Magyar Iparművészet, 2003 (10. új folyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám
Kedves Olvasó! Folyóiratunk elmúlt évi utolsó számában N. Dvorszky Hedvig művészettörténész meghatott hangú búcsút vett főszerkesztői tisztétől, olvasóitól és közvetlen munkatársaitól. Felelevenítette a közös lapalapítás romantikus időszakát, a tíz évvel ezelőtti szándékokat, a lap iránt tanúsított szakmai és közönségérdeklődést. Örömmel vett részt a maradandó értékek rögzítésében és a figyelemfelkeltésben. Mindezt teljes joggal tehette. N. Dvorszky Hedvig ugyanis valószínűleg az az egyetlen magyar művészettörténész, aki a hazai iparművészet tucatnyi mesterségének jelenkorát összefüggéseiben is a legmélyebben ismeri. Az eltelt tíz év több mint negyven lapszámának létrehozásával pedig szinte felbecsülhetetlen értékű szerkesztő-szervező-dokumentáló munkát végzett. Ferenczy Noémi-díja indoklásának is ez volt az egyik legfontosabb érve. Legyen ez az írás hát a személyes és a közös köszönet: a kiadóé, a szerkesztőbizottságé, a legszélesebb iparművész-társadalomé is egyben, s mindazoké, akikkel közvetlen munkatársi kapcsolatban tevékenykedett. Búcsúja azonban csak részben indokolt, hiszen egy közös pályázat eredményeként a Nemzeti Kulturális Alapprogram és más támogató szervezetek segítségével egy, döntően a Magyar Iparművészet évtizednyi publikációs és képanyagára alapozott, az ezredforduló magyar Kozma Lajos könyvillusztrációja, színezett / Book illustration by Lajos Kozma, colored 1920, „Három csöppke könyvecske”, Kner Izidor, Gyoma iparművészetéről is áttekintést nyújtó könyv összeállítására kapott felkérést. Továbbra is együtt dolgozik tehát az a stáb, amelyik tíz esztendeje közösen szerkeszti a lapot, munkában és szeretetben. Közös szándékunk az is, hogy a könyv az Európai Unió művészetszerető közegében referenciaértékű legyen. A folyóiratot kiadó Magyar Művészeti Akadémia Alapítványtól ez év elején mint lapalapító kaptam megbízást a főszerkesztői tevékenységre és a folyamatosság fenntartására. Helyettesként Menyhárt Lászlót, a Magyar Televízió szerkesztő-főmunkatársát, a Koller Galéria igazgatóját kértem fel. Biztosíthatom olvasóinkat és művészkollégáimat, hogy a szerkesztés alapszándéka változatlan: híven kell figyelemmel kísérni a hazai iparművészet hétköznapi és ünnepi eseményeit, ismertetni a legjobb alkotók munkásságát és folyamatosan fel kell mutatni a legjelentősebb műveket. Szakszerűségre, sokszínűségre és tárgyilagosságra törekszünk ezután is, viták helyett elemzésekre, divatszenzációk helyett maradandó értékek rögzítésére. A szerkesztőbizottság nevében is tisztelettel köszöntöm minden olvasónkat, iparművész kollégáimat, szakíróinkat és munkatársaimat. Fekete György főszerkesztő, egyetemi tanár