A magyar irodalom története 1945-1975, 2/1. (Budapest, 1986)

HÁROM NEMZEDÉK - A Nyugat második nemzedéke - Rónay László: Szabó Lőrinc

A „második nemzedék” szerepét és jelentőségét az a tény is növelte — s erre már Babits Mihály ráirányította a figyelmet az 1932-ben megjelent Új anthológia bevezetőjében —, hogy költői nem az egyéniség kultuszát igyekeztek lírai vezérelvükké tenni, hanem épp ellenkezően: a közösségi eszmény szolgálatát. A megváltozott politikai helyzetben találta meg költészete igazi kiteljesítésének lehetőségét például Fodor József, új színekkel gazdagodott Berda József poézise, történelem és alkotói szándék találkozása szabadította fel a Nyugat körében inkább esszéíró Keresztury Dezső líráját. Már jeleztük, hogy e generáció jóformán pályakezdése pillanatában sem volt egységes. A kiemelkedő költők mellett — mint az irodalomban általában — megbízható, átlagos színvonalú lírikusokat is magába foglalt, kiknek szerepe és a felszabadulás utáni költészet fejlődésében betöltött helye mégis igen fontos, hiszen töretlenül őriztek és adtak tovább egy olyan lírai ideált, mely az évek múlásával élő hagyománnyá, útmutató líratörténeti jelenséggé vált. Imecs Béla (1898—) is ennek a nemzedéknek volt kevés szavú, tehetséges költője. Első verseivel 1921-ben a kolozsvári Pásztortűzben jelentkezett, 1923-ban Havasalji csokrosrózsa címen adta ki kötetét. 1924-től a Nyugat közölte rendszeresen míves, impresszionista, változatos formájú, finom hangulatokat megörökítő verseit, szonettjeit (Keserűség, Mély könnyek útjain..., Fohász a naphoz, A múlt dicsérete). Több antológiában, köztük Babits Mihály Új anthológiájában is szerepelt műveivel. Műfordítóként 1945 után is jelen volt az irodalmi életben, a kortárs világirodalomból ültetett át a Nagyvilág, az Alföld, a Tiszatáj és más folyóiratok számára verseket. Önálló új kötete nem jelent meg. SZABÓ LŐRINC (1900—1957) Zaklatott évek A felszabadulást követő hetekben és hónapokban, alighogy szerveződni kezdett az irodalmi élet, Szabó Lőrinc körül — akiről, háború alatti költészetének mélypontjára célozva joggal írja Rába György, hogy a Vezér című versben „egy politikailag jellemezhető diktátortípushoz írt ódát” — máris szenvedélyes viharok dúltak. Rendőri felügyelet alá helyezték, majd ennek megszűnte után 1945 áprilisában „négynapos és hároméjjeles vizsgálati fogság”-ba került. A polgári radikális és a szociáldemokrata beállítottságú lapok hevesen és némi joggal támadták jobboldali magatartása miatt. Különösen Zsolt Béla és Horváth Zoltán volt engesztelhetetlen ellenfele. Nevét a háborús bűnösökéi között emlegették. Májusban került sor ügyének utolsó rendőrségi kivizsgálására. Május 8-án Illyés Gyula közbenjárására került szabadlábra. A hivatalos vizsgálat lezárulása azonban nem tisztázta írói helyzetét. Májusban került sor az igazolási tárgyalásra, melyen

Next