A magyar irodalom története 3. (Budapest, 1978)

IRODALMUNK A REFORMTÖREKVÉSEK, A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC KORÁBAN (Az 1820-as évektől 1849-ig) - A ROMANTIKÁTÓL A KRITIKAI REALIZMUSIG ÉS A NÉPIESSÉGIG (1841-1849) - A POLGÁROSULÓ ÉRZELMEK LÍRÁJÁTÓL A LÍRAI REALIZMUSIG - 94. Kisebb költők Petőfi korában - A szabadságharc kisebb költői

gyengéd érzelm­esség jellemzi, a kifejezések szokványossága azonban az élmé­nyek hiányáról árulkodik. 1848-ban harsány forradalmi versek szerzője. Induló című csatadalának páros című ősi nyolcasaiból a márciusi ifjúság lelkesedése árad. Ekkor teszi közzé az Életképekben Kelet könyvei című értékes prózaköl­­temény-ciklusát, mely Lamennais biblikus-patetikus stílusának hatását mutatja, de talán Vajda Péter költészete, Vasvári ünnepélyes-ritmikus prózája is példája lehetett. E mű a forradalmi eszméknek költői prózában való ihletett dicsőítése. Katonai száműzetése alatt Bozzai elégikus hangon énekli meg keserű sorsa élményeit, olykor népies hangot üt meg, általában költészete tisztul, egyszerűsödik. Vándor vagyok . . . című dala olyan, mint egy sze­gény jobbágy kesergője. Nincsen tűzhely, nincs födél Hideg éjszakákra, Nincsen egy meleg kebel, Mely ölére zárna. Vándor vagyok idegen, Sivatag pusztában, Kebelemben kenyerem, Hátamon a házam ! Petőfi megbecsülte Bozzai tehetségét, s elolvasván A dicsőségről című ver­sét, kijelentette, hogy „ettől a gyermektől sokat vár’’. Zalár Józsefet (1825—1914) nem erős tehetsége, hanem őszinte, radikális politikai meggyőződés teszi említésre méltóvá (Föl a vörös tollakkal! 1848). Jelentősebb Berecz Károly (1821­—1901) lírája. Nemesi értelmiségi család­ból született Rimaszombatban. A jogot Sárospatakon végezte, az 1843—44. évi országgyűlésen Eötvös József alkalmazta titkárának. (Neki dedikálta A falu jegyzőjét.) Itt, Pozsonyban találkozott Petőfivel. Polgárhit című költe­ményével megnyerte az Életképek pályadíját. Az 1847—48. évi országgyűlés alatt is Pozsonyban tartózkodott, itt adta ki Szabad hangok című verseskötetét. Később a hivatalos lap, a Közlöny szerkesztőségében dolgozott. A forradalom után, 1858-ban műfordításait adta ki Százszorszépek címmel, Heine, Hafiz és Mirza Shaffy dalaiból. Újságírói munkából élt, 1874-től pedig mint az Akadé­mia hivatalnoka. Ifjúkora élményeit érdekesen írta meg A régi „ Fiatal Magyar­­ország” című emlékezéseiben (1898). E műve fontos adatokat tartalmaz Petőfi életéről, a Tizek Társaságáról, a Pillwax kávéházról. Berecz Károly már pályája kezdetén mint politikai hajlamú költő tűnik fel. Állatmutatvány című versében (1844), mellyel az országgyűlési ifjúság szatíra­pályázatát nyerte meg, a külföldmajmoló arszlánokat gúnyolja, és a Véd­egylet mellett érvel. Jobb hogy születtem ezred év után (1845) című versét válaszul írta Petőfi Mért nem születtem ezer év előtt? című költeményére. Petőfi a honfoglaló Árpád seregében szeretett volna vitézkedni, mert századá­ban nem talált magának pályatért a társadalmi küzdelmekhez. Berecz Károly, talán felületesebb optimizmussal, de mindenesetre őszinte lelkesedéssel akar részt venni százada politikai harcaiban a „jog­i szabadság” eszméiért, s e harcban jelöli meg a költő feladatát („Megzengeni a kor küzdelmeit”), mely

Next