A magyar irodalom története 5. (Budapest, 1978)

A KOR NAGY ÍRÓI - ÚJ ALKOTÓI TÖREKVÉSEK - 5. Ady Endre - I. Életútja Nagyváradig (1887-1900) - Debrecen

Két kritika jelzi azt a fordulatot, amely Ady gondolkozásában 1898—99 táján végbement: 1899 januárjában cikket írt Thury Zoltán Katonákjáról s Bérezik Árpád Himfy szerelmeiről a Debreceni Főiskolai Lapokban. Adynak csak elutasító mondanivalója volt az utóbbiról. Elutasította mindenekelőtt az „irányt”, a „népnemzeti” iskola epigonjainak konzervativizmusát, amely­nek ideológiai légkörében ez az írás született. Elutasította a hivatalos konzervatív irodalom államilag támogatott tehetségtelenjeit, de felfigyelt minden olyan hangra, amely a benne vajúdó világnézettel összehangzott. Vonzódása A Hét körül csoportosult írók közül mindenekelőtt Thuryhoz, nagyváradi éveiben pedig majd Bródy Sándorhoz innen érthető. Thuryt „igaz íróembernek” tartja, s a katonákról írva is azt reméli, hogy a szerzőből olyan művész lesz, aki „hivatva van szociális bajaink feltárására”. Leírja bírálatában azt a két szót, amely elárulja kritikái ihletőit is: élet és igazság- Sokat kapott a fiatal Ady Ibsentől, Hauptmanntól, Zolától,­­ a naturaliz­mustól. Az ő művészetükben valósult meg legtisztábban a művészi irányzat fő törekvése: az Élet és az Igazság kifejezése. Itt a magyarázata a gondolkozás­beli fordulatnak is: a világkultúra e néhány rá ható óriásának szellemi befo­lyása érteti meg azt. Ady a nagy olvasók közé tartozott. Érmindszenti gyer­mekéveitől a csúcsai Boncza-vár könyvtáráig elkísérte ez a szenvedélye. Már nagykárolyi s még inkább zilahi éveiben kerültek kezébe Comte könyvei, illetve magyar rezüméjük. Comte írásaiból a múlt század második fele leg­nagyobb hatású filozófiai irányzatával, a pozitivizmussal ismerkedett meg. Két gondolat ragadhatta meg ebből az eszmevilágból. Egyrészt Comte háromfázisos fejlődés-elmélete, másrészt e tévedéseivel együtt is nagy gondol­kodó pánhumanizmusa, emberimádata. Tőle, majd 1900 után Spencertől tanulta meg a szociológia, a társadalom fejlődésének igazságait. Debreceni jogakadémiai tanárától hallja először Nietzsche nevét. Nietzsche elsősorban a régi, meggyökeresedett ítéleteket romboló gesztusával hatott Adyra, de a h­ellén-pogány, zsidó-keresztény kultúra párviadalában legyőzött, emberhez egyedül méltó dionüszoszi életmámorral, a felsőbbrendű ember jogaival is megismertette. A Thury- és Berczik-bírálatokat mégiscsak az 1898 tájáról datálható Ibsen-élmény magyarázza leginkább: ,, . . . a gondolkozni tudókra hat Ibsen a maga sötét problémáival” — írja 1899-ben, egy cikkében (Amo­lyan búcsúféle, Debrecen). Ez a mondat lehetne a mottója Ibsen-élményének, aki a kor moralitásának mély válságát, a hazugságok leleplezését, drámáiban nem utolsósorban az élet—igazság gondolatát közvetítette Ady számára- Dosztojevszkij ekkortájt kezébe kerülő Bűn és bűnhődése is ezt az élményt erősítette. Ez a sokféle, termékenyítő hatás Debrecenben még nem tudott gátat szakí­tani. Verseiben is legfeljebb bizonyos töprengés erejéig hat. Ezért persze csak részben hibáztatható a debreceni légkör: Ady ekkor még alig múlt huszonegy éves, s a környező magyar világ válsága is kezdeti stádiumban volt még. Egy­két írása ugyan arról tanúskodik, hogy még ebben a légkörben is felfigyelt a haladás és a reakció nagy mérkőzésére a Dreyfus-ügyben. De a magyar nacio­nalizmushoz még Debrecenben kötődik a legerősebben. Egy erős irodalmi élmény éli itt: a Csokonai-hagyomány megismerése. Csokonait ugyan már korábban is nagyra tartotta, emberi-költői sorsára igazi mélységében mégis itt döbbenhetett rá.

Next