templom arányaival „az erős vár a mi Istenünk” elvét Százhalombatta, Szent István tér / Százhalombatta, Saint Stephen Square 1999-es állapot

Next