A magyar irodalom története 1945-1975, 1. (Budapest, 1981)
A KORSZAK IRODALMI ÉLETE - Bodnár György: A szocialista irodalompolitikai fordulat ellentmondásai (Révai József pályaképe a felszabadulás után)
A SZOCIALISTA IRODALOMPOLITIKAI FORDULAT ELLENTMONDÁSAI (RÉVAI JÓZSEF PÁLYAKÉPE A FELSZABADULÁS UTÁN) Az 1948-as fordulat nemcsak az állami, gazdasági és társadalmi életben tette meghatározó erővé a kommunista pártot, hanem a kulturális politikában is. Sőt, azzal is számolnunk kell, hogy az uralomra jutott proletárdiktatúra olyan szereppel ruházta fel a kulturális politikát — s benne a művészet- és irodalompolitikát —, amilyet az irodalomtörténet korábban aligha ismert. A fordulat évétől az 1953. júniusi határozatokig e szerep kiformálója Magyarországon Révai József (1889—1959) volt. 1949-től népművelési miniszter, 1950-től az MDP főtitkárhelyettese, az ideológiai és kulturális élet közvetlen irányítója, aki nemcsak gyakorlati intézkedéseiben, hanem cikkeiben, vitairataiban, sőt, irodalomtörténeti megnyilatkozásaiban is a párt korabeli szűkebb vezetőségének koncepcióját érvényesítette. Személyének előtérbe állítása azonban csak a szerep hozzáidomítása volt a megváltozott körülményekhez, a párt munkamegosztásában elfoglalt helye már a koalíciós időkben kialakult. Amikor 1944 októberében hazatér a Szovjetunióból, már történelmi múltja van: a Magyar Kommunista Párt alapító tagja, a Tanácsköztársaság neves publicistája, s az illegális mozgalom fontos személyisége. A felszabadulás évében azonnal tagja lesz a párt központi vezetőségének és politikai bizottságának, az Ideiglenes Nemzetgyűlésben a kommunisták egyik képviselője, majd a párt parlamenti vezérszónoka és a Szabad Nép főszerkesztője. Tevékenysége tehát nem mérhető csupán az irodalomtörténet eszközeivel, ezért politikai munkájának értékelését ez a fejezet nem is tekinti tárgyának, bár számol vele, hogy irodalompolitikai, kritikai és irodalomtörténeti megnyilatkozásai is részei annak a szélesebb összefüggésnek, amely a korabeli párt általános politikája és ideológiai irányítása között természetesen megvolt. A koalíciós években Révai József elsősorban politikus és ideológus. Új írásainak első nagy gyűjteménye, az Élni tudtunk a szabadsággal (1949) a nagyon tevékeny és sokoldalú publicista megnyilatkozása. Az új magyar kulturális és irodalmi életben azonban a felszabadulás pillanatától kezdve jelen van, mert a történelem ekkor teszi lehetővé, hogy a két világháború között írt műveit szembesítse azzal a szélesebb nemzeti közösséggel, amelynek problémái irodalomtörténeti és történelmi témáihoz elvezettek.