Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Féja Géza: Magyar irodalmi szemle

halál, a másik szüntelenül gyötörte magát, mert ha írt, egy gyönyörű múltat temetett s tudta, hogy ő is e halál által hal meg. Justh Zsigmond olyan Keresztelő János, ha most olvassa valaki, kénytelen az Ady-nemzedékre s az utána következőre gondolni. Hiszen­ a magyar fi­lozófia számára keresett nyomokat a népkultúrában, várta líránk idilli korszakát, gyökerekrg látó társa­dalmi képet tervezett, parasztszínházat csinált — köz­ben vérzett a tüdeje. Fölvetett egy kompozíciót, mely a faj győzedelmes, regenerációra képes erőinek a fölmutatása lett volna s kegyetlen ítélet a hanni­­valók ellen. Hát ehhez a kompozícióhoz akár négy­öt jóerős tüdő is kellett volna s néki, szegénynek egy is alig volt. Ami azóta a magyar prózában történt: jórészben Justh Zsigmond álma volt. Csak Franciaországon át bírt hazafelé indulni, fel is hányták néki Zolát, kitől csak külsőségeket tanult, iga­zában Balzac volt a mestere. De különben is, tehe­­tett-e róla szegény, hogy magyar tradíció semmiképen sem adatott neki. Érthető, hogy úgy menekült a pa­rasztsághoz, mint beteg tüdeje a gyógyító éghajlat­hoz. Éppen ezért a parasztságot elsősorban etikai szemmel nézte. A felsőbb társadalmi rétegek csak analízisre adtak alkalmat, csak kóros képleteket mu­tattak. Megcsinálta tehát a paraszt apoteózi­­s­á­t, a parasztság hit volt néki és végső remény. Három érett, nagyobb lélekzetű munkája van. A „Pénz legendája" még Balzac nyomain jár. A „Gányó J­u­r­c­s­a" a nyers paraszterő szelídséggé s tiszta, biztos hitté való szelídülésének, nemesedé­­sének a története. A „F­u i­m­u­s" a magyar mágnások életébe hatol. Csupa szatíra és pontos analízis. Me­sélni azonban sehogyan sem bírt Justh Zsigmond. S nem is volt elsőrangú teremtő. A saját rétegét ismer­te igazán, amely bomlott és haldoklott. Olyan tisz­­tán látta ezt a bomlást, mint az orvos a betegség stádiumait, de nem érezte a líráját, mint Kaffka Mar­git és Török Gyula. A szórakoztató, áldzsentris, ál­problémás magyar próza kialakulásának idején vis­­­szanyúlt életünk gyökeréhez s elleplezett igazi prob­lémáihoz. De a megrekedt magyar regényt nem tud­ta új remekművel tovább vinni. Török Gyula legszebb könyve, a „Zöldköves gyűrű" vidéki kisvárosba visz minket, ahol Öz Jó­

Next